Lehet, hogy tényleg léteznek tökéletes férfiak?

Ez a kérdés nemrég fogalmazódott meg a fejemben, amikor voltam olyan elvetemült, hogy kommenteket olvassak egy közösségi fórumon. Jól van na! Szerintem úgy finom, ha kicsit fáj…

Nos, visszatérve a nyitó gondolatra, arra a következtetésre jutottam, hogy ritka álszent világban élünk. S mielőtt úgy kezdek el beszélni, mintha a saját ükapám lennék, térjünk rá a lényegre.

Az adott fórumon kizárólag férfiak voltak jelen és felmerült egy kérdés a szexről (mi másról), mégpedig olyan értelemben, hogy a férfiaknak milyen negatív élményeik vannak ezzel a szabadidős tevékenységgel kapcsolatban.

Feltételezem, áll lereccsenést okozok azzal, ha azt mondom, hogy a válaszadók 99, 99… százaléka akkora Adonisznak vallotta magát az ágyban, hogy nyomban szöget ütött a fejemben, mi lenne ha piros lámpás vállalkozást indítanék, és alkalmaznám ezeket a khm kemény srácokat, „a remegő láb biztosított!” alapon sunshine Kenként.

Persze tudom, hogy manapság a tökéletes emberek korát éljük, s számukra mindegy mi a téma (agyátültetés, Blazhko-effektus, foci, legomlósabb mindenmentes muffin), ők aztán mindenben szakértők, sőt istenek.

Na, de hogy még az ágyban is?! Oké, tény, hogy a férfi titkaink közül nem éppen a legkellemesebb felvállalni, hogy a dolgok nem mindig állnak úgy (vagy sülnek el), ahogy azt egy Netflixen futó sikersorozatban megszoktuk. Mindenesetre a kommenteket olvasva egyre inkább úgy éreztem magam, mintha egyedüli halandóként Olümposz kapuja előtt állnék, és csak nézném a bent élőket.

Jó, nyilván érzem, hogy van az önhülyítésnek az a szintje, amikor a dolog működésbe lép, és az adott kanegér tényleg elhiszi magáról, amit mond.

És nem is azzal van bajom, hogy a válaszadó férfiak döntő többsége Mr. Ungabungaként jellemezte magát, pedig nem tagadom, hogy irigykedni is szoktam, de főleg akkor, ha a francia Riviéráról van szó.  Szóval engem ebben az egészben valami egészen már zavart, és figyelem, innentől kezdve villog a tisztelet a kivételnek tábla!

Elgondolkoztam azon, hogy mi férfiak miért nem merünk „gyengék” lenni?

Legalább egy olyan zárt fórumon, ahol csak férfiak vannak jelen, miért nem viselkedünk emberként? Mikor nőjük már ki végre a farokméregetést, és nem a lézerkardunk alapján definiáljuk magunkat? Miért ciki felvállalni, ha teszem azt, csődöt mondunk az ágyban? Miért csak az számít férfinak, aki nem elég, hogy megtalálja a nő összes létező G-pontját, de még újakat is alkot neki? Óránként legalább nyolcat.

Azt vettem észre, hogy sok férfi előbb ismeri be, hogy titokban Justin Bieber dalokat hallgat, mint azt, hogy már vallott kudarcot az ágyban.

A hab a tortán pedig az, hogy ezzel az erőltetett macho szereppel a nő kegyeit keresi, akinek viszont a kiszemelt férfi egészben kell. Ami azt jelenti, hogy a hibáival együtt, esendő emberként, nem pedig egy erőltetett szuperhős görcseként.  

Aztán a bajok ott kezdődnek, amikor a férfi elveszik az önámítás alantas kis útvesztőjében, és nemhogy a társának, de még önmagának is képtelen bevallani, hogy ma bizony csak akkor működik a dolog, ha „megerőszakolom a lelkem”, onnantól kezdve a romantikus film átcsap drámába. Mondjuk egyes férfiaknak már az is necces, sőt fúj nyálas, hogy elismerje, hogy éppúgy, ahogy bárki mást, őt is befolyásolják az érzelmei. Pedig azok elég rendesen be tudnak kavarni a szexbe is. Legalábbis nálunk evilági kis teremtményeknél.

Persze aláírom, hogy marha jó dolog lenne olyan szinten kikapcsolni, hogy amikor minden rossz összejön az életben, akkor is hozzuk Don Rikárdó Ármándó figuráját az ágyban, de állítólag érző lények vagyunk.

S ez miért is baj? Felnőtt ember létünkre miért is érezzük gyengeségnek, ha vállaljuk tökéletlen mivoltunkat, akinek nem mindig sikerül odavágnia a Talpra magyart az ágyban?

Igen, naiv vagyok. Egy pillanatra én is hittem a kommentező férfiaknak, és ki tudja, előfordulhat, hogy tényleg akad köztük olyan, aki joggal állíthatja magáról, hogy „még nem született meg az a nő, akit én ki ne elégítettem volna”. Hiszen minden bizonnyal, ha valaki minél hangosabban kántálja az igazát, teszi mindazt csak azért, mert az úgy is van.

Minden bizonnyal nem szorul semmilyen külső megerősítésre, ha szükségét érzi annak, hogy mindenkivel tudassa az ágyban okozott lepedőszaggató teljesítményét.

Minden bizonnyal, ha valamit minél jobban mutatunk a külvilág felé magunkról, annak oka abban leledzik, mert semmiféle elakadásunk nincs az adott területen.

Minden bizonnyal így van. És minden bizonnyal tényleg léteznek tökéletes férfiak.

Vagy mégsem..?