A munkám részeként gyakran kell terepmunkát végeznem, ami azt jelenti, hogy a csapattal közösen elmegyünk a nemzeti parkba vagy valamilyen másik erdőbe madarakat hajkurászni. Ezek a látogatások az őshonos hawaii-i erdőkbe mindig emlékezetesek.
Egyszer, még a csereprogramom elején elkísértem két munkatársamat kutatási terepet keresni. Mivel ők egy őshonos hawaii-i madár énekét akarták rögzíteni, ezért olyan erdőséget kellett találnunk, ahol vélhetőleg sok van ebből a fajból. Ez sosem könnyű munka.
Hawaii-it vulkánok borítják
A Vulkánok Nemzeti Park egyik részén létesítettek egy rövid túra útvonalat még hosszú évekkel ezelőtt. A területet, ahol ez az ösvény fut, Madárparknak keresztelték el, az emberek itt láthatták az őshonos hawaii-i madarakat egy rövid séta során. Mivel ez a hely olyan sok jót ígért, úgy döntöttünk hát, hogy elmegyünk oda és megvizsgáljuk közelebbről. Reménykedtünk benne, hogy nagyszerű kutatási terep válhat belőle.
Napsütés és csodaszép idő volt, amikor megérkeztünk. Az o’hia fák virágoztak és sok rovar zümmögését lehetett hallani.
Az O’hia fa virága lenyűgözően szép
Megtaláltuk a szépen kiépített tanösvényt és elkezdtünk felsétálni rajta. Alig öt perc elteltével lecsaptam egy szúnyogot a karomon. Aki hallott már a hawaii-i madarak szomorú történetéről az talán tudja, mi az oka a gyors fogyatkozásuknak, Igen, a szúnyogok. Ahol szúnyog van, ott hawaii-i erdei madár nem marad meg, mivel ezek a kis bestiák olyan betegségek hordozói, amelyek se perc alatt végeznek a madarakkal. Ez tehát egy meglehetősen aggasztó kezdet volt a Madárparkban.
Néma csend
Már körülbelül tizenöt perce sétáltunk, amikor rájöttem, hogy mi a másik probléma. Az erdő, hiába volt gyönyörű, csendes volt. Néma csend uralkodott az egész Madárparkban. Néha felbukkant egy-egy fácán és gyorsan átszaladt előttünk az úton, de mivel ezek a madarak eredetileg nem tartoznak Hawaii-hoz, így nem lettünk tőle boldogabbak. Hogyan lett a Madárpark ilyen csendes?
Hová lettek a madarak?
A kérdést megválaszolni nem olyan könnyű. Ez az élmény a Madárparkban hatalmas hatással volt rám. Megkérdeztem néhány embert, amikor visszatértünk Hiloba, hogy hallott-e valaha madarakat ezen a helyen. Mindenki azt válaszolta, hogy igen, amikor kisgyerek volt, 15-20 évvel ezelőtt. A madarak nem olyan régen hallgattak el ezen a helyen. Valószínűleg a szúnyogok bejövetele nagyban hozzájárult mindehhez. Ahogyan a hőmérséklet lassan feljebb kúszott, ezek a rovarok is feljebb törekedtek, magasabbra, amíg el nem érték ezt a területet is. Amikor megérkeztek, a madarak távoztak.
Hátborzongató állni a sok zöld közepén, csodálni a magas fákat és nem hallani semmilyen természetes erdei zajt, madáréneket. Sok ember elsétál emellett, sokan viszont talán megállnak, éppen úgy, ahogyan én, és elgondolkoznak azon, hogy hová lett a madárdal és vajon milyen lehetett itt sétálni, mielőtt hawaii-i őshonos madarai arra kényszerültek, hogy elhagyják ezeket az erdőségeket.
