Az egyik kedvenc ruhám egy kifejezetten tarka, feltűnő darab, nyoma sincs benne a 40 feletti nők számára a közvélekedés szerint előírt visszafogottságnak. Abban is biztos vagyok, hogy 20 évesen még nem mertem volna felvenni. De vajon miért épp most lettem – sok más 40 feletti nővel együtt – merészebb?
Szín- és stílustanácsadóként úgy érzem, hogy 40 felett mintha kétfelé ágazna az út. Van, aki leteszi a voksát a klasszikusok és a semleges színek biztonsága mellett, és nem igazán kísérletezik a külsejével.
A 40 feletti nők egy jelentős része viszont kifejezetten ilyenkor talál rá a saját stílusára és hangjára, úgy kívül, mint belül.
Ők azok, akik még azt a bizonyos semleges árnyalatú, klasszikus eleganciát is képesek máshogy, csak rájuk jellemző egyéni ízzel viselni. De vajon minek köszönhetjük mindezt mi, negyvenesek?
Több a tapasztalatunk, ezért az önazonosság már egy természetes érzés
Huszonévesen a legtöbben merészek voltunk, de ki tagadná, hogy még csak keresgéltük önmagunkat? 40 felett már megéltünk ezt-azt, volt, ami sérüléseket hagyott, volt, ami megedzett, és volt, ami büszkeséggel töltött el. Tudjuk, hogy a világ nem fekete-fehér, és igyekszünk megkeresni a számtalan szín között a saját árnyalatunkat.
Kevésbé hatnak ránk az elvárások
A fiatal kor kötelező lázadásai után a nők többsége előszeretettel hódol be az elvárásoknak, vonatkozzanak ezek a munkahelyi öltözködésre, vagy épp az anyaságra. A negyedik X után viszont már tudjuk, hogy nem lehet mindenkinek megfelelni, és csak kárt teszünk vele magunknak, ha megpróbáljuk.
A kapcsolatainkban is válogatósabbak vagyunk
Egy bizonyos kor után világossá válik, hogy a kapcsolat nem a legújabb divat szerinti ruhán vagy a derékbőségünkön múlik. Az viszont nagyon is sokat számít benne, hogy mennyire vagyunk jóban önmagunkkal. Tudjuk, hogy aki kritizálni akar, az úgyis talál rá okot – ám nem biztos, hogy vele érdemes fenntartani a kapcsolatot. Aki viszont tényleg minket kedvel, amellett nyugodtan vállalhatjuk önmagunkat.
Figyelembe vesszük a változásokat
Mire elérjük a „bűvös negyvenet”, a testünk és lelkünk változásait is megismertük. Akár több ruhaméretet is kipróbáltunk már életünkben, és lélekben sem feltétlenül vagyunk ugyanazok, mint húszévesen. Egyszerűen nem biztos, hogy ugyanazt akarjuk elmondani magunkról, amit akkor. Az egykori húszéves önmagunk bizonyos részeit viszont megőriztük, és szívesen meg is mutatjuk a külvilágnak.
Divat helyett a stílust választjuk
Negyven után már nem feltétlen dőlünk be minden múló trendnek, inkább arra törekszünk, hogy egyéni stílusunk legyen. És ha ezt nem félünk megmutatni másoknak is, akár olyan extra jelenség is válhat belőlünk, akire mindenki felfigyel, akárhol is járunk.
