El sem hiszem, hogy már 7 hónapos az én nagyfiam! Még csak most született! Pici, törékeny testét fogtam a karomban, és ringattam. Nem akarok közhelyeket írni, hogy rohan az idő, meg milyen hamar felnőnek. Ahogy idősebb lesz az ember, egyre gyorsabban telnek a hetek, hónapok, évek, gyerekkel viszont értelmet nyer az idő múlása, talán már nem is bánkódom emiatt annyira.
Az első három hónapról már írtam részletesebben, hogy milyen nehéz az összeszokás, és milyen sok az álmatlan éjszaka.
Meg is kaptam a magamét a kedves olvasóktól:
„Nem igaz, hogy ennyi baj van egy gyerekkel!”
Hát persze, hogy nincs ennyi baj, én is sarkosan fogalmazok, felnagyítok dolgokat, mert nem írhatom 52 héten keresztül, hogy rózsaszín ködfelhőben úszunk a férjemmel, hogy 11 év után, 44 és 45 évesen megszületett Gergő fiunk, és Vele végre igazi család lettünk.
Ha csak pozitívumokat írok, akkor a most gyakorló kisgyerekes anyukák fújnak majd rám:
„Nem igaz, hogy semmi baj sincs azzal a gyerekkel!”
Érdekes módon, ha sorstársakkal találkozom, akkor mindig arról beszélgetünk, hogy aznap éjjel semmit se aludt a család, mert Petikének jön a foga, vagy Lujzika 7 hónaposan se akar enni, csak a cicit és a tejet kéri. Vagy tizenkétszer kellett felkelni éjszaka Danikához.
Hét hónapos angyali nap
Most azonban egy „angyali” napról szeretnék beszámolni, amikor is minden úgy történt, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Gergő átaludta az éjszakát, egész nap kacarászott, szépen játszott, megevett mindent, amit elé tettem, babaúszáson már a cuki kis fogatlan mosolyát is megvillantotta, és a hét hónapos ellenőrzésen is mindent rendben talált a védő néni és a doktor bácsi.
A csütörtök reggeli úszásunk nagyon jól sikerült, attól függetlenül, hogy elkéstünk, és utolsóként szálltunk vízbe. Gergő kezdi élvezni a pancsolást, a játékokat, ahogy a partról 1-2-3-ra a medencébe csobbanunk,vagy a zsipp-zsupp kenderzsuppot. Kellően el is fárad, így a foglakozás után mindig alszik egy-másfél órát. Ilyenkor, csak kiülök vele a Kossuth térre, hogy addig is szabad levegőn legyünk, vagy ha lelkiismeret furdalásom támad, mert akár mozoghatnék is, akkor teszünk egy nagy Kurca-kört.
Aznap nem sok időt töltöttünk otthon, szinte csak enni mentünk haza, mert az úszás és a séta után indulhattunk a hét hónapos ellenőrzésre. Feltűnően hamar végeztünk, most kevés baba-mama páros volt a Védőnői Szolgálatnál. Még ismerősökkel is összefutottunk, és megbeszéltük az aktuális védőoltásokat. Szegény fiam, ha jól emlékszem minden hónapban kapott valamilyen oltást. A kötelezőeken felül mi beadattuk neki a Rota vírus és a fertőző agyhártyagyulladás elleni injekciókat is. Még egy szabadon választhatót ajánlanak, ez a bárányhimlő elleni védőoltás, mert a betegség csúnya következményekkel járhat.
Mérlegelés
Elsőként mérlegeltünk, mármint Gergőt a mérlegen. Fél éves koráig minden hónapban 1 kilót hízott, és 5 centit nőtt. Ez most látványosan lelassult, havonta fél kilóval és egy-másfél centivel gyarapszunk. 7 hónaposan 71,5 centi és 8830 gramm. Szépen fejlődik, hasra és visszafordul, élvezettel gagyog, a tárgyakat egyik kezéből a másikba átveszi. Már a kiságyban is intenzíven forgolódik, alvás helyett is inkább mozog. A védőnői szobába lépve a fiam hangosan felkacagott. Majdnem összefutott a rendelő, mivel itt nem „szokás” nevetni, itt sírni szoktak a gyerekek. Gergő most „csak” egy szurit kapott a combjába, picit lefelé görbült a szája, de két perc múlva már mosolyogva hagytuk el az orvosi szobát. Ilyen egy tökéletes nap, amikor gyermekünk olyan, mint egy kis Angyal!
