Eldúdoltam magamban ezt a kedves karácsonyi dalt, és még mindig emlékszem a szövegére. Szerintem az olvasók közül is mindenki. Télapós, vagy ha valakinek jobban tetszik, Mikulással kapcsolatos emlékeim nem nagyon vannak.
Számomra sokkal meghatározóbb a Karácsony. Mikor találkoztam először a Mikulással, nem tudom, de krampusz jelmezt én is magamra öltöttem. Keresztanyám kérte meg a barátnőmet és engem, hogy öltözzünk be, és a Télapó helyett mi vigyük el az ajándékot unokatestvéremnek. Végig nevettük az egészet, már arra sem emlékszem, hogy Robin felismert-e minket?
Ennyit a gyerekkori emlékekről
Mi is készültünk december 5-re. Már régóta írom az ajándékötleteket Gergőnek az ünnepekre. Apróságokat, főként játékokat, aminek örülne. De minek nem örül egy kisgyerek? Mikulás-rendelésre nem is gondoltam, csak Anyu kérdezte meg, nem hívjuk-e házhoz a Télapót. Szétnéztem az interneten, és találtam egy pár évvel ezelőtti bejegyzést, miszerint házhoz megy a Mikulás. A művelődési ház szolgáltatása még mindig él, így hétfő délután négy órára lefoglaltuk a piros ruhás, nagyszakállút, baráti áron, mindössze háromezer forintért. Az idén is sok helyre ellátogatott a Télapó Szentesen, a hétvégén a moziban találkozhattak vele a gyerekek, vasárnap az Ifjúsági házban koncertezett a Pom Pom együttessel, és gondolom, végigjárta a város óvodáit is. Hétfő délután mintha száncsengő hangját hallottam volna az utcán sétálva, de valószínű, hogy csak hallucináltam, vagy a vágyaimat vetítettem ki.
Kicsit tartottam tőle, hogyha Gergő nem közösségben látja először a nagyszakállút, megijed, és sírni fog.
Izgultam tehát a nagy találkozás előtt
A nagyszülők is átjöttek Szarvasról, Apa is korábban hazajött a munkából, és együtt vártuk a Mikulást, aki pontosan négy órakor meg is érkezett. Na, nem rénszarvas szánon, és nem is teli zsákkal. A puttonyát mi töltöttük meg csokoládéval, könyvekkel, játékokkal, ruhákkal. Nem is sírt az én bátor nagy fiam, köszönhető a nagyon kedves és barátságos Télapónak, de kicsit azért megszeppent.
Gergő nem győzte kapkodni a fejét a sok ajándék láttán
Egyre inkább feloldódott, és már mosolygott is, amikor a puttonyból előkerült az ismerős sárga kisautó. Nagymama ugyanis tutira ment, Szarvason már van egy lendkerekes taxija Gergőnek, amit imád, nagy kedvenc, fél órákat is el tud vele tölteni, így itthonra is kapott egyet. Ennél nagyobb mosoly akkor jelent meg a gyerek arcán, amikor Mikulás bácsi behozta a Bébi taxit, amibe bele ülhet, és tologathatja is. Ez a mi ajándékunk volt, és jól kitoltam magunkkal. Ugyanis mindkét esetben fogni kell vagy a fiamat, vagy a kocsit, és le kell hajolni. Hétfő estére a férjem dereka és az enyém is beállt a sok kocsikázástól, de a lényeg, hogy Gergő nagyon élvezte.
20 percet töltött nálunk a Mikulás, és indulnia is kellett tovább, mert még sok kisgyerek várta. Nem is olyan rossz foglalkozás ez! Évente csak néhány napot kell dolgozni, igaz akkor nagyon intenzíven, de ennyi mosolygó arcot, vidám tekintetet nem lát az ember sehol sem. Adni, örömet szerezni a legszebb dolog a világon!
