Egy ideig sajnos nem írtam bejegyzéseket ide a blogra, mivel Skóciában általában nem nagyon történik semmi velem. Ellenben most újra van írnivalóm, mivel ismét eljutottam Hawai’ira, hogy itt írjam meg a szakdolgozatomat. Hosszas tervezés után végül 6 hétre sikerült elmenekülnöm a skóciai hideg elől és elkezdhettem a munkámat a Csendes-óceán közepén.
Amellett, hogy madárhangokat elemzek, amely a szakdolgozatom központi témája, azért más dolgokra is jut idő. A minap például sikerült eljutnom a Ka’u erdőbe, amely már régen fent volt a látogatásra váró helyek listáján nálam. Hatalmas szerencsém volt, hiszen egyébként nem sok embert engednek fel oda: egyik barátnőm nem rég kapott egy munkát a Vulkánok Nemzeti Parkban és ő hívott magával egy napra. Egy kikötés azért mégiscsak volt: ha megyek, segítenem kell a csapat munkájában. Mivel veszélyeztetett növények kiültetéséről volt szó, szívesen vállalkoztam a feladatra.
Hawai’i legérintetlenebb, összefüggő esőerdője
A Ka’u Erdő természetesen természetvédelmi terület. Biológusok között arról híres, hogy ez Hawai’i legérintetlenebb, összefüggő esőerdője. Hakalau mellett ez biztosítja a legjobb élőhelyet a madarak részére. Amellett, hogy a madarak nagyon szeretik, meglehetősen el van rejtve és menedéket nyújt jó néhány olyan növényfajnak is, amely a világon sehol máshol nem lelhető fel.
Összesen három órát vett igénybe, hogy felérjünk az erdő szegélyéhez. Ott kaptam egy hatalmas táskaszerű hordozó eszközt, amelyben legalább harminc palánta volt, jó néhány közülük elképesztően értékes, védett növény. Ahogy a menet megindult az esőerdő irányába, minden pillanatban azt hittem, hogy a csomag le fog repülni a hátamról vagy beleakad valamilyen fának az ágaiba az egyik fordulónál. Elképesztően párás volt a levegő, és a csomagom nagyon nehéz.
Mikor megérkeztünk az erdőnek azon részébe, ahová a növényeket ültetni fogjuk, tátva maradt a szám. Gyönyörű, lélegzetelállító fák nőttek mindenfelé és az aljnövényzet tele volt meglehetősen ritka növényekkel. Néhányukat még hírből sem ismertem. A feladatunk elég egyszerű volt: a hozott palántákat nyilvántartásba kellett vennünk és elültetnünk a megadott körzetben úgy, hogy ne essenek árnyékba. Meglehetősen hamar végeztünk a feladattal. Meglepő módon az eddig elültetett növények 80-100%-a megmaradt és szépen megnőtt, ami meglehetősen szép szám az ilyen rehabilitált erdőrészekben. Egy pár nap múlva azt is megtudtam a barátomtól, hogy mindamellett, hogy a növények nagyon jól érzik magukat, a madarak is megtalálták őket és a nektárból szívesen lakmároznak. Egy videófelvétel árulkodott minderről.
