Akik kitartottak a magán nyugdíjpénztárnál, néhány tízezer helyett most már milliós nagyságrendű reálhozamot értek fel. Jól teljesítettek a vagyonkezelők az elmúlt öt évben.
Akik az állami rendszer helyett a magán nyugdíjpénztárakat választották, nem döntöttek rosszul. Öt évvel ezelőtt államosították a magán nyugdíj pénztárak megtakarításainak jelentős részét. Az a 3 millió pénztártag, aki visszalépett az állami rendszerbe, összesen 233,2 milliárd forintnyi infláció fölötti hozamot – reálhozamot – kapott vissza az államtól a megtakarításaiért cserébe.
A visszalépők átlagosan 75-80 ezer Ft-ot kaptak.
A maradó pénztártagok most már valószínűleg egy millió forintnál is több pénzt kapnának vissza, ha szintén az egypilléres rendszer mellett döntenének. Ugyanis a visszalépők most is ugyanúgy megkaphatják ezt a pénzt, mint öt évvel ezelőtt.
Egyre kevesebb azok száma, akik maradnak?
A Magyar Nemzeti Bank friss adatai szerint március végén a négy megmaradt magánkasszának kevesebb, mint 59 ezer tagja volt. Azonban tömeges visszalépésről nem lehet beszélni. Az intézményeknél negyedévente néhány százzal csökken csak a taglétszám. Ennek oka valószínűleg az, hogy a tagok nyugdíjba vonulnak vagy elhunynak. A tagok egyéni számláin már több mint 225 milliárd Ft van, vagyis egy-egy tagnak átlagosan több mint 3,8 millió forintnyi megtakarítása lehet.
A pénztárak a pénzeket a következő eszközökbe fektették:
- Magyar állampapírok 47%
- Részvény 16%,
- Befektetési alapok 23,5%,
- A maradék 16,5% egyéb eszközökben van.
A fenti a portfólióval az államosítás óta eltelt öt évben a magán nyugdíjpénztárak tisztességes hozamot értek el. Összesen körülbelül 80 milliárd forintnyi hozamot produkáltak, ami évente 6-7%-os átlagot jelent, ebből 2016 első negyedévében a teljesítményük csaknem 7,2 milliárd Ft volt. Az alacsony inflációnak köszönhetően pedig a 2011 közepe óta elért hozam nagyobb része, a Világgazdaság számításai szerint körülbelül a kétharmada reálhozam.
Az MNB, annak a 3 millió embernek is nyilvántartja a pénzét, aki visszalépett az állami rendszerbe.
A lakosság pénzügyi vagyonát nyilvántartó statisztikákból kiderül, hogy ezeknek az embereknek is van 2842,3 milliárd forintnyi követelésük az állammal szemben. Sajnos ezt az összeget azonban hiába számolják bele a háztartások vagyonába, az egykori pénztártagok már vélhetően nem látják viszont a pénzüket.
Az a kevés megmaradt magán-nyugdíjpénztári tag sem biztos, hogy hozzájut a teljes megtakarításhoz.
A reálhozam és a tagdíj kiegészítés ugyan biztosan felvehető, a hozam többi része és a befizetett tőke sorsa azonban már bizonytalan. A pénztártagok csak a nyugdíjkorhatár elérése után juthatnak hozzá ehhez az összeghez, és akkor is csak járadék formájában. Furcsa azonban, hogy járadékot egyelőre a négy megmaradt magánkassza közül egyik sem nyújt. Így a járadékszolgáltatások összege továbbra is nulla.
Vajon az intézmények fenn tudnak-e maradni addig, amíg a jelenlegi tagok elérik a nyugdíjkorhatárt?
Illetve nem csak a korhatár elérésig, hanem azon is túl, a járadékfizetések kifutásáig kellene ezeknek a pénzintézeteknek kitartaniuk. Itt nem pár évről van szó, hanem jó néhány évtizedről! A kasszáknak, hogy ne érje utol őket a végelszámolás 70%-os aktív tagdíjfizetői arányt kell elérniük. Eddig ezt a szintet mind a négy pénztár hozta. A hosszú távú fennmaradáshoz azonban ez nem lesz elég. Adományokra is szüksége lesz az intézményeknek, hogy a működésüket szavatolni tudják. Egyelőre úgy látszik, hogy az erőfeszítések ezen a téren is sikeresek.
( a Világgazdaság összeállítása alapján)
