A Hálaadás ünnepét ma már minden európai ismeri az amerikai filmsorozatokból. Valóban nagy ünnepnek számít, még az Egyesült Államok legfélreesőbb részén, Hawaii-on is. A Hálaadás történelmi háttere azonban nem egészen olyan felhőtlen, mint amilyenné az ünnep vált az évszázadok során.
Az első telepesek Amerikába érkezésével a helyi indián törzsek gyakran kegyetlenkedéseknek voltak kitéve. Nem volt ez másképp Hawai’i-in sem. A Hálaadás gyökerei sok államban ezekhez az eseményekhez vezethetők vissza, éppen ezért nagyon furcsa, miféle átalakuláson ment keresztül ez a megemlékezés. Jelenleg csupán arról szól, hogy a családok és barátok összejönnek, ezzel kinyílvánítva hálájukat mindazért, amit valaha kaptak az élettől.
A Richardson Beach a legkedveltebb partszakasz a Hálaadás megünneplésére
Természetesen mindenki rengeteget eszik
Ebből adódóan természetesen mindenki rengeteget eszik az ünnep alkalmával. Ha pedig Hawai’i-t vesszük, a lakomához a napsütés és a jó hangulat is hozzátartozik. Szerencsém volt ellátogatni a Hálaadás alkalmával egy helyi családhoz és az élmény egészen különleges volt. Egy barátnőm hívott magával, aki valójában Indonéziából való, Kelet-Timor szigetéről, de a barátja családja hawai’i-i. Ez a kedves lány már előre felkészített arra, hogy itt most főként evésről lesz szó. Kicsit szorongtam, mivel senkit sem ismertem és nem voltam meggyőződve arról, hogy jó ötlet csak úgy ismeretlenül beállítani egy családi ünnepre.
Mint kiderült, semmi okom nem volt nyugtalankodni
Amikor megérkeztünk a házhoz, már megterítve állt egy minimum húszfős asztal a mandarin fák alatt, és a család mosolyogva üdvözölt bennünket. Senkit nem zavart, hogy én is ott vagyok. Mindenki érdeklődve odajött hozzám, megkérdezték, ki vagyok, mit csinálok és honnan jöttem. Vagy egy órán keresztül válaszolgattam kérdésekre Magyarországgal kapcsolatban annak ellenére, hogy legnagyobb meglepetésemre mindenki pontosan tudta, hol van és mi a fővárosa.
A családi összejövetelen minimum három generáció képviseltette magát, sok nagybácsi, nagynéni, unoka, nagymama, nagypapa, unokatestvér; mindenki beszélt, nevetett és sokat evett. Nem nagyon volt szó politikáról, semmilyen heves vita nem robbant ki, csupán jól éreztük magunkat. Az asztalok megteltek ételekkel, a legtöbbjét még hírből sem ismertem. A család annyira kedves és előzékeny volt velem, hogy nem is nagyon tudtam, mit mondjak. Mikor elköszöntünk a több mint három órás evés után, azt mondták, nagyon remélik, hogy sikerül ösztöndíjat kapnom és itt tanulhatok a jövőben.
Az asztal rogyadozott a sok finomságtól
Attól függetlenül, hogy az ünnep történelmi háttere némileg vitatott, a hawai’i-i Háladásra egészen biztosan sokáig és szeretettel fogok emlékezni.