Vajon felkészülünk-e igazán idősebb, nyugdíjas éveinkre?
Az egészségi problémákról, az anyagiakról még csak-csak esik szó, de arról nem, milyen céljaink lesznek, milyen kapcsolatokat szeretnénk, mivel fogjuk tölteni a napjainkat, milyen szerepeket akarunk felvállalni a társadalomban és a családban, mitől fogjuk jól érezni magukat.
Nagylétszámú kutatást folytattak Amerikában erről. Megkérdezték a nyugdíjba vonulás előtt állókat és azokat is, akik már néhány évvel túl voltak ezen az fordulóponton. Bár Magyarország nem Amerika, különböznek a lehetőségek, az emberek hozzáállása, életstratégiái, egészségi állapota, mégis a tendenciák, tanulságok érdekesek lehetnek. Főleg azért, mert a társadalmi körülmények, a munka világa, a pénzügyi lehetőségek egyre inkább közelítenek a fejlett nyugati világhoz. Az amerikai kutatók négy életterületen kérdezték a résztvevőket: egészség, anyagiak, családi viszonyok, célok.
A megkérdezettek 10 évvel a nyugdíj előtt egyik területen sem érezték magukat igazán felkészültnek.
Mi történik később? A nyugdíjba vonulás utáni két évben lévők 46%-a mondta, hogy nehéz volt új célokat találni, 36%-uknak kihívást jelentett az időbeosztás, 27% érezte, hogy kiesett még dolgozó partnerük vagy barátaik köréből. Márpedig az értelmet adó célok és a társas kapcsolatok a legjobb védőfaktorok a hanyatlás, az időskor boldogtalansága ellen.
Ezek pontosan azok a dolgok, amikre tudatosan fel lehet készülni, a szakemberek szerint legkésőbb öt évvel a tervezett visszavonulás előtt elkezdve.
Azok, akik magas életminőségről számoltak be, korábban kezdtek el megtakarítani és törődni egészségük megőrzésével, célokat, új elfoglaltságokat terveztek be és egyeztették azokat a családjukkal.
A sikeres nyugdíjasok öt szokását is azonosította a kutatás:
- Folyamatosan törődnek az egészségükkel.
- Szociális életet élnek.
- Világos céljaik vannak.
- Tudatosan menedzselik anyagi ügyeiket.
- Újra és újra hajlandók és képesek korrigálni útjukat – álmaik elérése érdekében.
Hogyan függ össze a későbbi életminőség a felkészüléssel?
A nyugdíjazás utáni harmadik évtől kialakult életstílus alapján négy különböző csoportba voltak oszthatók a kutatásban résztvevők:
- „Céltudatos úttörők”: a legaktívabb, legelfoglaltabb csoport. Ennek a csoportnak a tagjai voltak leginkább megelégedve egészségükkel, céljaikkal, családi kapcsolataikkal és anyagi helyzetükkel is. Ők korán (40 éves koruk előtt) kezdtek el megtakarítani.
- „Relaxáló tradicionálisak”: a leghagyományosabb életformát élő, főleg pihenést választó csoport. Anyagilag jól felkészültek és elégedettek, leginkább családi kapcsolataikkal.
- „Kihívásokkal küzdő, de reményteljesek”: a legnagyobb csoport, akik későn, 45 éves koruk körül kezdtek megtakarítani, még éppen elégedettek, de anyagi nehézségeknek nézhetnek elébe később. Elégedettek viszont céljaikkal, és családi kapcsolataikkal is.
- „Sajnálatra méltó küzdők”: legkevésbé élvezik a nyugdíjas éveket, mert súlyos anyagi és egészségi problémákkal küzdenek. Ők a legkevésbé elégedettek mind a négy területen. Többségük (59%) mondja, hogy sok mindent megbánt az életében, 42%-uk szerint az élet mostohán bánt velük.
A kutatásban résztvevők 93-95%-a fontosnak tartotta az előre tervezést ezeken a területeken:
- hogyan lehet eleget megtakarítani az inaktív életszakaszra,
- mit kell tenni az egészségért,
- milyen tevékenységek fognak értelmet, megelégedettséget, örömet okozni,
- hogyan lehet megtartani, sőt, javítani a családi kapcsolatokat.
Érdemes tehát elgondolkodni, mennyire érezzük magunkat felkészültnek időskorunkra. Mit kellene jobban megtervezni, hol vannak hiányosságok? Mit lehetne tanulni olyan emberektől, akik idős korukra jó életet alakítottak ki maguknak? Ki az, aki segíthetne átgondolni ezeket a terveket?
