Ismerőseink mesélték, hogy nagyon szép a táj és remek programok vannak a várban, így a hétvégén felpakoltuk a 6 éves unokánkat és elindultunk Boldogkőváraljára kirándulni.
Boldogkőváralja egy piciny település a Zempléni hegység nyugati felében. Miskolctól még kb. 50 kilométert autóztunk, mire megérkeztünk.
A vár belülről is nagyon szép
Elég sokan igyekeztek a várba, de a bejutás gyorsan ment. Nagyon tetszett, hogy a parkolásért kifizetett 400 Ft-ot levonták a belépőjegy árából, így tulajdonképpen ingyen lehetett egész nap parkolni.
Boldogkő vára igazi turistaparadicsom, mert egész nap programok szórakoztatják a vendégeket. A gyereket a lovagi torna nyűgözte le, bár a gyerek nélkül érkezők is alig várták a lovagok érkezését, tulajdonképpen több felnőtt volt, mint gyerek.
A lovagok elmesélték koruk történetét, megtudtuk, kikből és hogyan neveltek lovagot, s milyen élet zajlott a lovagkorban. Mondókájukat időnként heves csatákkal szakították meg, csattantak a kardok és szekercék koppantak a pajzsokon.
A lovagok kardcsatát vívtak
Bence unokám szó szerint tátott szájjal figyelte a tőle alig 5 méterre zajló eseményeket. A látnivalók a várban is folytatódtak, megnéztük az ólomkatona kiállítást, majd a pincebörtönben elénk tárult a középkor valamennyi lényegesebb kínzóeszköze; kaloda, deres, szégyenkalitka és társai. A gyereket alig tudtuk lebeszélni arról, hogy a szégyenkalitkába bebújjon, számára izgalmas játék volt, ami másoknak büntetésként szolgált a régmúlt időkben. Sajnos, a pincebörtönben nem lehetett felvételeket készíteni, így nem tudom megmutatni.
A napot a vár lovagi éttermében fejeztük be, ahol egyetlen evőeszköz, egy fakanál szolgált a leves elfogyasztására, a többi ételt a tíz ujjunkkal lapátoltuk magunkba. Jóllakottan, élményektől eltelve kerestük meg a szállásunkat, remek napunk volt.
Ilyesmit ehettek a lovagok is anno?
Tordai Irén, Tatabánya