Nagy kihívást állít Magyarország elé a népesség elöregedésének problémája, ám az ország egyes régiói különösen nagy bajban vannak. A déli országrészen jóval gyorsabb a természetes fogyás, mint máshol, míg a két északi régió a belföldi migráció miatt ürül ki rohamosan. Az országon belüli és a nemzetközi vándorlás egyértelmű nyertese Közép-Magyarország, így egyedüli régióként itt még növekszik a népesség.
Nemrégiben a „Ez az igazi baj: fogy a magyar” című cikkünkben a jövő nyugdíjasait érintő kérdésekről volt szó. A demográfiai változások aggasztóak, márpedig a mindenkori nyugdíjasok a folyó nyugdíjjárulékokból kapják a nyugdíjukat. Ha most kevés a gyerek, 20 év múlva kevés lesz a befizetett nyugdíjjárulék, ez elég könnyen belátható. Számos európai országban nem csupán emberjogi – humanitárius ügyként tekintik a migrációs válságot, a nagyszámú bevándorló megoldást jelenthet a demográfiai problémára is. Ez kétségkívül igaz, más kérdés hogy ezzel örökre megváltozik Európa, és a legtöbben még fel sem tudjuk fogni, hogy mennyi problémát okozhat ez még. Magyarország más utat választott, és kétségkívül sokat tesz azért, hogy sikerrel járjon a bizonytalan úton. Ma még beláthatatlan a jövő, a meghozott és kétségkívül helyes intézkedések valós demográfiai eredményeit csak évtizedek múlva fogjuk igazán látni. Mostani cikkünkben a Portfólió nyomán ezt kérdést részletezzük tovább, megvizsgálva, hogy hol, pontosan milyen népmozgalmi eseményeknek köszönhető a népességcsökkenés.
Elhagyja az északi országrészt a lakosság
A természetes fogyást ellensúlyozni tudja a bevándorlás és – regionálisan vizsgálódva – a belföldi vándorlás is. Az országba érkező és az országon belül zajló migráció jellemző irányát pedig normál esetben a gazdasági fejlettség határozza meg, így nem véletlen, hogy messze a leggazdagabb központi régió a migrációs folyamatok egyértelmű nyertese. Itt a legmagasabbak a fizetések, itt kínálják a legtöbb munkát, és az infrastruktúra is itt a legfejlettebb.
A Budapestet is felölelő közép-magyarországi régió az egyetlen olyan a hétből, amelynek népessége stabilan növekszik, ezt pedig elsősorban a pozitív belföldi vándorlási mérlegének köszönheti, de a nemzetközi migráció is nagyban hozzátesz.
A központi régión kívül a második legfejlettebb terület, az Ausztriával és Szlovákiával is határos Nyugat-Dunántúl az egyetlen régió, ahol a belföldi és a nemzetközi migráció is pozitívan járult hozzá az elmúlt bő egy évtizedben a lakosságszám alakulásához. A népesség ugyanakkor enyhe csökkenést mutat, mert bár a migrációs mérleg pozitív, a természetes fogyás mértéke kicsit nagyobb annál.
Közép-Dunántúlról mondhatjuk még el, hogy az elmúlt bő egy évtized számai alapján a belföldi migrációs mérlege nullszaldós, azonban az ország összes többi régiójából költözik el a népesség.
Az elnéptelenedés problémájával Észak-Magyarország és Észak-Alföld küzd a leginkább, ebből a két régióból olyan sokan költöznek el az ország más részeire, hogy az meghaladja a természetes fogyásból (születés-halálozás mérlegéből) fakadó népességcsökkenés mértékét.
Észak-Alföldön nem is kicsi a különbség: míg az elmúlt 12 évben nagyjából 50 ezer fővel apadt a népesség a természetes fogyásból kifolyólag, addig közel 90 ezren vándoroltak el az ország más területeire.
A fiatalok, fiatal felnőttek elvándorlása pedig közvetlenül és közvetetten is negatívan befolyásolja a demográfiai folyamatokat egy adott régióban, hiszen a hátrahagyott területen nő az átlagéletkor, és a születésszám is csökken.
Megjegyzendő, hogy az elmúlt három évben egyre többen vándorolnak be külföldről Észak-Alföldre, ami némileg tompítja a negatív folyamatokat. Mindez az Ukrajnából történő bevándorlásnak köszönhető, ami a kelet-ukrajnai fegyveres konfliktus 2014-es kirobbanása óta felgyorsult. Azonban a tényleges fogyás még így is látványos.
Minden szempontból Dél-Alföldön a legrosszabb a helyzet
A régiók népessége különböző nagyságú, így az abszolút népességváltozásból még nem feltétlenül látszik, hol relatíve a legrosszabb a demográfiai helyzet, ezért most a lakosságszámra vetítve is megvizsgáljuk azt.
Ha csak a természetes szaporodást, illetve fogyást nézzük, Dél-Dunántúlon és Dél-Alföldön a legrosszabb a helyzet.
Ebben a két régióban relatíve nagyon alacsony a születésszám, miközben a halálozások száma sokkal magasabb az „átlagnál”, vagyis mindkét oldalról nagyon negatív folyamatokat láthatunk. Mindkét régióban ezer emberenként öt fővel csökkent tavaly a népességszám a természetes fogyásból kifolyólag.
A természetes népesedés szempontjából az egyik legszegényebb régiónkban, Észak-Alföldön a legkedvezőbb a helyzet.
A lakosság arányaiban nézve ebben a régióban fogyott tavaly a leglassabban a népesség, ami annak köszönhető, hogy itt születik relatíve a legtöbb gyermek Magyarországon, miközben a halálozások száma valamivel alacsonyabb az országos átlagnál. Az észak-alföldihez hasonló mértékben csökkent tavaly a központi régió népessége is a természetes fogyás miatt: arányaiban itt a legalacsonyabb a halálozás, míg a születésszám az átlag felett alakul.
Kissé máshogy néz ki a „súlyossági sorrend”, ha a migrációt is beleszámítjuk, azaz, ha a tényleges szaporodást, illetve fogyást vizsgáljuk.
A belföldi és a nemzetközi vándorlás ellensúlyozó hatásának köszönhetően Közép-Magyarországon tavaly ezer emberenként két fővel növekedett a népesség, míg Nyugat-Dunántúlon nagyjából stagnálni tudott a népességszám. Máshol azonban ténylegesen is fogy a lakosság, nem is kicsit.
Észak-Magyarországon és Dél-Alföldön ezer emberenként közel 9 fővel csökkent a népesség tavaly. Gyorsan apad Dél-Dunántúl népessége is, ahol sok a halálozás, kevés gyermek születik és még a belföldi migráció is negatív.
Magyarország régióiban tehát eltérő gyorsasággal zajlik a természetes fogyás, amely különbségeket tovább erősíti az, hogy a régiók közötti nagy fejlettségbeli eltéréseknek köszönhetően a népesség folyamatosan a központi és nyugati országrész felé koncentrálódik. Az elvándorlás legjobban Észak-Magyarországot és Észak-Alföldöt sújtja, míg a természetes népesedéssel a két déli régiónk van a legnagyobb bajban.
