Az európai, az amerikai és a japán nyugdíjasok is félnek, és nem véletlenül, a jegybankok kamatpolitikája miatt több mint 100 millió kormányzati dolgozó nyugdíja került veszélybe.
Egyre nagyobb bajban vannak az állami nyugdíjalapok a világon. A hozamok eddig is csökkentek de ez volt az első negatív év a vagyonfelhalmozásban a pénzügyi válság óta. A kérdést a Wall Streer Journal nyomán tekintjük át.
Alacsony hozamok, égető nyugdíjproblémák
A világ nyugdíjalapjai a befektetéseiken elért nyereség és a különböző befizetések kombinációjából fizetik jelenleg a nyugdíjakat. A befizetések a dolgozóktól, vagy a foglalkoztatóktól származnak. Természetesen a működés tervezésénél az alapok hosszú távú hozamcélokat tűznek ki maguk elé, ami sok esetben még éves 8% körül mozog. A probléma viszont az, hogy azok a befektetési kategóriába eső kötvények, amelyek korábban még 7,5%-ot hoztak, ma már alig kamatoznak valamit, és ilyen kötvényekben van a globális nyugdíjvagyon nagyjából 30%-a.
Donald Trump megválasztásának hírére megemelkedtek az amerikai állampapír-hozamok, de az elmúlt évek alacsony hozamszintjei után ez most nem sokat segít a nyugdíjalapokon. A teljesítménykényszer több alapot is arra sarkallt, hogy kockázatosabb eszközök és lehetőségek után nézzen, mint például a hedge fundokba való befektetés. De ez olyan kockázatot jelent, amelybe jobb bele sem gondolni
Tavaly a világ 300 legnagyobb nyugdíjalapjának vagyona 530 milliárd dollárral csökkent az alacsony hozamok miatt, ami az első negatív év a vagyonnövekedésben a pénzügyi válság óta. A nyugdíjhiány Európa és az USA két legnagyobb nyugdíjalapjában 300 milliárd dollárral nőtt 2008 óta.
Miért dühösek az emberek Hollandiában?
Gerard Riemen, 260 holland nyugdíjalap egyesületének ügyvezetője szerint az emberek nem azért dühösek, mert alacsonyak a nyugdíjak, hanem azért, mert nem tartották be azt, amit előzetesen ígértek nekik.
Az európaiak közül a hollandok érzik leginkább a csökkenő nyugdíjkifizetések okozta kínokat, mivel itt már 2014-ben bevezették a negatív kamatokat. A hollandoknál több nagyobb nyugdíjalap is működik, amelyeknek célja, hogy a befektetéseken elért profit meghaladja a nyugdíj-kifizetési kötelezettséget, ezzel téve pénzügyileg fenntarthatóvá a rendszert.
Corien Wortmann-Kool, a holland Stichting Pensioenfonds ABP (ABP) nyugdíjalap elnöknője szerint a kamatszintek még sosem voltak ilyen alacsonyak. Az alap 381 milliárd eurós kezelt vagyonával Európa legnagyobb nyugdíjalapjának számít, jelenleg a 2,8 millió tag 40%-a aktív befizető. Tavasszal az évek óta romló pénzügyi háttér miatt az ABP-nek még mentőcsomagot is be kellett mutatnia a hatóságoknak, a tagok nyugdíjkifizetése már egy évtizede nem nő, sőt, a nyugdíjalap arra figyelmeztet, hogy jövőre akár 1%-al is csökkenhet az eddigi nyugdíjkifizetés.
Japán sincs könnyebb helyzetben
A 127 millió japán lakos nagyjából negyede van most abban az életkorban, hogy nyugdíjat kaphasson, 2035-re az arányuk már eléri a teljes lakosság egyharmadát. Miután az aktív dolgozók befizetései nem lesznek képesek fedezni a növekvő nyugdíjkötelezettséget, a japán kormány már elkezdte fokozatosan emelni a nyugdíjkorhatárt. Ma egy átlagos, 65 éves japán házaspár havi szinten nagyjából 2048 dollárnak megfelelő nyugdíjat kap. Ez az inflációval kiigazítva 12%-ot eshet addigra, mire a ma 65 évesek eljutnak a 90-es éveikbe.
Az a japán állami nyugdíjalap a világ legnagyobbja ebben a kategóriában, 1300 milliárd dolláros kezelt vagyonával. Az alap az állami nyugdíjrendszer vagyonát kezeli azzal a céllal, hogy a befektetésein elért hozamok meghaladják az inflációt. Idén februárban a japán jegybank néhány, a jegybanknál elhelyezett tartalékokra negatív kamatokat írt ki, ezért az alap külföldi befektetésekkel igyekezett növelni a teljesítményét. Az elképzelés nem lett volna rossz, de a külföldi befektetések nem jöttek be, és most ennek a levét a nyugdíjasok isszák meg. Októberben több mint 2000 ember tüntetett Tokió utcáin az állam nyugdíjmegszorító intézkedései ellen.
Mi várható az USA-ban?
Az amerikaiak legnagyobb állami nyugdíjalapja is hasonló problémákkal küzd. A California Public Employees’ Retirement System (Calpers), amely 1,8 millió tag nyugdíjvagyonát kezeli, nemrég tette közzé a 2016-os pénzügyi évre vonatkozó 0,6%-os elért hozamát, ami a legrosszabb éves teljesítmény a pénzügyi válság óta. Korábban éves átlagos célként még 7,5%-os hozamot jeleztek előre, ezt most a nyugdíjalap 6% körüli értékre módosította a következő tíz év átlagában. Sokakban felvetődik a kérdés, hogy ez hozamcél mennyire tekinthető reálisnak.
A 300 milliárd dolláros vagyont kezelő alap nemrég úgy döntött, hogy kiveszi a hedge fundoknál elhelyezett pénzeket, és a külsős vagyonkezelők számát is erőteljesen visszavágták. Feladat még mindig van bőven, miután a jelenlegi vagyon csak 68%-ban fedezi a jövőbeni nyugdíj-kifizetési kötelezettséget. Ez pedig azt jelentheti, hogy a városoknak és a kaliforniai megyéknek (foglalkoztatói nyugdíjprogramok működnek az USA-ban) is sokkal mélyebben kell a zsebükbe nyúlniuk .
Van olyan város ahol a város, ahol éves 100 millió dolláros költségvetésnek jelenleg 20%-át emésztik fel a nyugdíjkiadások, de ez akár 40%-ra is emelkedhet néhány éven belül.
