Olyan szerencsés vagyok, hogy a férjem intéz minden hivatali ügyet. Leveszi a terhet a vállamról. Bevásárol, csekket fizet, pénzt utal, drogériába, gyógyszertárba megy.
Nekem nincs is más dolgom, mint Gergőt ellátni. Jó munkamegosztás, bár 24 órás szolgálat, de az enyém a kellemesebb része a feladatoknak. Így nem is tudom, milyen egy babával bevásárolni vagy a hivatalban sorban állni, miközben a gyerek bőg vagy bekakil.
Elindulunk ügyeket intézni Gergővel, nem is keveset
Két hónapja kaptam az értesítést, hogy megérkezett az új jogosítványom, tegnap nem tudtam átvenni egy ajánlott levelet, és a pelenka is kifogyóban! Irány tehát a hivatal, a posta és a drogéria. Amíg a fiam délelőtt szunyókált, gondoltam, elővarázsolom magamból a NŐT! Tusolás, hajmosás, smink! És végre lecseréltem a lepisilt, lehányt maci nacit szoknyára és blúzra, az egyébként kényelmes és meleg mamuszomat pedig egy 2-3 centivel magasabb sarkú cipőre. Ajánlatos egy ilyen átváltozás minden anyukának hetente legalább egyszer. Jót tesz a lelkünknek, talán a férjünk se ismer ránk, kapunk egy-két elismerő pillantást, és klassz maminak érezhetjük magunkat. Gergő másfél órát aludt, szerintem megérezte, hogy ennyi időre van most szüksége Anyának. Rendes kis fickó!
Elindultunk hát péntek délelőtt a szentesi járási hivatalba. Közben persze teszteltük az új Kormányablakot. Akadálymentesítés rendben! Az épületet megkerülve, lifttel juthatunk be az irodába. Babakocsival tehát nagyon egyszerű a közlekedés. Szerencsére senki nem várt előttünk, így néhány perc után át is vehettem a jogosítványomat. Kellemes, gyors, udvarias kiszolgálás.
Irány a Posta. Itt is gyorsan végeztünk. Gergő jól tűrte a várakozást, addig is bámészkodott. A drogériába már egyedül mentem be, mert időközben telefonált a férjem, hogy elénk jön. Ő vigyázott addig a fiunkra, amíg bevásároltam, Mire kijöttem az üzletből, a gyerek az apja kezében, (gondolom nem bírt már magával a babakocsiban), az egyik cipője leesett a lábáról, kabátja a nyakába csúszott. Ez van, ha magukra hagyom a fiúkat. El tudom képzelni, mi történik otthon, amikor kiteszem a lábam a lakásból! Rendbe szedtem Gergőt, és elindultunk hazafelé. Ezen kívül semmi jelentős esemény, rendbontás nem történt hivatali ügyintézésünk során. Még útba ejtettük a zöldségest is, ami szintén akadálymentes. Télen még be is vihettem a babakocsit a boltba, ne kint fagyoskodjon a gyerek. Vagy a krumplis zsákok, vagy a hagyma mellé tettem le Gergőt.
Mindeközben teszteltem a magas sarkúmat is, hogy tudok-e benne egyensúlyozni, és lejönni a másodikról, kezemben a már kilenc kilós Gergővel és a szokásos túlélő felszereléssel. Még jó, hogy a babakocsit lent tároljuk a földszinten. Korábban (ha Apa nem volt otthon) a hozzánk érkező férfi ismerősöket kértem meg, hogy cipeljék le az emeletről. Tényleg! Most jut eszembe, hogy azóta egyikük se jött látogatóba.
