A megújulás ősi szimbóluma a tavaszi nagytakarítás, amelynek hagyományai több ezer évesek, és vallási rituálék ugyanúgy kötődnek hozzá, mint praktikus okok. Sok kultúrában ismert az éves megtisztulás szokása, amikor kidobják a felesleges holmikat, takarítanak, otthonszentelő rítusokat tartanak.
A nagytakarítás hagyományos ideje nálunk ma is általában a tavaszi napéjegyenlőség időpontjára esik. Ilyenkor nemcsak a lakást, hanem a lelket is felkészítették az új, friss erők befogadására, így lett a tavasz a tisztaság, a belső újjászületés, a lelki nagytakarítás időszaka is.
A paraszti kultúrában húsvét előtt illett elvégezni a mindenre kiterjedő tisztogatást, amibe a meszelés is beletartozott, a lakástextilek, szobák, ablakok rendbe tétele mellett. Mi, utódok, a mosható, tisztítható falak és a központi fűtés korában már nem festjük át évente a lak- és főzőhelyünket, de talán még sokan emlékeznek olyan szorgos nagymamákra, akik, amíg a meszelőt elbírták, nem engedték át másnak kiskonyhájuk kimeszelésének dolgát. Ez női feladat volt a régiségben.
Szükség is volt rá, mert az elektromosság feltalálása előtt a tűzhelyek, kemencék, gyertyák, a kandallók és az olajlámpák szolgáltatták a meleget és a fényt, amitől viszont a fűtési szezon végére az egész lakást belepte a korom. Ezért elengedhetetlen volt a festés vagy az újratapétázás, bár ez utóbbira csak főúri házakban telt.
A viktoriánus időkben a tavaszi nagytakarítás sok napos programmá nőtt ki magát. A gazdaasszonyok nem nyugodtak addig, amíg fel nem szedték az összes szőnyeget, kiürítették a szobákat, felpolírozták a padlót és lemosták a csillárokat. A polgári világban cselédség segítette a pókhálók elleni hadjáratot, bár ott, ahol szobalányok törölgettek naponta, nemigen lepte el a kosz az otthonokat. Ekkor már elterjedt a köztudatban, hogy a betegségeknek köze van a piszokhoz, jóllehet, még a baktériumokról nem hallottak.
A mai szempontok között más is szerepel. Az utóbbi tíz évben megduplázódott az asztmások száma Európában, és köztük azoké is, akik érzékenyek a poratkára. Ugyanakkor az átlagember idejének 90 százalékát tölti zárt terekben, így egyre fontosabb az allergiát kiváltó anyagok minimális szintre szorítása. A gyakori, alapos porszívózás, vizes felmosás elengedhetetlen.
A takarítást sem kell túlzásba vinni, mert hozzájárulhat az allergiás megbetegedések számának folyamatos növekedéséhez. Az úgynevezett higiénia hipotézis szerint ugyanis a kórokozómentes környezet miatt az immunrendszer képtelen megfelelően fejlődni.
Így történhet meg, hogy a szervezet az olyan egyébként ártalmatlan anyagokat is veszélyesnek tekint, mint a pollen, az állatszőr vagy a por.
Pormacskakergetés munkamegosztással és szervezéssel
A takarításnak is megvan a maga csínja-bínja. Alapszabály, hogy mindig belülről kifelé haladunk, és felülről lefelé. A pókhálózás után felülről kell kezdeni a bútorok tisztítását, és az utolsó lépés a szőnyeg, a padló. Az általános bútorportalanítás után jöhet az alapos lemosás, de fát csak nagyon óvatosan szabad vízzel mosni, a többségéhez speciális bútorápoló szükséges. A nagy felületek tisztítása után kerüljön sor a dísztárgyakra, gyertyatartókra, vázákra és a csecsebecsékre. A függönyöket, lakástextíliákat ugyancsak érdemes kimosni. A szőnyeget azonban nyáron javasolják tisztítani vagy tisztíttatni, amikor gyorsabban, fűtés nélkül tud száradni, különben fennáll a veszély, hogy ha meg is szikkad, dohos szaga lesz. Takarítócég szakembere szerint az ablakokat hagyjuk utoljára, mert ha azokkal kezdünk, a felkavart por újra belepi őket. A munkafázisok összehangolásával időt nyerünk, míg a rongyszőnyeget mossa a gép, tisztíthatjuk az ablakot, míg vízkőoldózunk a kádban, mehet a porszívózás a szobákban.
Hallgassunk a 007-es ügynökre, avagy vegyvédelem a vödör fölött
A takarításra is érvényes, amit egy buli előtt adunk jó tanácsul az indulónak: ne keverd a folyadékokat! Csak itt nem a sör, bor, pálinka elegye veszélyes, hanem a háztartásban használatos teljesen általános vegyszerek okozhatnak súlyos mérgezést. A sav és a lúg külön is árt, ha bőrre, szembe kerül. Különösen idősebb korban okozhat bajt, ha valaki nem látja jól a feliratot, ezért érdemes saját kezűleg írt, nagybetűs címkét használni, főként, ha egy vegyszert más flakonba töltöttünk át. Sajnos mindig vannak mérgezéses esetek, a hipó, a hideg zsíroldó okozza a legtöbb bajt.
Savas és lúgos tisztítószert soha ne keverjünk, vagy ne használjuk azonnal egymás után egy felületen, mert maró, súlyosan mérgező klórgáz keletkezhet. Ez lesz akkor is, ha fehérítőszert tesz valaki ecethez. Szódabikarbóna és tömény ecet lezárt keveréke pedig akár fel is robbanhat, és hasonló kémiai reakció történhet, ha két eltérő lefolyótisztítót használ valaki egyszerre. Sok üveg- és ablaktisztító szer tartalmaz ammóniát, ezeket soha vegyítsük fehérítővel még véletlenül sem, mert mérgező gáz, kloramin szabadul fel.
Egyszóval takarításkor a vegyszerhasználat során gondoljunk James Bondra: „Nem rázva, nem keverve!”
A második részbenszámos gyakorlati tanácccsal és a nagyi titkos praktikáinak bemutatásával folytatom a tavaszi nagytakarításról szóló sorozatot.
Hodnik Ildikó
