Megfejtettem a hiszti-rejtélyt. Mire utánanéztem és olvastam, pár hét alatt el is múlt.
Nem hisztizett szegény Gergőkém esténként, elalvás előtt, hanem szaknyelven szólva szeparációs szorongása volt. Hétköznapi nyelven nevezhetjük éppen hisztinek, sőt szerintem egy-két évtizeddel ezelőtt az anyukák így is kezelték, csak most – ahogy egyre többet foglalkozik a pszichológia a kicsik testi fejlődése mellett a lelkükkel is – nevezik nevén a gyereket.
A szeparációs szorongás időszaka 8 hónapos kor körül kezdődik
Az anyuka általában azt veszi észre, hogy a korábban egyedül is jól eljátszó baba hirtelen sírni kezd, ha ő kilép a szobából, ha eddig nem tette, éjjel egyre gyakrabban felkel és csak anya mellett nyugszik meg. Ez az időszak a lelki fejlődés természetes velejárója. Megnyugodtam tehát, és talán a kezdeti tanácstalanság és tehetetlenség után jól reagáltam, amikor a fiam mellett aludtam és nem hagytam egyedül, ha szüksége volt rám.
A nappali hiszti azért még megmaradt, ha nem kapja meg a joghurtot, hogy tapicskoljon benne, vagy nem mehet a tévé és a virágok közelébe. Elég sok tiltott terület alakult ki a gyerek életében. A nem szóra már rázza is a fejét. Most éppen minden „ba”. Először azt hittem, milyen ügyes, amikor a szobájában lévő bagoly alakú párologtatóra mutat. De „ba” minden más is. Persze a hisztit csak anyának tartogatja, ha vendégeink vannak, csupa mosoly nagyfiú, aki imádja, ha udvarolnak neki, dicsérik, sőt produkálja magát. Az idei Oscart kapja: a 13 hónapos Gergő.
Nagy dilemma előtt álltunk az elmúlt hetekben
Mivel Gergő már áll, és kapaszkodva lépeget, ideje volt cipő után néznünk. Tíz, tizenkétezer forint egy normális babacipő, amire egyáltalán nem sajnálom a pénzt, de ahhoz, hogy otthon álljon benne, és szokja a lába, ahhoz kicsit drága. Ha már az utcán is sétálunk, természetesen a legmegfelelőbb és a legjobb minőséget választom. Végül is az egyik nagyobb cipőboltban a kedves és készséges eladónő segítségével megmértük Gergő lábméretét, (18-as), és ennek megfelelően a javaslatára vettünk egy 19-es kiscipőt, ami pont egy számmal nagyobb a lábánál. Nagy is rá, így nagymama megajándékozott minket egy 18-as kék kiscipővel. Ez pontos, de pont 20 perc, míg beleszuszakolom a lábát.
Sikerült vennem a gyereknek egy 86-os dzsekit is, ami méretben megfelelő, csak kicsit szűk szabású, úgyhogy még plusz tíz perc a kabát ráadása. Fél óránál tartunk, még el se indultunk otthonról, és még a tél se köszöntött be.
Tádám! A végére jöjjön egy különlegesen jó hír
Több anyukával konzultálva, illetve sikertörténeteiket meghallgatva, vettünk egy bilit! Rokonunk, a kilenc hónapos Vica anyukája, Ildi örömmel mesélte tegnap, hogy már bilibe pisilnek. A jógán megismert Evelinéknél is régóta működik a dolog. A most 15 hónapos Noel, amióta ülni tud, reggelenként ügyesen használja a bilit.
Hirtelen felindulásból én is megcéloztam a bababoltot. Az első este heves tiltakozás kísérte a pelenka levételét, de másnap reggel és délelőtt háromszor is sikerült a bilibe pisilés. Az én ügyes, okos nagyfiam! Nem csoda, anyja fia! Már csak egy kérdésem volt az apjához: Mikor fog állva pisilni?
