Minden, de minden közbejön, hiába is próbálkozunk sziklaszilárdan kitartani.

A hullámvölgyek az ember életében többször is eljönnek, és sosem érkeznek jókor. Hatalmas vihart csapnak olykor, és óriási ellenszéllel kell megküzdenünk. De nekünk nem megadni kell ilyenkor magunkat, hanem tovább küzdeni.

Jó, de hogyan?

Egy hullámvölgy az élet bármely területén megnehezíti a dolgunk. A munkát, a gondolkodást, az alvást, a kapcsolatokat, mindent. Ha pedig még diétázik is az ember, na, akkor csőstül jön a baj. Halmozottan. Mivel egy diéta általában alapból stressz forrás. Megvonás minden jótól, amit szeretünk, stresszelés attól, hogy hét végére veszítünk-e elegendő súlyt, de ruhát is kellene már venni az ünnepségre, vagy a nyárra, megint főzni kéne, de azt is vagy 8 felé, mert a család annyi féleképp étkezik, ahányan vagyunk. És mindezt meló mellett. Váá, agyrém!

A sok gondolattól az ember már aludni se tud, se jól, se eleget. És, ha pont ilyenkor üt be a krach, mert miért ne ilyenkor jönne, akkor az ember óhatatlan törik. Törik, akár száz felé. És mindegy, hogy az a hullámvölgy miért alakult ki, legyen az motiváció vesztés, vagy valaki, valami elvesztése. Az ember meghajlik, mint egy gyenge ág, és a sok negatív gondolat csak húzza és húzza le addig, amíg az az ág vagy meg nem törik, vagy…

Ha meghajlunk, vagyis letévedünk kicsit az útról, hajlamosak vagyunk ilyenkor a legrosszabbra gondolni. Hiábavalónak tűnik az a sok munka, amit addig belefektettünk. És hol van még az alagút vége? Hol?

Csak halkan mondanám, hogy ha az ember nem diétázik, hanem egy jó kis életmód szerint él, az alagútnak csak ott lesz vége, ahol az életünk végleg véget ér.

Ezért is kell minden diétát – ha még így is hívják a megalkotói – nem diétának tekinteni, hanem életmód váltásként kell kezelni. Ami lényegében annyit tesz, hogy szépen lassan megválsz az addigi életedtől, és a diéta segítségével (ha az jól össze van rakva, persze) megtanulod az újat.

De azt is szeretném leszögezni, hogy akármilyen diétát is követünk, akár egészségeset, akár nem, ha kalóriadeficitbe visz, akkor azzal, sikerrel jársz. Ha a deficit ellenére nem fogynak a kilók, az még nem feltétlen a diéta hibája. (Hogy mivel tudod még felturbózni a diétád, ezzel kapcsolatban itt írtam többet.) Ha valakinek rossz a szériája, de legalább is sok negatív dolog éri, az ember szinte törvényszerűen kapaszkodik olyan dolgokba, amelyek nem sokáig ugyan, de kicsit fenntartják a felszínen lelkileg. (pl.: süti, pizza, csoki)

És ezzel nincs semmi baj. Ez éppoly normális, mint ahogy levegőt veszünk.

Ha hullámvölgybe kerülünk, akkor nagyon fontos pár dolgot betartani:

Ne gyötörd magad feleslegesen:

Az első legfontosabb dolog, hogy ha alapból valamilyen negatív hatás ér, ne frusztráljuk magunkat még azzal is, hogy eddzünk eleget, és tartsuk szigorúan a diétát. Nem kell elengedni a gyeplőt, de túl szigorúak se legyünk. Ezt egyébként, egy alapgondolatnak is javasolnám. Itt is kiemelném, hogy nem diétaként kell tekinteni az utunkra, hanem egy másik életformára való váltásra, amit szépen lassan, lépésről-lépésre teszünk meg, amik során elkerülhetetlenek ezek a hullámvölgyek. Szóval, ne stresszeljünk még azon is, hogy mennyi kalóriát vittünk ma be, ha jelenleg nem a súlyunk a legnagyobb gond, hanem a lelki világunk. Amíg ez nincs rendben, addig a súly sem fog változni, de legalább is nagyon nehezen.

Lassíts le:

Megy a mókuskerék, a szürke hétköznapok csak úgy peregnek, mindenki igyekszik pontot tenni minden fontos teendő végére. De ugye minden fontosabb, a sor végén pedig mi állunk. És hiába is állítják sokan, hogy a sport az Énidőm. Bár a sport valóban nagyon jól kikapcsol, ha azt valóban kikapcsolódásnak éljük meg. Ha valaki így érez ezzel kapcsolatban, annak ez a rész nem releváns. De sajnos nagyon sokan vélik úgy, hogy a fogyáshoz elengedhetetlen a mozgás. Egyrészt ez nem teljes igaz. Fontos része lehet a súlyvesztésnek, de ha valakinek elég az, hogy szimplán csak vékony legyen, akkor nem szükséges. Másrészt nagyon sokaknak nyűg a mozgás. És ami nyűg, az ugye nem jó. A muszájból edzés az pedig nem kikapcsol, hanem stresszel. Egyébként sokan nem tudják, hogy nem csak a futás létezik, vagy a felülés. A legújabb kutatások szerint, a futáshoz képest sokkal jobb, ha egy nagyobb, lendületes sétát teszünk, mondjuk egy erdőben. És tessék: Így egyszerre vagyunk természetben, ami nagyon jót tesz az idegeknek – úgy a lelkünknek – tettünk az egészségért is, és hozzájárultunk a zsírvesztéshez is.

Aludj eleget:

Nem győzöm eleget mondani, hogy az alvás mennyit számít. Nem csak, ha épp diétázol, vagy rossz passzban vagy, hanem általában.  Nézzünk egy átlag napot: reggel felkelünk, úgy, mint egy rongy, amit anyu félig kimosott, aztán még megrágta a kutya is. Az ágy így vet ki magából minden reggel, amikor az éjszakát gondolkodással töltjük (vagy más egyébbel), alvás helyett. Szóval, eleve fáradtan kelünk. A kávét minimum fél órába telik elszürcsölni. Nem azért mert olyan sok, hanem mert, legalább ennyi idő kell ahhoz, hogy csak beinduljanak az agytekervények.

Aztán, ha van időnk, akkor még fél óra kell, hogy fel is ébredjen a káposztalé odabent. Ez kb. annyit tesz, hogy képesek vagyunk eljutni a munkahelyre, és nagyjából észben tartani, hogy merre vagyunk arccal. De a fáradtság sosem a barátunk. A fáradtság egy szikra, amitől lángra kaphat egy harag, egy düh, vagy épp egy fájdalom. A fáradtság gyengévé tesz, testileg és lelkileg egyaránt. Nem tudjuk megfelelően irányítani a gondolatainkat, az érzéseinket, ezek miatt pedig könnyen bedől a kártyavár. Vagy akár a hajó is elsüllyedhet, amit addig oly lelkesen irányítottunk.

A munkahelyen hamarabb kapunk össze valakivel, de minimum nehezebben koncentrálunk. Otthon sajnos a szeretteink is isszák, amit kifőztünk. Ha nem is zúdítjuk rájuk a feszkót, de minimum elutasítjuk őket, vagy nem figyelünk rájuk eléggé. Mert nem megy. A nap végére pedig bezuhanunk az ágyba, és jönnek a gondolatok, az újakkal együtt, hogy mit kellett volna jobban csinálni… Amit tehetünk ilyenkor, hogy tudatosan elengedjük, sőt, tovatoljuk a gondolatainkat. Sok erre szakosodott módszer megtalálható már az interneten. De sokat segítenek a különböző meditációs zenék, hangok, pl. fehér vagy barna zaj. Ja, és lefekvés előtt minimum fél órával tegyük le azt a telefont.

Lélegezz:

Lehet, első blikkre ez most furán hangzik, de hidd el, hogy sokkal hatásosabb egy jó légző gyakorlat, mint bármely nyugi tabi. Az interneten már rengeteg légző gyakorlatot meg lehet találni. De hadd meséljek el egy saját történetet.

Anno, egy egykori munkahelyemen igen csak nagy problémám akadt a stresszel, és az azzal való kezeletlenséggel. Röviden az lett belőle, hogy egy örökké tartó fülcsengést kaptam, és egy hónapig nem tudtam dolgozni, mert forgó szédülés gyötört. Mivel minden vizsgálat negatív lett, így maradt a stressz. Nagyon beleástam magam ebbe a témába, hogy hogyan tudnám megoldani, feloldani ezt a problémát. A családom, párom volt a legnagyobb támaszom természetesen, de ezen felül muszáj volt rengeteg dolgon változtatnom. Pl. hogy nem nyomom el magamban az összes problémát, hanem igenis ezeket mind-mind ki kell adni. Mert az ott ragad, mint valami enyv, és vonzz magával rengeteg betegséget.

Teszem azt, pajzsmirigy problémákat, vagy chron-betegséget. Szóval, elkezdtem kiadni a sok mérget. (Amúgy még a mai napig van mit kipucolni a múltból, szóval, minél hamarabb elkezdi ezt az ember, annál jobb.) A másik, amit kikutattam, és ki is kísérleteztem, a vitaminok. Rájöttem, hogy muszáj megtámogatni pluszban a szervezetet. De ami nagyon sokat segített, és az adott szituációkban is, az a mélylégzés. Ekkoriban csak ismerkedtem ezzel, de igazán akkor jöttem rá, mekkora ereje van pár mély lélegzetnek, amikor egy gyógyszerrel kezelt szorongásos beteggel találtam szembe magam.

Épp a főnökömhöz igyekeztem az irodájába, mikor a váróban egy hölgy ült. Volt vele egy kollegina is, de elsőre nem vettem le, hogy miért vannak ott. A kollegina egy pillanatra eltűnt a főnökömnél, addig gondoltam kint várok. Aztán ránéztem a hölgyre. Nagyon rosszul festett. Elmondta, hogy szorongásos beteg, rosszul lett, de elfelejtette a gyógyszerét elhozni magával. A következő pillanatban pedig majdnem elájult, meg kellett fogjam, hogy ne essen le a székről. Ekkor leguggoltam hozzá, megfogtam mindkét kezét, és a szemébe néztem.

Mondtam a hölgynek – aki egyébként még nagyon fiatal volt – hogy maradjon velem, nézzen a szemembe, és lélegezzen. Csináljuk együtt: mély levegő hosszan be, majd lassan kifúj. Orron be, szájon ki. A hölgy pár légzés után jobban lett. Meg is köszönte, persze, megfogadta, többet nem hagyja otthon a gyógyszerét, de alkalmazni fogja ezt is. Azóta nem tudom mi lett vele, mert nem sokáig dolgozott ott, de ez az eset annyira megfogott, hogy azóta is használom, ha szükségét érzem. Segít ellazulni, és tisztábban gondolkozni. Tehát: Mély levegő, hosszan orron be, majd szájon át lassan kifúj. Ezt 10x kell ismételni, vagy amíg jól esik. Még jobb, ha közben hallgatjuk a szívverésünket is.

+ 1 tipp, vitaminok, kiegészítők: Mind ezeken felül, rengeteget lendít azon, hogy túllépjünk egy hullámvölgyön, ha megfelelően el vagyunk látva vitaminokkal, ásványi anyagokkal. Sajnos, hiába étkezünk egészségesen, és eleget, egyszerűen nem tudunk mindenből eleget bevinni. Ha pedig stressznek vagyunk kitéve, vagy magunk alatt vagyunk, még több kell ezekből. Hogy miért? Mert amikor lelkileg nem vagyunk jól, arra is reagál a szervezetünk. Annyira nagyszerű az emberi test, mert mindig arra törekszik, hogy mi jól legyünk. Testileg-lelkileg egyaránt. De ehhez nekünk is támogatnunk kell őt. Ha eleget mozgunk és egészségesen eszünk, akkor már van egy jó alap. De ugye nem lehet mindig fenékig tejfel az Élet, így nekünk is plusz fokozatra kell kapcsolni a segítséget.

Tehát, amelyek fokozottan fontosak egy rosszabb idősszakban:

• C-vitamin, akár 3-4000mg
• B-vitamin komplex: ebben az összes B-vitamin szerepel, amik – többek között – az idegrendszer megfelelő működéséért tesznek nagyon sokat
• D-vitamin: segít a szorongás és a depresszió leküzdésében, ezért ha tehetjük, sokat legyünk a szabadban is
• Magnézium: a stresszel gyakran együtt jár izomfeszültség, amit ez az ásványi anyag segít feloldani
• Astragalus: mindamellett, hogy kiváló immunerősítő, és gyulladáscsökkentő, kutatások már azt is kimutatták, hogy nagyon jó szorongásoldó is ez a gyógynövény
• Omega-3: szintén nagyon jó gyulladáscsökkentő, és segít leküzdeni a stresszt, illetve a depressziót

Szóval, fel a fejjel! Ha épp nem mennek a dolgok, csak fújd ki magad. Szánj időt magadra, amikor félreteszel mindent, legyél Te az első magadnak. Végy pár mély levegőt, és hidd el, hogy igenis menni fog. Mert menni fog.

The post Hullámvölgy a diétában – Hogyan lendüljünk át rajta? appeared first on 40plusz.

Szemléled, ki milyen ruhát hord, milyen az illata, vagy szaga, milyen ápolt az adott személy. Majd kiszúrsz egy srácot, aki agyon van varrva, még az arca is tele tetoválva. Azt gondolhatod magadban, ez normális??? Aztán hazaérsz, és lepakolod a nehéz bevásárló szatyrokat, majd elkezded a termékeket elpakolni a helyükre. A párod is nekiáll besegíteni, majd felcsattan: „Komolyan, ezt minek vetted meg??? Ez egy vagyon, normális vagy???” Később, a tükör előtt nézegeted magad, méregetve monitorozod a tested. Eszedbe jut a nyár, itt van a nyakadon, de már most tudod, bikinit száz, hogy nem fogsz felvenni. Az alkatod egyáltalán nem normális, hisz az nem épp a „mutogatós” stádiumban van.

De mit is jelent ez a szó, hogy „normális”?

Ha belegondolunk, ezt is csak egy ember találta ki, ami világszerte elterjedt. Viszont, mindenhol más és más jelentőséggel bír. Nagyjából hasonlót jelent mindenhol, de mégis hatalmas különbségeket találhatunk, ha ennek a szónak keressük az értelmezését.

Ha körbe nézünk a világban, a női ideál sokat változott az évek során. De leginkább a vékonyabb hölgyek érvényesültek szinte mindig, ha a normát tekintjük. De ha elutazunk Afrika egy szegletére, Mauritániába, mint európai női fitnesz bajnok, ott nem annyira tartanának minket vonzónak. Sőt. Ne gondoljon senki a férfiasra szteroidozott hölgyekre, csak egy szépen kidolgozott sziluettre. E népcsoport szerint abszolút kiábrándító egy ilyen női alak, mert azt, kifejezetten rondának tartják, és nem mellesleg a karcsú vonalakhoz a terméketlenséget is párosítják. Valószínű, elküldenének minket a tini lányokkal együtt, egy hízó táborba, ahol a cél az, hogy ezeket a lányokat minél jobban felhizlalják, mire eladó sorba kerülnek.

Ha kell, igen durva eszközöket is bevetnek ennek érdekében. Olykor, arra kényszerítik az akár 8-9 éves lányokat is, hogy a hányást is visszanyeljék, nehogy ezzel is kalóriákat veszítsenek. Tilos a sport, és napi akár 16.000 kalóriát is kötelező elfogyasztaniuk. Elborzadva olvassuk, hallgatjuk mi, európaiak ezeket a dolgokat, de egy ott élő szülő például, simán vállat von, ha a lányát küldik ilyen táborba. Ott ugyanis, ez a normális.

Persze, nem kell messzire utazni számunkra furcsa normákért. Elég akár a szomszédba menni, ahol kutya is él a háznál. Biztos, mindenkinek vannak ilyen szomszédjai, hacsak nem mi vagyunk azok a bizonyos szomszédok. Becsöngetünk az egyikhez, beljebb tessékelnek. A kutya jön, és kedvesen csóválja a farkát, talán fel is ugrik üdvözlésképp. A gazdi rászól, a kutya pedig visszasétál a helyére: az ágyba, ahol a gazdik is ülnek, ne adj’ Isten, alszanak. Sokaknak már maga a kutya látványa kiüti a biztosítékot, hogy az házon belül van.

De egyes szomszédtársaink ezt még jól tűrve, elfogadva, inkább azon bukik ki, hogy egy állat ott fekszik, ahol mi, emberek, és felvisz minden koszt. Más ember még ezeket is igen jól tolerálja, vagy akár számára is normális a szituáció. De amikor megpillantja, hogy a szomszéd épp most kapott „nyelvest” attól a kutyától, teljesen elszörnyed. Az már csak hab a tortán, amikor a gazdi hozzá teszi: „Mindjárt jövök szívem, anyának dolga van.” Anyának? De hát, ez egy állat!

Bizony, sok állattartó tekinti kis kedvencét félig-meddig gyermeknek. Biztos vagyok benne, hogy sokan csak mosolyognak ezen, hisz otthon ugyanez zajlik le, akár naponta többször is. Megmagyarázni, ki miért gondolja úgy, hogy mindez tök normális, nem lehet. De sokan nem tapasztalják meg azt, hogy egy állat milyen tiszta, önzetlen szeretetet tud adni egy embernek. Mert bizony létezik ilyen. És olyan is, amikor az állat egy életre megfélemlít, mert mondjuk, megtámad. Így hiába mondjuk azt, hogy mennyi szeretet lehet egy kutyában, ha valakit már megmart egy kutya.

Akármilyen nehéz is elfogadni, de mindegyik szemlélet teljesen normális. Hisz, ahogy minden ember egyedi, úgy egyedi szemlélettel is rendelkezik. Tehát, az, hogy kinek mi a normális, az olyan rugalmas lehet, mint az időjárás.

A nyáron egy alkalommal, a párommal gondoltuk, kirándulunk egyet. Semmi különöset nem terveztünk, csak gondoltuk, Kölnben teszünk egy kis kört. Ahogy sétálgattunk messziről zenét hallottunk. Közelebb érve, rájöttünk, hogy egy Pride-on találtuk magunkat. Sosem vettünk részt még ehhez hasonlón sem. Mindenhol szivárvány, és rengeteg ember. Szeretjük az ilyen hirtelen jött eseményeket, mindig rejtenek magukban érdekes dolgokat. Most is számos élménnyel gazdagodtunk. Sok, számunkra fura szerzetet láttunk, legalább is, első ránézésre nem épp a megszokott látványt adta. De persze, fogalmunk se volt, amúgy ki milyen ember lehetett, hisz ez csak egy szituáció, ahol az emberek úgy mutatkoznak, ahogy általában nem szoktak. Jóllehet, páran a hétköznapokat öltönyben töltik, mert teszem azt, ügyvédek. Ki tudja?

Mások. Leginkább így szokták ezeket az embereket emlegetni. Vagyis nem normálisak. Vagy a normálistól eltérőek. A kölni Pride-on sok érdekességet láttunk, de itt inkább csak ízelítőt kaptunk ebből a világból. 1-2 hónap múlva Amsterdamban is volt Pride, ami sokkalta nagyobb rendezvény szokott lenni, mint a kölni. Mondhatnám úgy is, hogy az amsterdami Pride, A Pride. Ide már a lányommal mentem el, tudatosan, és nem bántam meg. Itt fogalmazódott meg bennem egy igen fontos dolog: az, hogy akik itt megjelenik, egyrészt, nem mindenki „más”. Másrészt, ezek az emberek nem azért vannak itt, hogy azt népszerűsítsék, hogy mennyire mások és ez jó így. Inkább azért, mert például jó buli más hasonló gondolkodásúval találkozni.

cryptobet giriş

És mert, az olyan kis átlag gondolkodású emberek, mint mondjuk én, ne másnak tekintsék őket, hanem csak egyszerűen ugyanolyan embernek, mint bárki mást. Normálisnak.

Igen, tudom, biztos van köztük egész elvetemült, aki már valóban már-már klinikai eset. De hol nincs ilyen ember? Az ember olyan, amilyen. Szereti azt, akit, vagy amit. Ha ez az illető őrült, az független attól, hogy gyermekként tekint a kutyájára, vagy férfiként egy férfit szeret. És független a rosszindulattól vagy a becstelenségtől is.

Normálisnak talán az egész világon az az ember tekinthető, aki becsületes, nem árt és nem is akar senkinek ártani. Minden ezen felül csak relatíve normális. Szerintem. Mindegy hogy nézel ki, mit hordasz, a lényeg az, hogy Te jól érezd magad. Egy kapcsolatban is fontos, hogy önmagad lehess, ha nem így van, minden bizonyos, nem vagy még jó helyen. Ha a ráncaid, vagy striáid elrejtenéd, ne tedd. Minden, amit tettél az életben, ezekben a kis mélyedésekben van. Az örök fiatalság nem a külsőségekben rejlik, ahogy ezt oly sokszor reklámozzák, hanem abban, hogy Te mennyire érzed magad még annak.

Lehetsz te még nyolcvan évesen is fiatal, ha ennek rendje szerint élsz. Vagyis: Tiszteled magad annyira, hogy mozogsz minden nap egy kicsit, alszol eleget, eszel rendesen, és nem értékeled magad irreálisan alul. Ez talán a legfontosabb. Érték vagy, úgy, ahogy vagy. Hát, tessék megőrizni és ezt tovább fejleszteni, ahogy neked tetszik. A saját normád szerint.

Ha szeretnél kicsit többet tudni az egészséges életmódról, itt többet olvashatsz erről.

Tehát, nem számít, hogy mások mit tartanak normálisnak. Magadhoz képest legyél normális, másokhoz képest, így különleges leszel.

The post Normális vagy? appeared first on 40plusz.

Tele a világ a tanácsokkal, hogy csináld így, vagy csináld inkább amúgy, és ezek a tippek természetesen egymást ütik.

De akkor mi is az igazi recept az igazán jó zsírvesztéshez? Mit kell enni, vagy mit nem, ahhoz, hogy mondjuk nyárra ne anyu – vagy aputesttel merüljünk alá a vízben? Mennyit kell futni ahhoz, hogy lemozogjuk az imént befalt csokit? Kell-e egyáltalán futni?

Nos, nem kell mindenkinek futkosnia.maviibet.com

Igazából, a lényeg az, hogy csak mozogj valamit. Járj el valamilyen csoportos edzésre, ha szeretsz másokkal együtt mozogni, és ez hozzásegít ahhoz, hogy rendszeressé váljon a mozgás. (pl. megígéred egy csoporttársadnak, hogy legközelebb is elmész)

De edzhetsz otthon, például Youtube videókra, számtalan féle edzés fellelhető itt, ugrálós, nem ugrálós, súlyzós, gumiköteles, táncolós, HIIT-es, kezdőknek és haladóknak egyaránt. Esetleg, ha nem viszolyogsz a gondolattól, elmehetsz egy konditerembe, ahol igazából bármilyen mozgásformát választhatsz. Nem kell megijedni a súlyoktól sem, sőt, nőknek is kifejezetten ajánlott. Nem, nem kell attól félni, hogy a súlyoktól férfias lesz az ember lánya.

Az igazság az, hogy alapból nagyon sok időbe telik csak egy icike-picike kis izmot is fejleszteni, egy nőnek meg pláne. De a jó hír az, hogy minél nagyobb az izomtömegünk, annál több kalóriát égetünk el egy-egy gyakorlat elvégzésénél. Ez azért jól hangzik, nem?

Vagy követhetsz valamilyen programot, amely megad neked minden instrukciót ahhoz, hogy biztosan elérd a célod. Itt mondjuk fontos megjegyezni, hogy nem mindegy milyen életmódváltó programot kezdünk el követni. Lehetőleg olyasvalaki programját kövessük, akinek több év egyetemi tanulmány van a háta mögött, de minimum sok-sok év tapasztalat.

Valamint, ami nagyon fontos szempont, hogy a program több hiteles tanulmánnyal alátámasztott legyen. Ebből nem sok van sajnos. Külön piros pont, ha van egy dietetikus által összeírt menü is.

Ez utóbbi különösen fontos. Mármint a megfelelő étrend.

Hogy miért? Mert, egyrészt az étkezés a legfontosabb, akár fogyás, akár tömegelés szempontjából nézzük a dolgokat. Sajnos, nincs olyan gyakorlat, ami lokálisan lefaragja a felesleg zsírt. Hiába a sok felülés, ha minden nap pizzát, vagy sütiket eszel, még nem lesz kockás hasad, de még lapos sem. Ahhoz előbb a konyhában kell egy nagyot szanálnod. És megtanulni pár dolgot az ételekről.

Például azt, hogy rengeteg rejtett cukrot vásárolunk össze az egészségesnek vélt gyümölcslevekkel, a gabonapelyhekkel, vagy szalámikkal. De ide sorolhatnám az amúgy egészséges, és jó hatású magvakat is, amelyekkel nagyon könnyen el lehet csúszni. Mivel ezekből elég pár szem naponta, egy zacskóval már akár több száz kalóriát is beviszel!

Ami viszont nagyon-nagyon megjegyzendő, főleg, ha az ember hölgynek született:

Mind a szénhidrátok, mind a zsírok elengedhetetlenek számunkra! Ha ezekből nem viszünk be elegendőt, felborulhat a hormonháztartásunk, ebből pedig komoly problémák alakulhatnak ki. Nem mellesleg a szénhidrát és a zsír is az egyik legjobb energiaforrás, ha ezeket drasztikusan mellőzük, egy idő után enerváltak leszünk.

Nem bírjuk majd nemhogy az edzést, egyáltalán a napot végignyomni. Ugyanez a helyzet a cukorral is. Nem ördögtől való, bár az igaz, hogy ezzel valóban nem árt kicsit vigyázni. Kis mennyiségben szintén szükség van rá, hisz például az agyunk is könnyebben kattog, ha van egy kicsi a szervezetünkben. De ez a kis mennyiség az alap élelmiszerekkel be is vihető, mint például a zöldségekkel.

És nem kell koplalni, ha le szeretnél fogyni.

Nem kell kizárólag salátákat enni. Ha túl alacsony a kalóriabevitel (p.: 1200kcal alatti), az egy idő után szintén kimerüléshez vezethet. Ha mégis egy ilyen diétát követsz, érdemes a menüdet nagyon jól összeválogatnod, hogy tartalmazzon sok fontos tápanyagot, és muszáj lesz valamilyen kiegészítést is alkalmaznod, hisz a kevés étkezés miatt szinte lehetetlen pótolnod mindent. Vitaminok, ásványi anyagok valamint rostok, amik utánpótlásra szorulhatnak.

És mindemellett – mindegy, hogy mennyi kalóriát viszel be egy nap – a megfelelő vízmennyiség is iszonyúan fontos.

Ha elegendő vizet viszel be, a fogyás könnyebben fog menni, mert például – igen tudom, fura, de igaz – gyakorlatilag kimossa a felesleges vizet. Nem őrület? Ha nem vagy egy nagy vízivó, vagy alapból kevés folyadékot viszel be, érdemes letölteni egy vízkövető alkalmazást, ami jelez, hogy ne felejtsd el a folyadékot pótolni. Ugyanígy lehet számtalan alkalmazást találni ingyen, a kalóriák számolgatására is, ha esetleg nincs a tarsolyodban egy jól kidolgozott étrend. (pl.: Yazio)

És, ha egyénileg próbálod elérni a célod, javaslom, időnként számold ki a napi kalória szükségleted. (Pl.: itt, ez a program megközelítőleg pontosan számol, amennyire lehet.)

És mit lehet még tenni, hogy fokozzuk a hatást?

Izzasszunk? A legkevésbé sem jó ötlet. Az izzadás hőleadásra szolgál számunkra. Az, hogy mennyire izzadunk, nem egyenlő a zsírvesztés volumenével, sőt nem is segíti elő a fogyást. Szóval, ha folpackba csomagoljuk magunkat, vagy búvárruhába bújunk, attól csak csatakosabbak leszünk, de nem vékonyabbak.

A séta viszont mindig, minden időben hasznos tud lenni. Sokan annyira semmibe veszik ezt a mozgásformát, pedig eszméletlen sokat számít. Ha esetleg rendelkezünk olyan órával, ami nyomon követi a napi mozgásunkat, azonnal arcon csap a különbség, hogy mondjuk, mennyivel több kalóriát égetünk el, ha nem autóval megyünk bevásárolni, vagy dolgozni.

De, ha rendesen kialusszuk magunkat, az is rengeteget tehet még hozzá, hogy sikeresen elérjük a kívánt testsúlyunkat. Tehát, ha teheted, próbálj még este 10 előtt lefeküdni, és egy 7-8 órát aludni.

 10kg-t leadni tegnapra…

Oh, igen, jó is lenne. De ez nem így megy. Akármilyen diétát, vagy életmódot követünk is, az ideális fogyás az heti 0,5-1kg. Esetleg, az elején, lehet több, aminek a java csak víz. De eztán nem kell kétségbe esni, hogy lelassul a folyamat, vagy olykor-olykor stagnál. Ez teljesen normális. Sőt, tessék neki örülni, hogy nem megy le hetente 2-3kg hosszú időszakon keresztül!

Ugyanis, a túl gyors fogyást nagyon megviselheti a bőrünk, ha mondjuk, nagyobb súlyról indulunk. Sokat segít ilyenkor a kollagén-hialuronsav kiegészítés (nem krém, az semmit nem ér!), de a túl gyors súlyvesztésen az sem tud sokat javítani.

Tehát, tessék türelemmel lenni! Persze, nehéz annak lenni, ha azt látjuk, hogy Julcsi a szomszédból 2 hónap alatt milyen vékony lett. De az Julcsi. Más testtel, más élettel, életritmussal, életkorral. Ő nem te vagy.

Az életmód váltás lényege az, hogy a saját életmódodat változtasd egy a korábbinál egészségesebbre, úgy, hogy az továbbra is élhető legyen számodra.

Tehát, a szokásaidon kell lépésenként változtatni. Lépésenként. Nem kell mindent egyszerre, hisz nehéz egy szokásról is lemondani, nemhogy többről egyszerre.

De mi van, ha az ember már nem 20 éves? Esetleg elmúlt már 40? 

Az életmódot mindig érdemes egészségesebbé tenni. És minél idősebb az ember, annál fontosabb erre hangsúlyt fektetni. Nem csak az étrendben, a mozgásban még inkább. Idősebb korunkra nem véletlen rozsdásodunk be, ha nem mozgunk rendszeresen.

Amit nem használunk, idővel tönkremegy. Gondoljunk csak egy autóra. Hamarabb tönkre megy egy autó álltában, mint használat mellett. Ugyanez igaz a testünkre is. Ha nem is mozogtál eddig nagyon, ettől még elkezdheted nyugodtan, akár most is. Persze, nem kell egyből maratont futni, vagy 100kg-t emelni. De ha kitartóan mozogsz heti rendszerességgel, azon kapod majd magad, hogy visszakaptad az egyik fiatalabb kiadásod.

És ha mégis félsz a mozgástól, nézz körül a világban, annyi példa van erre, hogy a mozgás tényleg minden kornak ajánlott. Ott van Johanna Quaas, aki 97 éves már, de még ma is aktív vagy Joan MacDonald (76), aki 70 évesen kezdett el edzeni, ők kiváló példa minderre.

És mielőtt pontot tennék mondandómra, még lenne itt egy dolog. Amikor már végre nagyon benne vagy az új életmódodban, megy minden, tán a kívánt súlyt is elérted, a sport is már a mindennapod része, ilyenkor is adódhat probléma. Ez pedig a kiégés vagy a motiváció vesztés.

Ezt úgy tudod elkerülni, hogy még az első lépéseknél elkezded magadba kódolni, hogy semmit sem kell siettetni, semmi sem muszáj, nem történt baj, ha megettél egy csokit, tortát, pizzát, akármit, ami nem illik az új étrendedbe (mindegy mennyit), mert nem ennyitől dől dugába a terved.

Ha innentől feladod, és visszatérsz a régi, rossz szokásaidhoz, na, akkor esik szét minden. Ahogy fentebb is említettem, egyrészt nem kell mindent azonnal megvonni, másrészt az új életmódodba kell, hogy beleférjen egy-egy szülinap, karácsony, szilveszter, ahova nem viszed el a saját harcodat, hanem egyszerűen csak jól érzed magad.

A másik, hogy jó dolog ugyan, ha szinte minden nap edzel, viszont kellenek a pihenő napok, ahhoz, hogy tényleg fejlődni tudj. Az izmok nem az edzés alatt nőnek, hanem a pihenő napokon. De a pihenés neked is nagyon fontos, mert ha nem tudsz leállni, idővel kimerülsz mentálisan, majd fizikálisan is.

És újra egy női hátrány: a túledzés a hormonoknak sem tesz jót, kimaradhat, vagy teljesen megszűnhet a menstruáció, ami később nagyobb bajokat okozhat.

+ 1 tipp: ne csak a mérleget nézd, centizz és fotózd magad rendszeresen, ugyanabban a pózban! A mérleg sokszor nem tudja visszaadni azt, hogy mennyit fejlődtél. Valamint a ruháidon is megéri figyelni a változást.

Tehát, fogyás egyszerűen, vagy inkább tudatosan? Szerintem, a tudatos súlyvesztés sokkal célravezetőbb, és hatékonyabb is. Több a munka, de megéri.

The post Fogyás egyszerűen vagy tudatosan? appeared first on 40plusz.

Ennek ellenére sok nőre büszkék lehetünk az elért eredményeikért.

Ez mára már ugyan sokat változott, mert a nők vállalhatnak már munkát, vezethetnek autót, tanulhatnak, szavazhatnak is, sőt, akár felső vezetőként, igazgatóként is szerepelhetnek a munka világában. Azonban még mindig, még a mai napig érezhető, hogy ha nőnek születtél, valahogy jobban kell bizonyítanod, hogy rátermett vagy arra is, amire egy férfi.

A ’80-as években láttam meg a napvilágot, kicsit korán, szilva lila színben sírtam fel a világra. 1990-ig gyorsan teltek az évek, oly gyorsan, ahogy anyám elhagyott minket. Még oviba sem jártam, már nem volt anyukám. Persze, apukámnak nem az járt a fejében ekkor, hogy majd kitől tanulja meg ez a kislány, mit jelent nőnek lenni, mi az a menstruáció, és miért kell vigyázni a fiúkkal majd, ha már nagyobb lesz.

Mikor kicsit nagyobbak lettünk a bátyámmal, apu talált egy pótanyut nekünk. Hozott magával egy póttesót is, és olyanok lettünk így, mint egy nagy család. Nem volt ő mostoha, ha veszekedtünk is, édesanyaként intett meg. Anyám helyett volt anyám.

 Az általános iskola borzalom volt, mert két osztálytársam folyton szekált, és mivel nem voltunk túl tehetősek, emiatt is kerültem olykor cikis helyzetekbe. Ezeket kompenzálva igyekeztem valamiben kitűnni. A sportot találtam magamhoz a legközelebbinek, abban valóban megtudtam mutatni, hogy több vagyok, mint akárki gondolja.

Mivel két báttyal éltem együtt, nagyon jól megtanultam focizni. Kemény is voltam. Muszáj volt, mert folyton megkaptam a pályán, hogy „á, ez csak egy lány”, mondták nevetve, kezükkel legyintve felém. Így megtanultam még olyan bikákat is rúgni a kapura, hogy volt kapus (fiú), aki már inkább félreállt, mondván, ezt ő már nem védi ki.

De űztem nőiesebb sportokat is, mint pl. az aerobic, ezt már első osztálytól. Ezt az iskola keretein belül végeztem, délutánonként, ingyen, a világon az egyik legkedvesebb, és legfantasztikusabb oktatóval, Pancsi nénivel. Ide járt az a két lány is az osztályomból, akik a 7. év végéig folyamatosan azon ügyködtek, hogy valamilyen módon jól szórakozzanak rajtam. Az aerobicon viszont hamar felfejlődtem, és a legjobbak közt voltam.

Ebben legalább így nem piszkáltak. Igaz, már 11 évesen nővé értem biológiailag, de igazán úgy 13 évesen kezdtem kacsintani a fiúk felé. Anyukám – a nevelő és szerető – ugyan tájékoztatott a biológiai nővé válás egy kisebb részéről (kisebb, mert sajnos még mindig iszonyúan keveset tanulunk, mi nők, a saját ciklusunkról), azonban arról semmit nem tudtam, hogyan is működnek ezek a dolgok, mint mondjuk, hogyan kell „helyesen fiúzni”.

Alapvetően szerintem mindent egy normális tinédzserként csináltam, ügyetlenkedve, telis-tele kérdőjellel. Bár, azt halkan jegyzem meg, hogy a normális az lenne, ha a tinédzsereknek ekkorra már nem sok kérdőjel van a fejében ebben a témában.

Vagyis jó lenne, ha végre nem lenne tabu téma a szexualitás, így rengeteg traumát illetve váratlan helyzetet meg lehetne előzni.

A témában jobban elmélyülő edukáció mind családon belül, mind iskolai kereteken belül nagyon fontos lenne. A 8. osztályt elhagyva kicsit váltottam a stílusomon. Vagyis elhatároztam, új lappal indítok, és nem fogom hagyni, hogy bárki is kevesebbnek nézzen, legyen az fiú vagy lány.

Így a középiskolai éveim egész jól teltek. Leszámítva, hogy itt viszont már igencsak megkörnyékeztek nem csak a fiúkák, hanem az öregebb „répák” is. Sajnos a nevelő anyukám szülei ebben a témában abszolút nem voltak nyitottak, így én sem tudtam kérdezni őt ezekről a dolgokról. Apukám viszont olykor adott okos tanácsot, de ugye nem mindig mertem kérdezni. Sajnos többször nem. Így kerültem kellemetlen helyzetekbe is.

A saját bőrömön tanultam meg, hogy az rohadt gyanús, ha a srác egy bulin csak elbújva akar veled beszélgetni, meg csókolózni. Mert hétfőn a barátnője vagy tized magával fog a sulid előtt várni, hogy péppé verjen, hiába nem tudtál semmiről. Vagy hiába is stílusod egy mindent is takaró, extra bő, hip-hop-os öltözet. A másik nem, akkor is látni fogja benned a lehetőséget, hogy ágyba vigyen. És ha egy kicsit is kedvesebb vagy, az már sokaknál kb. egyenlő az igennel.

Mindent összevetve, mégis azt mondom, nagyon szerencsés vagyok, mert nem történt velem olyan borzalom, ami rengeteg nőtársammal előfordul, már ilyen fiatal korban.

19 évesen pedig felnőttem. Gondoltam én. Egy nálam 6 évvel idősebb férfivel költöztem össze, hogy végre „szabad” lehessek. Akkor nem gondoltam, hogy a bosszantónak tartott szüleimnél sokkal okosabb lett volna maradni, mint egy nárcisztikus férfinek gyermeket szülni.

7 év alatt az abszolút pozitív gondolkodásom, a magabiztosságom, a döntésképességem, a tanulni vágyás mind-mind kihunyt belőlem. Nem voltam más, csak egy szolga, aki rettegve várta haza egy idő után azt a férfit, akire korábban úgy tekintett, mint élete szerelmére, akivel egy csodát teremtettek a közös gyermekük személyében.

És megint visszatért az újszülött színem a testem különböző részein, míg egy nap a nárcisztikusból olyasvalami tört ki, ami miatt úgy gondoltam, hogy nem csak az én életem, de a gyermekem életét sem kockáztathatom. Elváltam.

Azt hiszem ekkor nőttem fel igazán.

Mikor kezdtem végre talpra állni, új munkám is lett, így elkezdtem végre a karrieremre koncentrálni. Itt azt gondoltam, lehet feljebb lépni, lehet fejlődni, ha keményen dolgozik az ember. A munkatársaim csak is kizárólag nők voltak, még a csoportvezetők is, csak a felsővezetők voltak mind kivétel nélkül férfiak. Nos, elmondhatom, hogy borzasztó nők között dolgozni.

Mint korábban említettem, az általános iskolás éveim két lány keserítette meg, mert akkor még nem tudtam ezeket a dolgokat és embereket kezelni. Ezen a munkahelyen ez megtöbbszöröződött.

Itt lekövetkeztettem, hogy egy nőnek nem csak a férfiakkal kell megküzdenie, hanem sajnos a saját nemével szemben is, ha nem keményebben, mint a férfiakkal.

De itt szembesültem azzal a férfi véleménnyel, hogy egy nő soha nem lehet olyan jó vezető, mint egy férfi. Ezt az akkori főnököm mondta még, mikor megkérdeztem, hogy a csoportvezető szintnél lehet-e itt még feljebb jutni. Tehát nőként nem lehetett. Férfiként viszont igen.

Így még kicsit hadakoztam itt a felső vezetőkkel, hogy a hölgyeknek legalább legyen választásuk, hogy mit kapjanak a kötelező túlórákért illetve, hogy a csoportvezetőknek legyen már kicsit magasabb a bérük, és határozatlan a szerződésük. Miután ezek teljesültek, eljöttem, mert az idegeim már úgy érezték, valami újra lesz szükségem, ahol békét lelek.

Csak az ezt követő munkahelyen kaptam észhez, hogy az egészségem már nem a legjobb. A hormonjaim az életemmel együtt felborultak. Hiába éltem már ekkor is egy ideje boldog párkapcsolatban, a gólya csak becsengetett, de mindannyiszor csak egy üres pólyát hagyott nekünk.

Hiába kopogtattam több orvos ajtaján, hiába meséltem el nekik, hogy az életem így nem kerek. Hiába is mondtam, hogy olyan teherrel élek nap, mint nap, amit egy várandós kismama sem visel. Hiába is meséltem nekik arról, amikor nosztalgiázva felvettem a magzatpózt, hátha megint minden rendben lesz, mint anyám méhében, de a fájdalom nem múlt.

Borzasztó érzés, amikor a tízedik orvos néz hülyének, és fitymálja le azt, ahogy mesélem, milyen borzasztó és fájdalmas volt, amikor már harmadjára nem hallottam a gyermekem szívhangját az ultrahangon. És amikor az utólagos „tisztítás” miatt várakozni kell a műtétre, az idő múlásával válsz egyre elhagyatottabbá, leszel egyre kisebb, érzed azt, micsoda átok nőnek lenni.

A műtőasztalon pedig, ahogy számolsz az elalvásig, annyi könnycsepp gurul le az arcodon, ameddig csak el tudsz számolni. Miután felébredsz, pedig csak remélheted, hogy ez az egész majd idővel elhalványul.

Nem fog. Szóval, történt egy, s más, és nem is meséltem el mindent. De ne higgye senki, hogy ma, ebből a nőből, egy összetört lélek vált, mert nem így van. Mindig mindenből tanultam és erőt merítettem. Mert, amit kaptam az Élettől, azt mindig megpróbáltam valami olyanná formálni, ami vagy engem, vagy másokat előre lendített. Mert bár szülő anyám elhagyott, engem ez úgy erősített meg, hogy én ezt sosem teszem a saját gyermekemmel, legyen akármilyen is.

És bár sokan bántottak, úgy érzem, ha az én világomban van a gond, nem másokat kell emiatt bántani, hanem magamban kell rendet tenni. És ami az egészséget illeti: először is, rájöttem, hogy nem árt megtanulni néhány alap dolgot magamról. Pl. hogy nem normális az, ha fáj akár a menstruáció, akár az ovuláció, vagy, hogy a fogamzásgátló sajnos nem oldja meg ezeket a problémákat, hiába írja fel általában a nőgyógyász.

De ha már nőgyógyász, sokszor ő tényleg nem tud segíteni, hanem vagy gasztroentológushoz, vagy endokrinológushoz kell fordulni. Rájöttem, érdemes egy termékenységtudatos tanfolyamot elvégezni. Ahol az ember lánya megtanulja azt, hogy mi történik épp a testében, megtanulja követni a ciklusát. Ha egy nő így is kiismeri magát, egyrészt többet tud tenni saját magáért is, de ha fenn áll egy problémánk, akkor az orvosnak is többet tudunk segíteni.

Valamint, ráébredtem még egy dologra: nem hogy nem kaptam információt anno gyermekkoromban a nővé válásról nevelőanyámtól, de azt is megtanultam, hogy egy nő akár a jéghegy hátán is megél, mert mindent kibír. A nő egyáltalán nem törékeny. Sőt. Olyan, akár egy gyémánt, amiért a férfiak is megvadulnak. Amit hiába dobnak erővel a földre, összetörni nem fog.

Átok vagy áldás nőnek lenni? Bárki, bármit is gondol, igenis áldás nőnek lenni, mert minket az élet jobban megtanít harcolni, és felállni, bármi is ér minket. Érhet tűz, tomboló vihar, mi amazonként harcolunk a gyermekeinkért, a munkánkért, a férfiért, a nőért, az igazunkért, a női mivoltunkért. Akármiért.

Mert mi nők, bármire képesek vagyunk.

The post Átok vagy áldás nőnek lenni? appeared first on 40plusz.

Legfőbbként magamat. A saját testem, hogy hogyan működik, mire hogy reagál. És azt kell, hogy mondjam, kb. olyan bonyolult, mint maga az Élet.

De ha odafigyelünk rá, és elkezdünk harmonizálni vele, jobban megérthetjük például azt, hogy miért megy nehezen a lépcsőzés már 30 évesen is.

A testünk olyan, mint egy akkumulátor: ha nincs használva, lemerül.

És EZT nem érti meg oly’ sok ember. Számtalanszor hallottam vagy olvastam már, hogy: „Persze, ő biztos nem dolgozik három műszakban! Akinek nincs gyereke, annak persze, hogy van ideje ilyenekre! Ha ilyen sok pénzem lenne, nekem se lenne gondom az alakommal, én is boldog lennék ennyi idősen.”

Ilyenkor először szörnyülködök, aztán elszomorodok. Azért, mert én tudom, hogy ezekben a legtöbbször semmi igazság nincs.

Instagramon követek is pár hölgyet motiváció gyanánt, akik elmúltak már 60 évesek is, mikor elkezdtek edzeni.

Egy hölgy, Joan MacDonald, aki 70(!) évesen kezdett bele az életmódváltásba. Csak az egészsége miatt fogott bele, nem akart ő insta-sztár lenni, de a mára 75 éves hölgy hatalmas követő tábornak örvend, főleg azért, mert sokakat lenyűgöz a teljesítménye. Nem csak lefogyott, de fiatalokat megszégyenítő kondiban van. Jelent is meg róla magyar cikk is, de az alatta lévő kommentek jónéhánya hagyott bennem keresetlen szavakat.

Mintha azt akarnák sugallni, hogy egy ennyi idős nő már kb. ne is éljen. Pedig, amit ez a hölgy véghez vitt, már sok más „névtelen” ember is megcsinálta. Több embert is ismerek, aki már elérte azt, amit MacDonald, és a legtöbbjük letette a gyógyszereket, amiket addig szedtek, nem gond lépcsőt mászni, és egészségesek. Tehát, lehet az ember idős korára is fitt, csinos, fess.

Én tudom, tapasztaltam. Nem vagyok vagyonos, van gyerekem és dolgozom is. (Ismerek olyan anyukákat, akik 4-6 gyerek mellett csinálják.) Az életmódváltást is 12 órás műszakban kezdtem, nappali és éjszakás munkarenddel. A gyermekem pedig egyedül neveltem.

Mégis megoldottam valahogy, hogy legyen időm a munka és háztartás mellett a gyerekre (később kutyára, macskára is) és magamra is. Az ételt igyekeztem úgy főzni, hogy finnyás gyerek-kompatibilis legyen. És ezen felül volt heti 4 erőnléti edzésem otthon, és egy kardió nap, amikor legtöbbször futni mentem.

Nem azt mondom, hogy könnyű, de nem lehetetlen.

Az utóbbi időben egyre többet foglalkozom a hajlékonysággal is, amit olykor meg is osztok az emberekkel. Sokan meghökkennek, hogy így, nagyon közel a 40-hez megcsinálom a spárgát, vagy lemegyek hídba. Sőt, ezeket már fokozom is.

Ezekkel nem menőzni akarok, ezt mind magam miatt csinálom, mert hiszem, hogy ezt még évekkel később is meghálálja majd a testem. Persze, nem mindenki vélekedik így:

„Majd csak figyeld, amikor emiatt csípőprotézis kell majd…”

Ezzel tudtam volna vitatkozni, de nem tettem. Nem akarom senkire rátukmálni a mozgás örömét, azt meg pláne, hogy mostantól mindenki kezdjen el spárgára nyújtani.

De ha minden ember csak 10 percet nyújtana egy kicsit naponta, amolyan „iskolai tornaóra”módon, már kevesebb beteg ember lenne a Földön.

Nem, ettől nem lesz megváltva a világ, de az a napi 10 perc a testnek egy újabb friss levegő vétel. Ami, ha tényleg minden nap csináljuk, összetevődik. És ha ezt mindamellett csináljuk, hogy mértékletesen étkezünk, lehetőleg idény zöldségekkel és gyümölcsökkel az élen, elegendő fehérjét, szénhidrátot (igen, azt is kell!), és jó zsírokat fogyasztunk (ez főleg a hölgyeknek iszonyúan fontos a hormonháztartásuk miatt), akkor garantáltabb a nem csak hosszabb, de kellemesebb is lesz az élet.

Hiszen, így kevesebb lesz a gondunk az egészségünkkel, olajozottabbak lesznek az ízületeink, és kevesebb eséllyel alakul ki például bél-vagy akár hormonális problémánk.

Összefoglalva szerintem, mindenki próbáljon kicsit messzebbre nyújtózkodni annál, mint az a távolság, amit maga gondol, hogy elbír. Mert a határaink sokkalta tágabbak, és ezt szinte sosem késő kipróbálni.

The post Vajon meddig nyújtózkodhatunk? appeared first on 40plusz.

Vagy amikor hazaérsz, munka után elképesztően fáradtan, de neked még dolgod van otthon is, és még legyél kedves a gyerekkel, pároddal is.

Vagy a melóban, mikor már azt gondolod, hogy végre haza mehetsz, jön egy plusz elvégzendő munka, amit neked még aznap meg kell csinálnod. Aztán lehet, hogy készülnöd kell valamilyen eseményre is, például egy szülinapra, amit neked egyedül kell megoldanod.

Szeretnél egy kis időt eltölteni akár a fürdőben, vagy az edzőteremben, de megint közbejött valami. Te pedig csak állsz egyedül a nagyvilágban ezekkel a gondokkal, és legszívesebben beleüvöltenél dühösen az égbe. De legalábbis jó lenne, egy sarokban nyugodtan elbújni a világ elől, ahol háborítatlanul ki tudod magad sírni.

Semmi baj nincs ezzel, jogod van rosszul is lenni.

Mert nem lehet az ember mindig boldog, vagy jó kedvű. Sőt, kell is, hogy néha ilyen légy. Ilyenkor öleld át kicsit magad. Öleld a lelked, mint ahogy a szél a fákat, lágyan vezeti őket, hagyva önfeledten táncolni a lombokat. Engedd, had menjen, ami bánt, de ne haragudj magadra emiatt.

Akár menj ki a természetbe, ahol nincs más, csak az erdő csendje, ő megőrzi a titkod. Végy sok-sok mély levegőt, szippantsd be a zabolátlan szabadságot, amit a természet rejt.

És érezd, hogy te is az vagy. Szabad. Mert az lehetsz.

Mindegy, hol élsz, hogyan élsz, hány éves vagy, van-e családod. Ahhoz, hogy szabad légy, nem kell sok pénz, a legkevésbé sem. Amikor már a világ súlya túl nehéz már, csak ülj le. Nem számít mennyi még a teendő, itt nincs fontossági sorrend, mert most csak Te létezel, és nem számít az sem, hogy majd mit szólnak mások emiatt.

Nem leszel kevesebb, mert néha megállsz egy kicsit. Nem vagy tökéletes, de lehet, nem mondok újat azzal, hogy senki más sem az. És senkinek nem kell megfelelni sem, csak magadnak.

És, ha már itt tartunk: Te mit gondolsz most magadról?

Ott vagy, ahol szeretnél? Azokat a dolgokat csinálod, amiket a szíved szerint csinálnál? Kit látsz a tükörben? Valakit, akiről ezernyi negatív dolgot tudnál felsorolni, vagy csak egyszerűen saját magadat? És a külsőségeken túl, mit gondolsz magadról?

Lehet, nem gondolod magad elég erősnek. De gondolj csak bele: hányszor vonultál már el a fürdőbe sírni, mert valami piszkosul bántott. Biztosan sokszor, hisz az Élet mindig hoz nekünk valamilyen új leckét. De ezekből a leckékből mindig tanulunk valamit, Te is, hisz itt vagy még, nemigaz?

A fontos az, hogy miután elgördült minden könnycsepp, s velük egy kicsit a gondok is, ne hagyd, hogy a vihar tovább maradjon belül. Találj magadban egy kis napsugarat, ami felmelegíti a lelked ilyenkor. Vagyis keress pozitív dolgokat. Ha nem is találsz elsőre túl sokat, és olyan nagy dolgokat, akkor is. A legkisebb jó dolog is visszahúzhat a mélyből. Talán nem is kell nagyra gondolni.

A léleknek sokszor elég valami szépben elmerengnie.

Csak nézzünk meg egy naplementét, bárhol. Ahogyan a szemünkben megjelennek a sárgás-vöröses színek, körülölelve a narancsszínben pompázó napot, lelkünket át is járja az a melegség, amit a nap valamennyire áraszt még magából. Persze, a legeslegjobb, ha van egy ölelő kar, amely védelmet nyújt, amikor az ember ennyire védtelen a világgal szemben.

Mindezek mellett, én gyakran el is gondolkozom azon, hogy az emberek többségének jól jönne egy életmódváltás.

Nem csak az egészség miatt. Már bizonyított, hogy aki már egy jó ideje egészséges életmódot folytat, tehát rendszeresen sportol és kiegyensúlyozottan étkezik, könnyebben is veszi az akadályokat. Mindazonáltal sokaknál én nem a konyhában kezdeném az életmód váltást. Ott, ahol sokszor omlunk össze, ott, ahol gyakran törik a szív, ahol sokszor jól jönne egy ölelés.

Ma már gyakran mondogatom ezt:

Ha nem Te vagy az első, akkor megesik, hogy az előtted állók, miattad sokszor elesnek. De ha Te rendben vagy, akkor körülötted minden és mindenki rendben lesz.

És most újra megkérdem: hogy vagy?

The post Szia, hogy vagy? appeared first on 40plusz.