Február 25. piros betűs dátum kis családunk életében. Nincs névnap, se születésnap, se évforduló. Nem is az éves ÁFA, illetve EVA bevallásról emlékezünk meg. Nagy nap, pontosabban éjszaka volt a mai, hiszen Gergő fiunk átaludta azt. Kisgyerekes családok jól tudják, ezt bizony meg kell ünnepelni! 8 óra alvás, az 8 óra alvás! Egyben, nem részletekben, és különböző dimenziókban.
Hiába figyelmeztetnek előre szülő-társaink még a babavárás idején, hogy most aludjátok ki magatokat, mert aztán egybefolynak a nappalok és az éjszakák, amíg nem tapasztalja meg az ember, fel se tudja fogni, milyen 3 óránként kelni, mindössze 1-2 órát aludni egyfolytában, nappal pedig zombiként közlekedni otthon. Nem hiába az egyik legkegyetlenebb kínzási módszer az alvás- megvonás. Az ember nem tud eleget pihenni, és kimerül az idegrendszere.
Ez nálunk most, öt és fél hónaposan egyelőre megoldódott. Egyelőre, hiszen hallottam már a következő mumusról, a fogzásról. Bizony itt is lesznek majd álmatlan éjszakáink, de ne szaladjunk előre, örüljünk a mának, és élvezzük a jelen gyönyörűséges pillanatait, amellyel a fiunk megörvendeztetett.
Első írásom mottója volt: „Akkor alszunk, amikor a baba is alszik.” Az első időszakban lehet nappal is együtt aludni a babával. Már aki tud. Néhányszor megpróbáltam. Épp elaludtam, amikor a férjem hazajött ebédszünetben, ebéd persze sehol! Következő alkalommal a postás csöngetett, majd csörgött a telefon, és a világ legkitűnőbb termékét szerették volna eladni nekem. Ennyit a nappali alvásról.
Gergő alvási szokásaira ugyan soha nem panaszkodhattam. Kivéve persze az első heteket, amikor nehezen tudott éjszaka elaludni, mert (ahogy azt már korábban írtam) éhes volt szegénykém, mi viszont azt hittük, hogy hasfájós. Mióta eleget kap enni, jól alszik. Karácsonyi ajándéka volt, hogy 6-7órát is átaludt egyben.
Persze olyan is akad, aki nem tudja, mi a 3 óránkénti etetés és kelés, mert a gyerek az első hetektől kezdve átalussza az éjszakát. Azt hittem, ez csak mese habbal, de találkoztam olyan anyukával, aki találkozott olyan anyukával, aki ezt állította.
Napirendünk a következő: Gergő napközben csak fél-fél órákat pihen, estére elfárad, és 5-6 óra körül már elalszik. Mivel ekkor szerintem még korai a fürdetés, 8-9 órakor keltjük, jön az esti pancsi (ami még mindig nem a szíve csücske), utolsó evés és legkésőbb 10 órakor alvás. Hajnali 4 körül elkezd fészkelődni, hiányolja a cumit a szájából.
Addig bevetettünk mindenféle praktikát: korábban fürdettük, és tettük le éjszakára, de akkor természetesen korábban is kelt fel. Most már kár lamentálni, élvezzük a nyolc órás alvások örömét, és „várjuk” a fogzás időszakát.
Palicska Irén
