3.4 C
Budapest
2022, december 22,

A karácsony margójára

Sokszor megbotránkoznak, amikor azt mondom, jobban szeretem az állatokat, mint az embereket. Először is miért kéne szeretnem...

Friss

40 Plusszos karácsony

Egész évben azon dolgozunk, hogy olyan tanácsokat adjunk nektek, amelyek segítenek eligazodni a munka világában, a párkapcsolatok néha zűrzavaros érzelmi hálójában,...

Életből épített festészet

Molnár Sándor Festőjóga című kiállításáról A nyáron elhunyt Munkácsy - díjas festőművész, Molnár Sándor alkotásaiból nyílt kiállítás szeptember...

A karácsony margójára

Sokszor megbotránkoznak, amikor azt mondom, jobban szeretem az állatokat, mint az embereket. Először is miért kéne szeretnem...

Élet-építők – tenni, vagy nem tenni…ez itt a kérdés

Az áldozatok még SOSEM tartottak össze semmit. Csak rántották magukkal a többieket

Lelkem levele

Ültem egy váróteremben. Helyesebb így: ültem egy várócsarnokban. 3 órával később hívtak be kivizsgálásra, mint az időpontom. Az első óra könnyen telt, megbeszéltem az asszisztenssel, hogy elintézek néhány dolgot a városban. A második órában még nyugodt tudtam maradni.
A harmadikban már nem.

Úgy éreztem magam, mint alga a laboratóriumban.

Nem, mintha konkrét tapasztalásom lenne róla, hogyan érzi magát az alga a Petri csészében, mégis ez a hasonlat jutott eszembe. Hogy a kutató pont annyi együttérzéssel viseltetik az algája iránt, mint velem az orvos, az asszisztensek, akik három órát váratnak. Lenne dolgom száz! Távolságtartás, személytelenség, idegen szavak, átláthatatlan hierarchia.

Aztán elővettem a varázstükrömet és belenéztem. Vajon én hogyan viselkedem a rám bízott szőlővel?

Kimentem az ültetvényre és tettem egy sétát a levelüket vesztett sorok között. Billinget kerestem, apró fürtöcskét a hónaljhajtáson, gondoltam, elbeszélgetek a szőlőszemekkel, hogyan látják a világot. És hogy megkóstoljam őket. Szeretem, amikor szétroppan a bogyó és átengedi nekem az édes élvezet levét, a zamatokat. Ó, azok a zamatok! Mennyi csodát rejtenek hajnali ködökről és napfelkeltékről!

Szégyenszemre a magammal vitt magasztos gondolatokat hamar felváltották a szakmaiak. El-algásodtam! Ahogy néztem a vesszőket, már a metszésen járt az eszem. Megörültem, hogyha az egymásra nőtt csapokat fejben le tudtam váltani friss vesszőre.

Néztem, hányan értek fel a felső drótig és hányan feleakkorák. Melyik nőtt felfele és melyik oldal irányba. Néztem a drótokat, az oszlopokat, amiket le akarunk cserélni. És elszégyelltem magam! Nem ezért jöttem!

Azért jöttem, hogy tőke legyek. És egyszeribe´ megnyílott bennem az érzés láda. Tőke lettem, legyökereztem. Így hallgattam a madarak csicsergését, éreztem bőrömön a szél simogatását.

Most már gyengén süt a Nap, de ahogy a nyárra gondoltam, a szinte pusztítóan erős fényre, éreztem, ahogy vad energiák áramlanak bennem felfelé, kifelé! Majd´ szétrobbantam, úgy nőttek a hajtásaim, mint a kukac lufi.

Most, hogy eljött a nyugalom ideje, visszahúzódott ez a vihar bennem, stabilan és türelemmel várakozom. Nincs mire. Semmire. Várakozom, mert a várakozásnak van itt az ideje, feszültség nélkül.

Őszi levelek

Ez előtt a bölcsesség előtt fejet hajtottam erősen!

Ezt szeretném magammal vinni, megtanulni, gyakorolni! Ezt az egyértelmű biztonságot, hogy ideje és helye van a várakozásnak. Értelme van. Most a gyertyának a nem égő része van felfelé. És ez így van jól. Majd fordul az idő kereke s ráfeszítve a gyertya is lángra kap, amikor annak lesz itt az ideje.

Ütheted ustorral, nem számít. Vagy tisztelheted, akkor ő is tiszteletben tart majd téged. Tovább fordul a kerék, lassan és sisteregve kihuny a láng. Ledobálják – elengedik leveleiket a szőlőtőkék, a többi bokrok és fák.

Szeretem nézni, ahogy megszínesedik szoknyájuk alja, majd lassan az egész sárga lesz és piros, bordó és narancs.Ezek a színek tele vannak élettel, pedig a levelek már alig. Lehullanak s visznek magukkal valamit, amire nincs már szükség.

Nagy szükség van a megtisztulásra, a felesleg elengedésére! Nekünk embereknek is nagy szükségünk van erre.

Nekem, Dórának nagy szükségem van rá, hogy kiírjam magamból a nagy nyári energiák feszültségét s hagyjam a földre hullani levelemet. Ott aztán, hogy hogyan bomlik szét, már nem az én dolgom. A szőlő sem törődik vele. Bízik talán abban, hogy jól van kitalálva ez a rendszer, és lesz, aki örül az ő levelének. Tudja, vagy nem, hogy ő egy láncszem. Teszi a dolgát, ami bele van kódolva és nem gondolkodik az egyéni szabadságon. Hogy ő egy ötezer fős brigád tagja egy hektáron. Hogy ő futni akar, meg pingpongozni. Nem akar.

Színesíti a leveleit, örömet okoz vele! Melegíti a lelkemet vele! Ezzel a rendszerrel jól tudok azonosulni, hagyja, hogy átlássam, megtapasztalhatom, hogy bízhatok benne.

Nekem elég volna tüzet rakni a váróteremben, beszélgetnénk mellette az orvossal, melegednénk, átélnénk, hogy egy értelmes rendszer fontos és egyedi láncszemei vagyunk s már nem is haragudnék az egészségügyre. Egésszé válnék újra, be se kéne mennem a rideg vizsgálóba a csillogó eszközök és idegenül kopogó szavak közé.

Lehet, hogy itt kezdődik a fenntartható gazdálkodás a szőlőben? Hogy azonosulok a növénnyel, átélem, amit ő és azt keresem, hogyan tudom támogatni az életét? Hiszen eddig is ezt tettük! Csak az átélés hiányzott. Hiszen mindannyian erre vágyunk! Hogy figyelmet kapjunk, elfogadót és együttérzőt. Megkérdezem a tőkéket, ők is így gondolják-e?

Latest Posts

40 Plusszos karácsony

Egész évben azon dolgozunk, hogy olyan tanácsokat adjunk nektek, amelyek segítenek eligazodni a munka világában, a párkapcsolatok néha zűrzavaros érzelmi hálójában,...

Életből épített festészet

Molnár Sándor Festőjóga című kiállításáról A nyáron elhunyt Munkácsy - díjas festőművész, Molnár Sándor alkotásaiból nyílt kiállítás szeptember...

A karácsony margójára

Sokszor megbotránkoznak, amikor azt mondom, jobban szeretem az állatokat, mint az embereket. Először is miért kéne szeretnem...

Élet-építők – tenni, vagy nem tenni…ez itt a kérdés

Az áldozatok még SOSEM tartottak össze semmit. Csak rántották magukkal a többieket