Bár a maga a szó negatív töltetű, az elválás lehet pozitív, és jótékony hatású is. Hiszen az elválás után újra találkozunk, egymásra találunk. Így esett ez velünk is.
Májusban Gergő 8 hónapos lett, és visszahívtak rádiózni. Sokat hezitáltam, vajon megéri-e elszakadni – még ha csak heti négy órára is – attól az emberkétől, akire több mint tíz évig vártam. Mindenki bíztatott, hogy higgyem el, jót teszek vele mindkettőnknek. Ellenérveket nem hallottam, vagy csak nem merte senki megmondani, hogy rossz anya vagyok. Teljes szimbiózist akartam a gyerekemmel három éven keresztül, ami lássuk be, természetes dolog.
Tudom, én is rossz szemmel néztem azokat a közéleti személyiségeket, újdonsült anyukákat, akik szülés után 3-4 hónappal már képernyőn voltak, újra dolgoztak, a munkahelyen szoptattak. Akkor minek kellett a gyerek?
Ez nem megy, lehetetlen! Le kell adnunk a társadalom és a saját magunk által is támasztott elvárásokból!
Elég a lelkizésből! Szóval visszahívtak pár órára dolgozni, és én vállaltam. Egy hónap próbaidőt adtam magamnak. Ha sokat vesz el belőlem, és Gergő megsínyli, nem vállalom.
A szakma én-időnek nevezi a magunkra fordított minőségi időt, amikor töltődünk. Szerintem a munka is lehet ilyen. Magamra azért eddig is szántam időt, el tudtam menni fodrászhoz, kozmetikushoz, vagy akár szaunázni lelkiismeret-furdalás nélkül.
Ilyenkor is jó kezekben volt Gergő, hiszen az apukája, vagy a nagymamája vigyázott rá. Az első ilyen „elválásunk” akkor történt, amikor 1 hónapos korában hazamentünk a nagyszülőkhöz, és csak néhány óra egybefüggő alvást kértem, had pihenjem ki magam. A hajnali etetéshez felkelek, de legalább este 7-től hajnal 1-ig aludhassak. Természetesen nem tudtam rendesen pihenni, minden neszre felkeltem, féltettem a gyereket. Nem tudom, mitől?
Elvégeztem egy három napos Ayurvédikus masszázs tanfolyamot, ekkor is apára és nagymamára bíztam a fiamat. Minden nap, amikor hazajöttem a tanfolyamról ragyogó kék szempár, cuki fogatlan mosoly és vidám kacaj fogadott. Nem, nem a férjem örült ennyire nekem, hanem Gergő.
Este nyolckor – amikor egyébként csak nézek ki a fejemből, bámulok magam elé a fáradtságtól – még elmosogattam, kivasaltam és egy fél órás gerinctornát is beiktattam a napirendbe.
Tudom, Szuper Mami ezt minden este lazán, csípőből lenyomja 2 gyerek mellett, de én 44 évesen ezt már nem tudom ilyen könnyen abszolválni. Tehát, jót tett a munka. Arról nem is beszélve, hogy így a fiúk is több időt tölthetnek együtt.
Persze, amikor én vagyok 0-24 órás szolgálatban a fiúnkkal, akkor Apa a kuriózum, neki örül ennyire a gyerek. Külön szabadidős tevékenységet is beiktattunk a napirendünkbe: ”Csodáljuk Apát” címmel. Nézzük, ahogy fogat mos, borotválkozik, fürdik. És Gergő imádja!