A reggeli ébredés utáni első percek meghatározzák a nap további alakulását is. Egy nehezen induló, nyűgös reggel hangulata elkísérhet és velünk maradhat egészen estig. Ellenben, ha vidáman kelünk, a nap is mosolygósan telik majd, szinte biztosan. A gyerekeknél ez hatványozottan igaz. Somogyi Eszter Ébresztőmeséi a reggeli ébredést teszik könnyebbé, gördülékenyebbé és vidámabbá.
– Nehezen ébredő gyermek, majd felnőtt voltál? Innen a könyved alaptémája?
Nem ez adta az ötletet, mert viszonylag könnyen felébredek, ha időre kell kelni. Az más kérdés, hogy ez nem mindig esik jól. Saját kislányaimat ébresztgetve születtek meg a mesék és Mimó karaktere.
– Hogyan jött egyáltalán az írás, a könyvkiadás ötlete és az, hogy kicsiknek írd a történeteidet, ne mondjuk felnőtteknek? Mesélnél a frissen megjelent könyvedről?
Mimó egy csibész kobold, aki mindent elkövet, hogy a gyerekeket kedvesen és viccesen felébressze. Itt kapcsolódott be a biológus kíváncsisága bennem, és elkezdtem azon gondolkodni, hogy vajon lehet- e úgy hatni egy alvó ember agyára, ami hasonló eredményt hoz, mint a természetes ébredés. Mint amikor egy ráérős szombaton szép napsütésre ébredsz, és senki nem mondja meg, hánykor történjen a dolog, mert nincs semmi sürgős teendőd. Ilyen élményt szerettem volna adni a gyerekeknek, és a jó érzést magamnak, meg persze a férjemnek is, hogy vidám hangulatban indulhat a nap, nem pedig nyűgös gyerekekkel és kapkodó, frusztrált szülőkkel.
Ez már adta a folytatást: utána olvastam szakcikkekben, milyen alvási szakaszok vannak, azok mögött milyen élettani folyamatok húzódnak, mi történik az agyban, és a folyamatok hogyan szabályozódnak. Melyek a felületesebb alvási fázisok, amiből könnyebb felébredni, és hogyan lehet az ébredés folyamatára finoman rásegíteni. Aztán sorra vettem a lehetséges segítő folyamatokat, és kipróbáltam őket: beépítettem a mesékbe, az ébredés lépéseit elősegítő sorrendbe rendezve. Fény, halk beszéd, érintés, játék a legfontosabbak ezek közül, amik mind-mind más módon hatnak az agyra és segítik elő a tényleges felébredést.
A kiadás nagyjából hat évvel követi az első mesék megszületését, tehát nem úgy történt, hogy kitaláltam, ma mesekönyvet fogok írni és aztán leültem írni, hanem fordítva. A mesék készen voltak a fejemben. Akiknek meséltem az ébresztési módszerről, nagyon lelkesek voltak, így leírtam a történeteket és jól elraktam a kéziratot. De aztán időközben kaptam néhány pozitív szakmai kritikát is, így szép lassan kiforrta magát a kiadás gondolata.
– Hozott minta az irodalom és a könyvek szeretete? Te is tovább tudod adni?
Igen, szeretünk olvasni, ezt hozom otthonról, és ebben ragadtam. Nagyon remélem, hogy már továbbadtuk a lányainknak is a szépirodalom szeretetét és az olvasás fontosságát.
– Hatalmas felelősség a legkisebbekhez szólni. Szerinted erre minden író odafigyel? Te mire figyeltél oda különösen a könyv írása közben?
Igen, egyetértek, ez komoly és felelősségteljes vállalkozás, hiába tűnik súlytalannak eleinte. A gyerekek anyanyelvi készségei, a beszédértés, a beszéd kialakulása, a hallott szöveg értelmezése mind azzal kezdődik, hogy már a babával is sokat beszélget a szülő, és mesél neki. A szókincs fejlődése is erősen függ ettől. Aztán pedig az írott szöveg értő olvasása kisiskolás korban. Leegyszerűsítve két dolog, az értelmes kommunikációra való képesség, és a tanulási képesség fejlődését segítik már a legkisebbeknek szánt lapozgató könyvek is szerintem. A gyerekek az életkorukhoz igazított szókinccsel és történetszövéssel szólíthatók meg jól, elég csak a saját gyerekkorunk irodalmi élményeire gondolni. A legnagyobb meseíró zsenik: Janikovszky Éva, Marék Veronika, Lázár Ervin mindig érthető nyelven, de csodálatos szókinccsel és szépirodalmi igényességgel nyűgözik le a gyerekeket. Közben végig azt érzed, hogy ezt a legnagyobb szeretettel és alázattal teszik. Olvastam és olvasom a gyerekeknek a műveiket ma is, és bár az ő zsenialitásuk utolérhetetlen, azt megtanultam tőlük, hogy mindig tökéleteset alkottak. No, én nem vagyok zseni, de törekedtem arra, hogy a lehető legjobbat adjam. A Könyvmentorok csapata pedig értő módon segített a kézirat további útja során ennek a törekvésnek a megvalósításában.
– Melyek voltak az Ébresztőmesék írásának legnehezebb és a legszebb pillanatai?
A döntés volt nehéz, hogy kiadom a kezemből a kéziratot, tehát kiadom. De Mosolygó-Marján Erzsébet, Böbe nemcsak szerkesztőként csodás, hanem a kétségek eloszlatásában is, így nagy lendülettel vágtunk bele a kiadásba!
A sok szép pillanat közül kiemelkedő Mimó vizuális karakterének megszületése. Paksi Vera első tus rajzai még színek nélkül és aztán kifestve, a megpillantásuk után azonnal jelentkező, meghatóan kedves érzés, hogy igen, ez itt Mimó, és tökéletes.
A legmegtisztelőbb pillanat Benedek Pálma alvásszakértő főorvos lelkesedése és támogatása volt, akit ismeretlenül kerestem fel, hogy szakértőként mondjon véleményt a módszerről és a mesékről. Szakmai lektorként mellém állt, és ezért nagyon hálás vagyok neki.
Aztán mérföldkő még a béta-tesztelő családok visszajelzése, akiket nem ismertem, de akikhez Mimó és a meséim beköltöztek, felébresztették és megnevettették a gyerekeket. Különleges és kicsit olyan érzés volt, mintha én olvastam volna nekik a meséket. Azok voltak a legmeghatóbb pillanatok, mikor a visszajelzéseiket elolvashattam.
Csodás volt még a belívek végső digitális verziójának végig pörgetése és beküldése a nyomdába. Időrendben az utolsó, de ugyancsak tökéletes pillanat a kész könyvek átvétele volt.
– Mit szóltak a közeli hozzátartozóid, ismerőseid az első mesekönyvedhez?
Imádják és büszkék rám a mesék megszületése miatt. A szűk családom tagjai pedig saját jogon is büszkék.
– Kiknek írtad elsősorban a könyvet, kiknek szól az Ébresztőmesék?
Óvodásoknak írtam, elsősorban 3-7 éves gyerekeknek, akik a dolgos hétköznapokon korán kelnek és aztán óvodába, esetleg már iskolába sietnek. A nehezen ébredőknek elsősorban, de nem csak nekik. Bár az azért nem árt, ha a szülő előbb felébred, mint a gyermeke…
– Mimó a főszereplőd, akit Paksi Veronika rajzai keltenek életre. Írás közben pont így láttad magad előtt a kis koboldot?
Elmeséltem Verának, milyen Mimó belülről, és néhány gondolatot osztottam meg vele arról, hogy Mimó egészen személyes családi pillanatokban, egy kisgyerek hálószobájában hasznosítja majd a tudását, ezért a kisgyerekek bizalmát és szimpátiáját fontos szinte azonnal elnyernie. Vera pedig hozta az első, már-már tökéletes vázlatot, aztán picit még alakult, és megszületett a szerintünk tökéletes karakter.
– Elárulod, hogy vannak- e további terveid az írással?
Ez egy nehéz kérdés. Ha az Ébresztőmeséket sok kisgyerek megszereti, lehet, hogy gyűjtök további mesék írásához is bátorságot.
