„A velünk élő Petőfi” címmel nyílt kiállítás március 16-án a szentendrei MANK Galériában. Nemzeti költőnk alakja most kortárs képző- és iparművészek interpretációjában elevenedik meg; Petőfi mai szemmel.
A MANK Nonprofit Kft. 2021-ben hirdetett nyílt alkotói pályázatot a 2022-2023-as Petőfi emlékév kapcsán. A felhívás célja, hogy a művészek alkotásaikkal „járuljanak hozzá Petőfi Sándor kortárs recepciójához”.
Milyen kép él képzeletünkben a költőről? Milyen benyomások határozzák meg látásmódunkat vele kapcsolatban? Petőfi alakján az elmúlt 200 év történelme, társadalmi, ideológiai változásai sokat formáltak. Címkéket kötünk hozzá, mint „a hazafias forradalmár”, „a szerelmes ifjú” vagy „a zseniális költő”, melyek ugyan helytállóak, de talán nem teljesek.
A kiállítás megnyitóján mondott beszédében Feledy Balázs művészeti író és műkritikus arra hívta fel a figyelmet, hogy a 21. század lehetőséget kínál Petőfi újbóli megismerésére.
A kiállítást szemlélve megállapítható, hogy számos művészt megihletett az a felvétel, avagy dagerrotípia, melyet feltehetőleg a költő jó barátja, Egressy Gábor készített 1844 vagy 1845 nyarán.
A nagyon erőteljes, sokat mondó fotógráfia megdöbbentően őrzi azt a forradalmi erőt és lelkesedést, mely jellemezte Petőfit, így nem véletlen, hogy a kiállítás legtöbb alkotásán visszaköszön.
A tárlat érdekessége, hogy a művek mellett elolvashatjuk azokat az idézeteket is, melyek ihletésül szolgáltak az adott mű elkészítéséhez; hiszen mi más tudná a zseniális költőről alkotott képünket jobban formálni, és visszavezetni annak valóságához, mint Petőfi saját versei.
Különösen tetszettek azok a lírai érzékenységű alkotások, melyek megragadták és vizualizálták Petőfi költeményeinek is ezen finom rezdüléseit. Mikáczó Alexandra fotósorozatának fekete drapériája érzékletesen ábrázolja az „özvegyi fátyol eldobásának” fájdalmas jelentését.
Szarka Hajnalka – Emlékművek című munkájában ugyan felhasználja Egressy dagerrotípiáját, de a sziluett éles kontúrvonalával Petőfi önmagával szemben is viaskodó énjét hangsúlyozza ki. A háttér halvány színeiből a magyar zászló tűnik elő homályosan, az ábrázolás sima és érdes felületeinek váltakozásai Petőfi belső harcait hivatottak megjeleníteni, lazítva ezzel a költőről alkotott szigorú sztereotípiákon.
Garay Nagy Norbert olajfestménye a kiállítás egyik különlegessége. A klasszikus, romantikus jegyeket hordozó portrét a gesztusszerű ecsetkezelés, a modern, street art jellegű háttér, illetve az absztrahált részletek keverése teszik időtlen ábrázolássá. A szoborszerű alak, melynek mozdulatlan, békés magatartása által a madár megérinthető, alaposan megfigyelhetővé válik, gyakorlatilag képivé formálja azt a „kíváncsiságot”, mely Petőfi versében olvasható:
„Minek nevezzelek,
Ha rám röpíted
Tekinteted,
Ezt a szelíd galambot,
Amelynek minden tolla
A békeség egy olajága,
S amelynek érintése oly jó!
Mert lágyabb a selyemnél
S a bölcső vánkosánál –
Minek nevezzelek?”
(Petőfi Sándor: Minek nevezzelek? 1848. január)
Sziráki Katalin iparművész alkotásán a „Tisza”, mint a természeti erők kiszámíthatatlanságát szimbolizáló erő jelenik meg. A diptichon egyik oldala a rendezett sorokat, a szabályosan funkcionáló erőket érzékelteti, míg a másik oldal a felborult, megbomló szerkezetre és az abból kialakuló diszharmóniára reflektál.
„A folyó oly simán, oly szelíden
Ballagott le parttalan medrében,
Nem akarta, hogy a nap sugára
Megbotoljék habjai fodrába
…
Mint az őrült, ki letépte láncát,
Vágtatott a Tisza a rónán át,
Zúgva, bőgve törte át a gátot,
El akarta nyelni a világot!”
(Petőfi Sándor: A Tisza. 1847. február.)
A 33 győztes pályázatot bemutató kiállítás április 23-ig látogatható.
Kezdőkép: Szarka Hajnalka: Emlékművek. 2022. vegyes technika, vászon. Fotó: MANK
