Kedves Én! Tartozom neked egy vallomással! Félve állok most eléd de be kellett látnom, eljött az idő, amikor őszintén meg kellett látnom azt, ami és aki a tükörből mosolyog rám.
Szóval, töredelmesen beismerem, hogy az utóbbi években mennyire elhanyagoltalak, mit sem törődtem azzal, hogy neked jó-e vagy sem. Mindig és mindenkit eléd helyeztem, bízva abban, hogy ha másoknak jót teszek, akkor azzal én is boldog leszek.
Pedig hányszor próbáltad elmondani mire vágysz, mi esne jól. Ezerszer, milliószor, de soha nem hallgattalak meg. Kergettem egy ideált, egy álmot, amiről azt gondoltam jó lesz. Tudod, hányszor hessegettem el a gondolatot, amikor eszembe jutottál? Mindig volt egy jó kifogásom arra, miért nem veled foglalkozom.
TUDOD, KEDVES ÉN…
Azt hittem, nem is vágytál annyira „én időre”, hiszen minden percben el voltál foglalva a házimunkával, gyerekekkel. Azt hittem neked így tökéletes. Úgy gondoltam, te már soha többé nem akarsz szórakozni menni, mert bosszant a hangzavar és a nap végén már csak a csendre és nyugalomra vágysz… mert azt hittem, neked így tökéletes.
Azt hazudtam neked, hogy azért nem vágyok vérlázító ágyjelenetre a férjemmel, mert még kicsik a gyerekek, meg ugye esténként is fáradtan estél össze mindig… mert azt hittem, neked így tökéletes.
Azt hittem, azért nem jársz csinos rucikba, mert kényelmesebb így a lányokkal játszani. Úgy éreztem, a címlaplányok tökéletes alakjára soha nem vágysz, hiszen anya vagy már, minek az.
Azt hittem, mindig azt hittem, de sosem kérdeztelek meg igazán, TE MIRE VÁGYSZ. Elnyomtam, mert nem akartam tudni… azt hittem neked már nem jár.
DE TUDOD, RÁDÖBBENTEM KEDVES ÉN!
Egyszer csak megértettem azt, hogy mennyire elhanyagoltalak és ez neked mennyire fáj. De tudod, végre szembe mertem nézni az összes félelmemmel, hamis ábrándokkal, melyeket kergettem, mindennel, ami ellened irányult.
Most már biztosan tudom, hogy csak akkor lehetsz igazán boldog, ha megvan az egyensúly. Ha mikor belenézel a tükörbe, az a magabiztos, vagány csaj néz vissza, mint aki régen voltál. Akkor lehetek én is boldog, ha te is maradéktalanul az vagy.
Most már tudom, hogy nem baj ha nem vagy tökéletes, nádszálvékony és címlaplány. Így vagy tökéletese nekem Kedves Én!
Hogy mi vezetett ehhez a felismeréshez? Miért változtattam meg hirtelen mindent?
Akkor még fájdalmasnak véltem az okot. Aztán később rájöttem, életmentő volt. Talán a sors irányított mindent de ott, abban a pillanatban, mikor szembesültem addigi életem egyik legfélelmetesebb mondatával, na ott jöttem rá igazán.
Mikor egyedül csupaszon és elveszve ott álltam, akkor kerestelek, üvöltve hívtalak: – HOL VAGYOK ÉN???
És mi történt? Te jöttél, karon fogtál, felemeltél, és elkezdtünk újra építeni mindent. Ott voltál és bíztattál, hogy meg tudjuk csinálni. Ígérem, hogy mostantól mindent megteszek azért, hogy boldog legyél. Boldognak akarlak látni!!! Mindenki ezt akarja.
Már meg is kezdtem a változást. Remélem észre vettél már belőle néhány aprócska morzsát, mint hogy:
– már örömmel szervezek programot a barátnőimmel.
– bátran vetem bele magam romantikus vagy éppen vad randikba férjemmel.
– ha kedvem van bizony elolvasok egy könyvet, vagy megnézek egy jó filmet.
– egyre többször érzem magam eszméletlenül dögösnek… és jajj de imádom, ahogyan a férjem ilyenkor a szemembe néz!!
MEGJEGYEZTEM EGY ÉLETRE! CSAK RÁD SZÁMÍTHATOK, KEDVES ÉN! A LEGNEHEZEBB IDŐKBEN IS VELEM VOLTÁL. SOHA NEM HAGYLAK EL!
Magadra ismertél? Neked is hasonló problémáid vannak?
Nos, akkor sürgősen kezdd el építeni a lelked és megtalálni KEDVES ÉNED! Csak rá számíthatsz, ne hanyagold el!
Te mennyire szereted magad? Milyen terveid vannak és miért vagy hálás? Ha belenézel a tükörbe milyennek látod magad? Ezernyi kérdés, melyekre sokszor nem is akarod tudni a választ… IGAZ??
De ne aggódj, van kiút! Szedd össze magad, és kezdd el ápolni a Kedves Éned! Kedveskedj neki, biztasd!
Ha pedig úgy érzed, hogy lelked egy kis renoválásra szorul, akkor próbáld ki lélekszépítő kártyáimat.