Mi tartja meg Déva várát?
Eddig azt feszegettük, hogyan válhatunk élet-építőkké? Aztán áteveztünk a lenni, vagy nem lenni érdekfeszítő témakör vizeire. Most azonban egy igen csak kényes témát terítünk fel az Élet asztalára.
Tenni, vagy nem tenni? Ez itt a kérdés…
„Hogy kerül a csizma az asztalra?” Kérdezhetnék
Néha tényleg igény a nem cselekvés. Ám ehhez körülmények kellenek! Méghozzá, minőségi körülmények! Ha az megvan, akkor maradhatsz „cselekvéstelen”, mert meg-cselekvődik tehelyetted a teremtés.
Persze azt mondják, hogy mindent mi magunk teremtünk, tehát a cselekvéstelen-teremtést is mi teremthetjük meg, Önmagunk számára. Ez lehetne jó. Viszont csak akkor szokott „magától” létre jönni, amikor már az ember a Létezése állapotában leledzik. Tehát NEM kérdés számára, hogy ami alakul, az nem egyszerűen magasabbröptű szempontok szerint „őérte van”, hanem egyenesen ŐT MAGÁT teremti meg evvel!
Ha jó a folyamat, akkor is „félelmetes”, ha nem kellemes, akkor pedig egyenesen Félelmetes.
És kialakul a bizalmatlanság. Jogosan, vagy kevéssé jogosan. A bizalom, és bizalmatlanság ritmusában él az emberiség. Ha van „rendes” körülmény, és biztos a lét, jobban megy a bizalom. Bízni kezdünk az életben. Amikor összeomlik valamiért az élet, akkor a bizalom is megrendül.
Az addigi élet-értelme látásmódunk, kártyavárként omlik össze, maga alá temetve minden reménységünk, és omlik vele a bizalom amúgy sem biztos lábakon álló bizarr, instabil építménye.
Beleremeg a szív, a lélek megfeszül, az elmében fellázad a fegyelem, és sodor a terhessé váló gondolat-ár, mint cunami idején a sáros víztömeg
És olyankor nagyon kell kapaszkodni!!! Mint a légörvénybe kerülő repülőn, ahol egy-egy pillanatnyi zuhanás közben a fohászon kívül, csak az ülésünk karfájába kapaszkodhatunk.
Hittem, bíztam, gyakori szavak. Nem az lett, amiben hittem, amiben bíztam, amibe a bizalmi alapon a gondolati energiámat tettem. Ezek pedig gyakori mondatok egy-egy balul elsült eseménysor után.
Életet-építünk mindahányan
De ha Déva várát kell megépíteni, akkor bizony EL KELL dönteni, hogy vállalja-e az illető az „emberáldozatot”, ami Dévát a legenda szerint megtartotta. Ezt kinek-kinek magának kell eldöntenie! Legyen az az áldozat BÁRMI is! A lélek eladása a Munka piacán, az egészség eladása ez Élet piacán, a szerelem eladása a Családi Elvárás piacán, a Gyerekkel Való Idő eladása a megélhetés piacán.
Számos, és számtalan áldozat, ami beépül Déva várába. VÁLASZTÁSA MINDENKINEK VAN! Mondák fejhez vágva a döntés UTÁN az „okosak”, ám a választás következményét, a döntéshozónak magának kell megélnie. Döntsön bárhogy is az adott kérdésben az érintett, döntésével bajba kergetett személy.
Mert aki kötelékben él, az amikor felbukik, bizony rántja magával a kötelékben hozzá kötötteket!!!
És ezek a némelykor végletes döntések, KIZÁRÓLAG a KEGYELEM megérkezésével válnak pusztítás mentessé! Tehát a KEGYELEM megérkezése a lélek-ember döntéseiért az, ami megszünteti a kötelezettséget, hogy Déva csak emberáldozattal épüljön, és a felrakott falak kövei, bizony fenn is maradjanak a helyükön. Ne hulljon le reggelre a mélybe, hiába valóvá téve minden erőfeszítést.
Mert egyetlen éjszaka alatt is megfordulhat a Világ!
De az éjszakai döntéseinket NEM az emberi elme hozza meg! Az egy másik dimenzióban születik! Következésképpen, kicsit megfordul a világ! Lévén, a döntés, amit a másik dimenzióban éjjel meghozunk, mint Élet-döntés építő-köveket, azt bizony nappal, a korábbi tapasztalatok tárházában összegyűjtött élmények, és az azok keltette érzelmi-gondolati síkon termő bontó-szerkezet, újra és újra lebombázza. Bontja az Élet-modell falunkat ezer katonájával, mint Eger ostromában az ostrom-gép, amivel I. Szulejmán szultán irdatlan serege bontotta a magyarok szinte utolsó mentsvárának tartott Egri vár falait.
Mégis kinek az Élete?
Naponta ezer, és ezer módon bontják az Élet-köveket, amikből életet építünk. Kedvesek, barátok, családtagok, ismerősök, munkatársak, figyelmetlen vezetők, tévképzetben élő főnökök, kimerült középvezetők, nyűgös kollégák, elégedetlen párok, az élet perspektíváját kilátástalannak látó kamaszok.
És csak egyre bontják Déva várát. Amit felrakunk éjjelente, az lebomlik egy nap alatt. Szóljanak bár szentenciák csoda kurzusokról, száz és ezer önismereti csodatételről, ami az ígéretek szerint néhány nap alatt hat. Ígérjen megoldást a Titok című könyv, film, avagy elme tréning, agykontroll, kineziológia… Számos, és számtalan technika, modell, kurzus, találkozó.
Ám a Földön közel 7 milliárd egyéni élet-terv sűrűsödik egyetlen kohézióba sűrítve bele. Térbe, időbe helyezve, egy különleges mátrixban, ahol az a szabály, hogy már nincs is szabály! Mert a Te szabályod, a másiknak NEM szabálya! Neki akarata van. Szabad akarata! Ahogy az Ő szempontjából Te is evvel létezel. És ez vagy közmegegyezéssel, konszenzusos együttműködésben halad a maga útján, néha keresztezve egymást, vagy párhuzamosan futó életek kavalkádjaként tekereg látszólag képtelen rendetlenségben, mint egy több szintes autópálya rendszer. A csomópontjaiban azonban nincs beépítve egy jól látható jelzőlámpa rendszer.
És még csak nem is érkezési sorrendben történik az „áthaladás”! Hanem ki-ki saját megítélése szerint dönt arról, hogy miképpen érvényesíti a csomópontban Önnön érdekeit. És van, aki buldózerrel érkezik, van, aki rally autóján tör a csomópont kereszteződébe, és cseppet sem kímélve élet-járművét, teljes gőzzel hajt bele a többiekbe, tudván a rally autó bukócsöve őt védi meg nagy eséllyel. Gyalogosok, biciklisek, babakocsit tologató kismamák riadtan ugornak félre a hatalmas, és ijesztő hangú űr-rally járgányok fülsiketítő csikorgása elől.
Na, akkor mi tartja meg Déva várát?
Semmi, és minden! Semmi, mert bármi, és bárki élet-ereje lebontható, ha megfelelő erővel történik. Na jó, ez roppant lehangoló válasz…
Minden megtartja. Minden, ami NEM áldozat, hanem élettel teli energia. Áldozatiság nélkül. Bármennyire hihetetlen is! Az áldozatok még SOSEM tartottak össze semmit. Csak rántották magukkal a többieket, kínok kínjával jutalmazva elherdáltnak ítélt életek halmazait. Vonszolva maguk után életeken át, hetediziglen utódaikat is kárhozatra ítélve.
Kalandra fel, élet-építő nem lankad…
Mivel azonban felismertetett, hogy nem a szenvedés, és a kínok-kínjának áldozott személyiség beépítése a „malterba” tartja meg Déva várát, hanem éppen ellenkezőleg, az Élet maga tartja össze önmagát, testen belül és kívül egyaránt, máris elvehető Demoklesz kardja az ártatlan fejek fölül. És fellélegezhet kicsi, és nagy egyaránt.
Mert az ÖRÖM, és KELLEM, a SZÉPSÉG, a HARMÓNIA, a FIGYELEM, az EGYÜVÉ AKARÁS, a jó élet design, az Élhető Élet Tervének építő ereje tartja össze Déva várát.
Az ÉLET tartja össze a habarcsot, ami nem engedi többet leomlani az értékes falakat. Ahogy a gondolatban, úgy a testben is. Naponta sejtek milliárdjait cseréli ki az élet-rendszer. Megújítva az elfáradtat. Kicserélve élettel teli, megújulni képes erőforrásokra a kimerülőben lévő készleteket. És ahogy a test sejtjei is képesek új, energikus önmagukat előteremteni, akképpen a Lélek-sejtek is képesek a megújulásra.
A Lélek sejtjei is cserélődhetnek, elbontva a régi kötelékeket, és áldozatiság magjait élet magokra cserélve, új tervet készíteni a meglévő rendszerben. És ekképpen a gondolat elemek is cserélhetőek. Az ellenlábasok gondolat támadásait visszaverve, mint ahogy Bornemissza Gergely áldott találékonysága is, a megújuló fegyver, az innovatív meglepetések garmadájával lepte meg a török hadat.
S ahogy egyszer csak I. Szulejmán szultán serege minden bejelentés nélkül EGYETLEN ÉJSZAKA ALATT kereket oldott, akképpen a gondolat tűzszekerei is meghátrálásra késztetheti minden ellenlábasunkat. Nem hagyva lebontani egyetlen élet-követ sem saját magunk élet-építéséből.
S lőn a TERV, ami bár menet közben alakulhat, s új szobák tervei bontakozhatnak ki a mi élet-kastélyunk szépséges alaprajzán, már nem kártyavárként összeomlani kész ingatag alkotmány leszünk mi magunk. Hanem biztos alapokra épülő, szilárd sarokkövekkel megerősített, az áldozatiság bomló erőtlensége helyett, élet-erőtől duzzadó, biztos menedék. Amire építeni lehet, ami megtart, befogad, és átölel.
S teszi ezt oly erős szeretettel, ami bizton áll majd évezredeken át. S amikor az utókor csodájára jár az élet-kastélyunknak, utódaink büszke pírral arcukon mondhatják: Igen, mi innen származunk. Ez a mi erőnk. S létezésünk titka ebből az erőből merítette teremtő szándékait.
Csaba Beatrix
