Két igen komoly lehetőség kapujában állok és közben meg lassan indul a nyári szezon, indul a Tiki a Lupán.

A vendéglátás területén is van lehetőség a fejlődésre egy új kihívással. Szóval azt kell mondjam, hogy 6 hónap tökvakarás után elég durván beindult az élet. Ja és még ott a rádióműsorunk is, a Véleményvezérek a Manna Fm-en. 

Egy bölcs ember mondá vala, hogy a szar mindig csőstül jön, de ezt én most át kell értelmezzem arra, hogy a változás is. Egy korábbi blogbejegyzésemben már írtam arról, hogy belecsapok a lecsóba, vissza a szereplés világába.

Nos, akkor még én sem sejtettem, hogy nem csak a szereplés klasszikus formáiba tudok visszakeveredni, hanem a számomra eddig teljesen unortodox – bár kétség kívül sokaknak elég jövedelmező – területre is beteszem a lábam.

Így kezdtem el TikTok tartalomgyártó lenni, amit alig egy hete csinálok és beszarás, de élvezem. Persze sosem válthatja ki a blogot, az írást, de kiegészítheti kreatív tudatalattiban.

Mielőtt még valaki azt gondolná, hogy a TikTok egy pubiknak szóló időelbaszás, akkor szólok, hogy téved. Igenis lehet ezen a platformon edukatív és ugyanakkor szórakoztató tartalmakat is gyártani.

Mi több, egész sokan fogyasztják is ezeket a tartalmakat. Nyilván vannak mentoraim, akik nélkül a büdös életbe nem kezdtem volna ebbe a közösségépítősdibe, meg az ezzel járó donation vonalba, ezért nagyon hálás vagyok nekik a know-how-ért, amire magamtól szintén a büdös életbe nem jöttem volna rá. Szóval kukkantsátok meg, amit csinálok a TikTok-on itt.

Fogalmam sem volt például arról, hogy egy link alá tudom gyűjteni az összes közösségi médiás felületemet, az adománygyűjtős platformommal. Bocs az önreklámért, de ezt itt tudjátok megnézni: Nyugodtan kattintsatok a Donate me fülre🙂

Ja és majd elfelejtettem. Február óta heti 4 edzéssel egész szép eredményeket értem el testileg. Ok, ezt nem nekem kellene mondanom magról, de kell az egészséges egó. Mindenkinek kell.

Pláne akkor, ha rengeteg melót beletesz az ember. Köszi Vér Tomi!

Próbáltam a lehető legprofibban hozzáállni a közelgő szerepemhez, hogy ha kell, akkor valami esztétikus látvány fogadjon elsősorban engem, ha majd visszanézem magam. 

Igyekszem gyakrabban jelentkezni!

The post Az én TikTok-om appeared first on 40plusz.

Az sem zavar olyankor, ha esetleg beégek egy-két kijelentésemmel, mert pontosan tudom, hogy egy nálam sokkal szélesebb látókörű, tapasztaltabb és intelligensebb emberrel próbáltam meg vitázni olyanról, amihez nem értek.

Egy dolgot megtanultam, meggyőződést szavakkal, kurvaanyazással vagy értelmes érvekkel sem lehet megváltoztatni. Éppen ezért nem értem, hogy miért próbálják meg ezt mégis tömegével az emberek.

A meggyőződés csakis tapasztalati úton változhat meg. Csalódás, vagy épp ellenkezőleg, kellemes tapasztalat útján, amit valljunk be, nem olyan nehéz észrevenni. Szóval szeretem feszegetni a határokat.

Sosem tiltok le senkit sehonnan tömegesen. Nem is nagyon értem, hogy miért olyan nagyon kurva jó letiltani azokat az embereket, akik nem az én véleményemen vannak a bármiben is. Miért olyan kurva jó nem tudni, mit gondol az, aki nem úgy gondolkodik, mint én. Miért olyan kurva jó csak olyan véleményeket olvasni, mint az enyém.

Ezért tettem egy kísérletet. 

A véleményem az, hogy ha már két ember – vagy több – vitatkozik valamin, akkor maradjunk már a témánál.

Ha azt mondom, de szép a Karácsony (upsz Freud, de nem a főpolgármesterre gondolok), akkor ne az legyen rá a válasz, hogy de szar a Magyar Válogatott. Ha erre lettem volna kíváncsi, akkor nyilván ezt a kérdést teszem fel. 

Szóval a kísérlet, ami a saját ismerőseimet célozta meg a facebook vitakultúrájának méltán elhíresült felületein arról szólt, hogy kitettem egy 2021-es interjú-részletet azzal a kommenttel, hogy: „Sosem szoktam politikusok bejegyzéseit megosztani.

Ezt mégis megosztom tudva azt, hogy van, aki majd vagy kikövet, vagy töröl vagy leköp. Ilyen egy normális vita két ellenérdekelt fél között. Meghallgat, reagál. Még akkor is lehet így kommunikálni, ha viszonylag fajsúlyos kérdésről van szó.”
Ja és itt a videó is hozzá

Igen tudom, hogy a magyar politikai elit és nem elit brutálisan megosztó, de közben meg a téma maga szerintem tök egyértelmű, hogy mi az állítás és mire várok esetleges reakciókat. Lehet, hogy csak nekem egyértelmű, akkor kérlek mondjátok meg.

A kislányom harmadikos és van olyan tantárgyuk, hogy szövegértelmezés. Harmadikos. Ott a posztom alatti kommenteknél gyengébb mellélövést is egyessel jutalmaz a tanár. Komolyan mondom, nem is azon sokkolódtam le, hogy ki mit ír.

Azon sokkolódtam le, hogy kb a kommentelők 90%-a szart magasról a felvetésre, a témára vagy arra, hogy szépen megkértem, a témával foglalkozzon, emelve ezzel a facebook vitakultúrájának színvonalát. Tényleg ilyen nagyon nehéz ez? A saját ismerőseim, akiket javarészt ugye személyesen is ismerek. 

Én vagyok ennyire hülye, hogy mindig arra válaszolok, amiről kérdeznek?
Tényleg szeretném tudni, hogy mit gondoltok? Ennyire félreérthető volt a posztom?

Egy kibaszott interjúról kértem ki az emberek véleményét, hogy jó-e vagy sem? Korrekt-e vagy sem. Maga az interjú. Nem a nyilatkozó személye, nem az, amit mond. Nem a riporter személye, nem az, amit kérdez. Nem a kontextus. Maga az interjú. 

Egyre nagyobb a baj.

The post Agent provokateur appeared first on 40plusz.

Ahogy ott ültem, valamiért beugrott az, hogy mennyi szülő – ha nem az összes, akit mondjuk érdekel is a gyereke – kattog azon, hogy vajon ő most épp jó anyuka, vagy jó apuka?

Most mondjátok meg őszintén, ti nem kattogtatok ezen soha? Én is kattogtam egy csomót. Nyilván rájöttem arra, hogy a gyerekeket akkor lehet jó irányba terelni, ha mondjuk a szeretetünket nem ajándékokkal fejezzük ki számára, mert akkor szegény nyilván ahhoz szokik hozzá és egészen más lesz az értékítélete dolgokkal kapcsolatban.

Biztos, hogy van, aki ezzel kapcsolatban is más véleményen van, de ettől még én így gondolom. Pont beszélgettem a kislányommal erről a minap és annyit mondott, hogy sokkal jobban szereti, ha megölelem (vagy az édesanyja), de azért egy jó kis ajándékot nagy duzzogva elfogad, ha valamiért úgy gondoljuk, hogy kap.

Lehet megkövezni, de én nem veszek neki csak úgy ajándékot/játékot. Születésnap, névnap, Mikulás és Karácsony. Ezek alap események. Ha nagyon jó jegyeket szállít haza a suliból, akkor is. Ha jó a bizi, akkor is, de csak úgy a hétköznapokban nem.

Nem látom egyszerűen értelmét és semmi olyan funkciója nincs, ami hosszú távon ne torzítaná a személyiségét.

Nem vagyok egy Vekerdy, de ettől még erről meg vagyok győződve. Biztos van olyan szülő, aki meg gyökeresen ellenkezőleg gondolja ezt, annak meg én vagyok a hülye. Ez van.

Innentől érdekes a jó apa, jó anya fogalma. Ugyanis mi az az egzakt mértékegység, ami mentén el lehet dönteni, hogy ki a jó szülő?

Segítsetek, ha van ilyen, de én még nem hallottam, pedig sokat olvasok. Biztos mindannyian emlékeztek – akiknek van gyermekük -, hogy az első születése előtt minden szart elolvas az ember, minden szart meg is vesz egy raklap pénzért, amit aztán úgy enged el, mint a forró krumplit, amikor rájön, hogy kurvára semmi értelme nem volt megvásárolni az önműködően ringató kis pihenőágyat. Van, aki meg sem tudja vásárolni ezeket, oszt mégis megnő az a gyerek.

Szóval a második gyereknél már minden rutinnal felvértezve esik neki a család a kis jövevénynek, de egy dolog továbbra sem hagyja nyugodni az anyukákat és az apukákat.

Vajon jó anya vagyok? Vajon jó apa vagyok? Ugye jó anya vagyok? Ugye jó apa vagyok?

Repül a nehéz kő és soha sehol sem áll meg. Itt szeretnék bocsánatot kérni Arany Jánostól. Mindegy, hogy mennyire gyakorlott a fater meg a muter, ez az egy kérdés mindig ott kattog a kisagyban. Azt nem tudom miért.

Hát nem a legjobbat akarja minden szülő a saját gyerekének? Nem óvja és védi a legjobb tudása szerint mindenkitől IS? De. Akkor meg minek kattogni? Vagy ez is egó? Ez is pusztán jól esik, ha mondják?

Na ezen kattogtam egészen mostanáig, mióta végig hallgattam a korábban említett vitát a Manna Fm stúdiójában. Egyre jobban illik a Véleményvezérek című músorunk a mindennapokhoz. A téma maga vezérli a véleményeket.

Én rájöttem, hogy a legjobb apuka is vagyok meg nem is. Akkor derül ki majd, mennyire voltam jó, amikor egy önálló, független és ambíciózus entitás néz rám már nagylányként és bízom benne, hogy viszont látom majd mindazt, amit a mi kis beszélgetéseink alkalmával átdumcsiztunk.

photocredit: Kis Márkó

The post Jó anya? Jó apa? Senki sem az és mindenki az appeared first on 40plusz.

Nyilván szar élmény volt, amire senki sem vágyik:-). Se.

Aztán volt olyan is, hogy nagy álmom vált valóra, amikor életemben először úgy ültem fel egy repülőre, hogy csak egy bankkártya volt nálam, oszt lesz, ami lesz alapon nekivágtam a világnak. Hihetetlen felszabadító érzés. Mármint akkor, ha van lé a kártyán.

Mindig is irigyeltem azokat az amerikai színészeket, akik egy szerep kedvéért elképesztő testi átalakulásokon mentek keresztül. Vagy kipattintották magukat, ahogy Edward Norton az Amerika história X-ben, vagy meghíztak (mondjuk ez annyira nem nagy opció nyár előtt).

Sosem gondoltam volna, hogy az én életemben is eljön az a pillanat, amikor egy hasonló helyzetben találom magamat egy szerep kedvéért.

Nyilván tök nem mondhatok róla semmit, de ha minden igaz, akkor ki kell pattintanom magam rendesen. Nem elvárás feltétlenül. Magam miatt. Azért, hogy meglegyen az a cél, ami a saját magam helyzetét nem rontja, hanem javítja. Egyszerűen nem szeretnék beégni, mert az utóbbi időben nem mozogtam. Nem szeretnék beégni, mert az elkapott koronás ágynak esés miatt felszedtem magamra a franc sem tudja hány kilót.

Ha nem lenne a szerep, talán fel sem merült volna bennem, hogy ezt meglépjem. De van, szóval áprilisig heti négy mozgás, odafigyelés a kajára és ki tudja, talán magam is csodát látok majd, amikor tükörbe nézek két hónap múlva.

Vér Tamás – ő segít nekem ebben – személyes jelenlétével, szaktudásával és elképesztő meggyőző kommunikációval. Most, hogy leírtam a nevét, már őt sem hagyhatom szarban.

Egy előtte képet itt hagyok, hogy legyen mihez hasonlítani az utána fotót. Ja, egyébként, ha van kedvetek, akkor csatlakozzatok! Nagy baj nem történhet.

The post A nagy átalakulás appeared first on 40plusz.

Elöljáróban csak annyit, hogy említek néhány nevet. Ezek az illetők valamilyen módon kapcsolódnak/kapcsolódtak az említett közösséghez még akkor is, ha fénykorukban még ez a közösség talán még gondolatban sem fogant meg. Magyarul nem létezett.

Freddie Mercury, a Zanzibárban született párszi indiai származású előadó neve gondolom sokatoknak igen csak ismert a Queenből. A párszi a világ talán egyik legősibb vallású népe, mely a zoroasztrizmus tanait követi, igencsak hagyománytisztelőnek néz ki, hisz ha vallásilag nézzük, akkor Krisztus előtt a második évezredben élt, és a mai napig is vannak követői nem gondolom, hogy ne háborodott volna fel azon, ha valamilyen erkölcsi vagy morális ok miatt közösségük egy tagja valamelyest furcsán viselkedett volna.

Nos Farrokh Bulsara nem rejtette véka alá szexuális irányultságát, így már a hetvenes években egyértelmű volt, hogy homoszexuális beállítottságú, mégsem zavart anno ez senkit, max az édesapját egy ideig, ha lehet hinni a Bohemian Rhapsody című Oscar-díjas filmből kiderült néhány jelenetnek. Nos, mivel egyes becslések 170, míg mások 300 millió lemezeladást számoltak a Queen kapcsán, meg persze végig turnézták a világot és jobbnál jobb klipekkel jöttek elő, mint például ez.

Nehezen mondhatjuk azt, hogy valaki nem fogadta el a csapatot bármiért is. Mondjuk a frontember homoszexualitása miatt. Hogy miért? Egyszerűen senkit sem érdekelt, mert jók voltak a zenék.

Brutál show-kat nyomtak élőben és mindenki szerette őket, aki elég felnőtt és érett volt ahhoz, hogy megértse azt a rock bandát, amelyik képes volt klasszikus dalt is szerezni. Nem volt mit elfogadni, mert senkit sem érdekelt mások magánügye és senki sem akarta elfogadtatni másokkal a saját magánügyét. Ugyanez a helyzet Boy George-al, Sir Elton John-al, a Milli Vanillivel, Right Said Fred-el és még hosszasan sorolhatnám. 

Szóval csak annyit szeretnék mondani, hogy nincs mit elfogadni, mert nem rám/ránk tartozik, hogy ki mit csinál a négy fal között.

Egy pillanatra itt azért elidőznék, mivel engem az is elképesztő módon irritál, ha egy fiúból és egy lányból álló szerelmes pár kb. a nyálukat a fülembe fröcskölve smárol a négyes-hatos villamoson. Egyszerűen megvan ezeknek a pettingeknek a maga helye. Ott, ahol más nem látja, mert nem ránk tartozik, hogy dugja le a nyelvét a kisfiú a kislány torkába.

Ezt csak azért írtam le, mert fontos, nem a szexuális identitás puszta ténye a zavaró, hanem az, ha mindezt a maga szexualitásával a pofámba tolja a bárki is. Legyen az hetero, geronto vagy homo.

Nem vagyok prűd, nyugi.

Azt nem tudom elfogadni, hogy ha bárki is előttem vagy mások előtt éli meg szexuális identitásából fakadó viselkedésformáit. Nem vagyok homofób, sem heterofób és semmilyen fób. Remélem ez kiderült a nyers fogalmazás ellenére is. Ha a privát szférában élik meg szexualitásukat ez emberek, akkor nincs mit elfogadni és nincs mit elfogadtatni, mert nem a mások dolga. Ennyire egyszerűen látom én ezt.

The post LMBTQ – Mit fogadjak el rajta? appeared first on 40plusz.

Amikor a Jóban Rosszbant 2014 decemberében otthagytam, rettenetesen zavart, hogy az emberek utána is -sőt mind a mai napig- mondogatják, hogy „nem te vagy a Jóban Rosszban?”.

Nyilván ki-ki vérmérsékletéhez képest ismert, vagy nem ismert meg. Egy dolog közös volt benne, hogy zavart. Nem kicsit, nagyon.

Akkor azt gondoltam, hogy egyszerűen csak a biznisz egyik oldalát tapasztalom meg, ami az, hogy felismernek. Viszont a másik oldalt, ami a rettenetes milliós bevételek, szponzorok stb, azt nem.

Aztán eszembe jutott, egy mondás:” ha nem lottózol, ne csodálkozz azon, hogy nem nyersz a lottón”.

Kitöröltem egy több tízezres követői oldalt, ezzel lenullázva az esélyét annak, hogy egy jól prosperáló facebook, vagy insta bizniszt felépíthessek.

Nem az elkeseredettség vezényelt, vagy a megkeseredettség. Egyszerűen az, hogy akkoriban azt hittem a biznisz része az, hogy ha  dolgozol egy hasonló produkcióban, akkor abból is kell megéljél.

Nem hittem az online-ban. Bocs, de ilyen kis szentimentálisan közelítettem meg, ami kurva nagy hiba volt.

Látom ma már, hogy mit érne egy ilyen virtuális tömeg. Látom, és épp ezért tudnék egy raklap pénzt keresni kb. a semmivel, amit eddig derogálónak tartottam, hisz mi a franc a teljesítmény abban, hogy pucsítgatsz egy ablakban, meg rettenetesen gáz fogfehérítő-kampányokban veszel részt.

Ma már látom, hogy ez egy teljesítmény. No, nem a szó klasszikus értelmében. Abból a szempontból nem az, hogy amíg az ember csak a hírnévért és a pénzért tesz dolgokat közszemlére, addig rohadtul nincs miért felnézni rá. Meg szánalmas is  valljuk be.

Amíg az ember a gyerekét reklámhordozóként tolja bele a világ arcába, addig nem teljesítmény, mert mindannyian ismerjük a bulváriskola alaptanait: kisbaba, kiskutya, szerelem, szakítás, születés, halál és katasztrófa.

Ezt kihasználva nem beszélhetünk teljesítményről, hisz ezt már valaki nagyon okos kitalálta és mindenki csak másolja.

Nyilván az emberek meg szeretnek kukkolni a karosszékből.

Nyilván nem annyira kellemetlen, mint csóróként kijönni egy peep-showból, álló répával.
A teljesítmény akkor jön el, amikor az ember azért épít social-bizniszt, mert rájön -jobb esetben magától, rosszabb esetben segítséggel-, hogy a jelenléte nem tart örökké a köztudatban és építeni kell a bázist a képernyős pályafutás utáni életre is gondolva.

Kihagyhatatlan ez, hisz ha egyszer már kurvának állt, akkor mindig is az marad a jónép szemében. Megtanultam a leckét, de ettől függetlenül azért van az a szint, ami alá biztosan nem süllyedek, amíg élek. A cukiságfaktor kiaknázása a kiskorú gyermekeddel. Na, ez soha.

Óriási energiával vetem bele magam a 2022-es évbe, hogy ne csak a Netflixen, a BBC-n vagy más külföldi csatornákon legyek látható, hanem meghatározó magyar produkciókban is.

Már értem a bizniszt, és ha kell, akkor egészséges értékrend mentén ki is szolgálom majd.

Kellemes Karácsonyt és Boldog Új Évet minden kedves olvasómnak! Isten tartsa meg jó szokásotokat! 

The post Menjek vissza a balettba ugrálni? appeared first on 40plusz.

Inkább szeretnék kicsit visszautazni a múltba. Abba a múltba, amikor még az évtizedet úgy neveztük, hogy nyolcvanas évek.

Akkoriban sok-sok gyerekkel együtt a Labda utcai Általános Iskolába jártunk a Terézvárosi templom mellé. A suli mára már nyilván más néven fut, de nekünk mindig is a Labda marad. Mi Labdások összetartottunk, azóta is van egy erős mag, akikkel még egy suliba jártunk.

Nem tudom -mert csak mostanában kezdtem el járni szakemberhez egészen más dolog miatt-, hogy mondjuk Matyi bácsi (a technika tanár) felénk dobott brutális méretű kulcscsomójának a fejünkön koppanása miatt vagyok-e ilyen ember ma, mint amilyen vagyok, de tény, hogy mai szemmel biztosan furcsa nevelési módszernek lehet a „repül a nehéz kulcscsomó” módszerét nevezni, de anno hatásosnak bizonyult.

Suttyó módon viselkedtünk, meg is volt a retorzió hamar. Vagy a kulcs koppant valamelyik testrészünkön, vagy pedig Matyi bácsi jogarléce a körmünkön.

Fájt.

Hogyne fájt volna, de nem a minket ért traumák miatt nem mondtuk el otthon, hanem azért, mert attól tartottunk, hogy ha kiderül, miért dobálózott a technika tanár a kulcsaival, akkor még otthon is kapunk a fatertól valami finomat. 

Semmilyen párhuzamot nem kívánok vonni, de mégis csak érdekes, hogy min ment keresztül csak a pedagógus szakma pár évtized alatt. A nyolcvanas évek előttről annyi ismeretem nincs, de valahogy azt sejtem, hogy voltak ennél is keményebb dolgok is.

Csak olvasmányaimból ismerem a kukoricára térdeltetés hatásos gyermeknevelő módszerét, de továbbra sem tudom, hogy az akkor, abban a közegben minek számított. Nyilván sejtem. Ahogy azt is sejtem, hogy az őskori módszerek kifejezés az őskorban biztosan értelmüket vesztették.

Annyit tudok, hogy amikor szegény Mimi néni (énektanár) megpofozott valami beszólásomért, akkor simán visszaadtam neki a pofont kb. egy másodperc múlva. Kaptam is egy igazgatói intőt. Otthon még csak le sem szidtak miatta. 

The post Repül a kulcscsomó appeared first on 40plusz.

Nem is tudom pontosan meddig kell visszamennem, de egy dologban biztos vagyok. Az a bizonyos jó pap még jobb, ha az életében rájön a hibáira és változtat.

Két ember nyitotta fel a szememet.

Az egyik egy gyerekkori barátom, aki végig kísérte a médiás pályafutásomat. Ott volt, amikor az athéni Olimpia után beindult a hírgyár a kongói-magyar kardvívóról, aztán akkor is ott volt, amikor a kongói síelő sztorija nyomult egy nagyot mindenhol.

Az első tv-s műsorvezetés a Viasaton, majd a Duna tv 3 éve, Echo tv, RádióCafé, Jóban rosszban, az Rtl-es Story extra.  Szép sorjában.

Végig ott volt, amikor még szerettem ezt csinálni. Amikor még élveztem a reflektort.

Aztán azt is végig nézte, ahogy egyre jobban ábrándultam ki ebből. Mégis valamiért mindig megmaradt ez az életem részeként. Nem tudom miért tényleg, mert mindent töröltem.

Szerettem azt hangoztatni, hogy mekkora menő, hogy csak Netflixes, Sky channel-es meg ki tudja milyen produkciókban nyomhatom az ipart és nem érdekel a magyar piac.

Robika volt az egyik ember, aki azt mondta, francokat barátom! Neked való ez! Való a szereplés, való a rádiós műfaj. Ne baszd el!

A másik ember pedig az a nő, akit az egoizmusom és a kiábrándultságom remélem nem távolít el tőlem.

Ő az, aki naponta cseszeget, hogy igenis menjek előre, ne elégedjek meg azzal, ami van, mert mindig van hova továbblépni.

Eleinte nagyon zavart, de most már hiányzik, hogy cseszegessen. Most értettem meg, hogy miért is nem tudtam eltávolodni a szerepléstől.

Ők, ti értettétek meg velem, hogy van helyem benne. Igaz, hogy közben megszerettem a vendéglátást, de az én terepem igazából az, amikor értékes, elgondolkodtató dolgokat csinálhatok.

Bármennyire is fura, de még humoros is tudok lenni, ha nagyon megerőltetem magam.

Hosszú évek óta végre érzem magban az ambíciót, hogy csináljam, nyomuljak, blogoljak, rádiózzak, forgassak és ne csak külföldi produkciókban.

Egy biztos. Köszönöm, hogy felnyitottátok a szemem. Nem szarakodok tovább, ez meg tudom ígérni nektek!

The post Jó pap is holtig tanul appeared first on 40plusz.

Vagy, ahogy egy kedves ismerősöm mondta anno: „mint Mekka Jeruzsálemtől”. Ki lehet találni, hogy melyik két település áll tényleg távol egymástól.

Szóval nem elég, hogy egy elképesztő sportmúlttal rendelkező tornásznak oda kell tennie a neve mellé, hogy tornász, csak azért, hogy ne mossa össze az internet népe a másik hasonló névvel futó, agyon ünnepelt személyiséggel.

Nem, dehogy is elég. Nem elég, hogy a tényleges sprotteljesítmények kevesebb like-ot vonzanak, mint a herevasalás, még mindig lehet sokkal, de sokkal mélyebbre süllyedni a nagy tartalomgyártó-bizniszben (bocsánat attól, aki ténylegesen benne is van ebben az iparágban és normálisan csinálja).

Elég például az éppen világra jövő gyermekedet szanaszét streamelni pénzért, amivel mindaddig nincs is nagy baj, amíg senki sem nézi meg, de megnézik basszus. Több ezren, talán tízezren. Hogy? Kit érdekel más nőjének a vajúdása/szenvedése azokban az intim pillanatokban, ami tényleg csak a szülésznőre, a nőgyógyászra és az édesanya-édesapa párosra tartozik?

No meg persze az új jövevényre, aki aztán biztos nem tehet arról, hogy a szülei mindent elkövetnek a siker-pénz-csillogás Bermuda-háromszögétől megrészegülve. 

Azt hittem, hogy az első iraki háború élő közvetítése lesz a legalja, de úgy látszik azért lehet überelni minden szart.

Azt hittem, hogy Arnold Schwarzenegger Menekülő ember című filmje mindig is utópia marad, de mára már másképp gondolom.

Amíg egy gyermek világrajövetelét pénzért nézhetik emberek, addig az is simán elképzelhető, hogy halálraítélt foglyokat vadászhatnak életre-halálra jól marketingelt „vadászok” élő egyenes adásban.

Vagy ott van az Éhezők viadala. Ezek után sima ügy. Azok után, hogy egy gyermek első lélegzetvétele ki van lőve a netre pénzért, kíváncsi vagyok, hogy melyik rettenetes szaktekintélynek jut eszébe először emberekre vadásztatni?

Talán kicsit túlmisztifikálom egy újszülött abuzálását, de attól még szerintem bőven kimeríti azt. Talán tényleg csak engem háborít fel a pénz mindenek felett hozzáállás. Azért bízom abban, hogy nem. Tökre értem már az Özönvizet. Ámen.

The post Mi van veletek? A Berki baba margójára appeared first on 40plusz.

Pont ezt érzem most azzal a különbséggel, hogy nem csak hihető, hanem az is. Nem csak az elmém teszi azzá, hanem az is. Nem csak már-már valós, de az is. 

Nem voltam sosem egy kifejezetten érzelemdús ember, ezt a barátaim pontosan jól tudják. Inkább visszafogottan éltem meg a történéseket, de most ezt egyszerűen képtelen vagyok a szokásoknak megfelelően megtenni.
Az embernek vannak érzelmi fellángolásai akkor is, ha nem egy kifejezetten érzelemdús lény.

Az az érzés, ami néhány hete a hatalmába kerített, olyan, mint az első önálló levegővétel a születés után.

Mondom ezt úgy, hogy nyilvánvalóan nem emlékszem erre. Arra azonban pontosan emlékszem -még akkor is, ha megmagyarázni nem tudom-, hogy mi indult el bennem néhány hete.

Vakon éltem az életemet

Megmagyaráztam magamnak és azoknak, akik megpróbáltak közel kerülni hozzám, hogy a vakságom azon okból fakad, hogy a kislányomtól megkapok minden olyan érzelmi töltetet, amire szükségem van. Apaként. Teszem hozzá ma. Mivel apaként egy gyermek -pláne egy kislány egy édesapa számára- nem adhat többet senki ezen a világon.

Sosem foglalkoztam a férfi énemmel, ami igaz rejtve, de mégis ott volt bennem évekig. Mostanáig nem foglalkoztam ezzel, de ma már nem tudok nem foglalkozni vele és a saját önkéntes vakságomba menekülni úgy, hogy közben megy el mellettem az életem tök fölöslegesen.

Félreértés ne essék, a kislányom mindig is a kislányom marad ugye, ehhez semmi kétség nem férhet. A vérem. Én.

Férfiként azonban most tapasztaltam meg azt, amit egyes kultúrák szerelemnek neveznek. Jó, nem egyes kultúrák, de általában az érző emberek. Hosszú idő óta érzem ezt. Úgy, hogy nem kerestem az érzést soha -sajnálom, ha esetleg ezzel megbántok valakit-, de mára már rájöttem, hogy tény. Nem kerestem, mert semmilyen módon nem voltam nyitott a lányomon kívül másra érzelmileg.

Ez mára megváltozott, hála egy olyan nőnek, aki zsigereiben változtatta meg hozzáállásomat a bármihez is.

Nincs egzakt pont, behatárolható idő, amikor ez bekövetkezett, de a hatásai egészen mélyrehatóak és hosszútávúak. Általa mondtam ki hosszú idő után valakinek, hogy szeretlek. Általa érzem hosszú idő után, hogy milyen, mikor nem egy gyermek szeretetét kell viszonoznom, hanem egy gyönyörű, okos és mélyen érző NŐ szerelmét. Pár éve furcsa lett volna ezt kimondani, de ma már nem az.

Szerelemről beszélni mindig is ellentmondásos volt, hisz mindig felmerült a kérdés, hogy „ugyan, honnan tudod?” Tudom basszus, mert olyan érzelmek szabadulnak fel, amit eddig csak maximum filmekben, vagy regényekben élhettem át közvetve. Olyan szimbiózis alakul ki, ami talán csak a Jedi mesterek és padavanjaik között. Olyan érzelmi amplitúdókat élek meg, ami addig elképzelhetetlen volt számomra.

Nem tudom mit mondjak még. Szerelmes vagyok. Szeretlek. Az sem érdekel, ha ez így, ebben a formában, kicsit nyálas, ettől még így van. A végén még kiderül, hogy romantikus alkat vagyok. 🙂

The post Feltámadás appeared first on 40plusz.