Alapvetően egyszerű étel, az indiaiak mindennapos eledele, a nehézsége a fűszerezésben rejlik. Izgultam, mit szól hozzá Akmal.
A nagy tál rizs mellé külön tálkákban kínáljuk fel a különféle curry-kat. A mártás alapja a kókusztej, a fűszerek lelke pedig a különféle keverékekből tevődik össze, magyarul „körrinek” hívjuk. Az igazi értelmezése a currynak azonban eredetileg úgy fordítható, hogy a rizshez való „pörköltek-szószok”.
A rizst egy nagy tálra halmoztam és kitettem az asztal közepére. Öt féle curryt készítettem, ezeket szépen elhelyeztem a rizses tál köré. Ilyen lett:
Csak egy hibát követtem el, késsel-villával is terítettem, amin Akmal jót röhögött, mert ezt az ételt kézzel szokás enni. Hiába, a „jól neveltek” automatizmusa…
A rice&curry-t úgy esszük, hogy a saját tányérja közepére mindenki szed magának rizst, köré pedig a curry-kat. A tányér elején, magad előtt, kézzel kevered ki a falatokat, amiket szintén kézzel teszel a szádba.
Mi is kézzel gyúrtuk az ételgombócokat, közben egy –egy korty rozét kortyolgatva beszélgettünk. Remek este volt, kettőnknek kicsit túlméreteztem az adagot, bőven maradt másnapra is. Akmal szemmel láthatóan élvezettel evett, bár nem halmozott el dicséretekkel, igaz, ez nem is szokása. Az ő kultúrájában az evés pusztán szükséglet, néhány ünnepi alkalomtól eltekintve.
Azt hiszem, akkor derül ki igazán, hogy mennyire ízlett neki, ha máskor is megkér, hogy főzzek, na, akkor tudni fogom, hogy ez a vacsora jól sikerült.
