Emlékszel még arra a napra, amikor először pattantál nyeregbe? Megvan az első kétkerekű élmény? Nekem igen.
A szomszéd srác tanított bringázni, kilométereken át loholt utánam a nyereg mögé erősített karót fogva… Nekem még nem volt gyerekbringám, hét évesen rögtön a 26-oson tanultam, amin először csak állva tudtam tekerni, mert a nyeregben ülve nem ért le a lábam. Szóval, amikor Gyuszi (a szomszéd srác) először elengedett és egyedül tekertem, iszonyúan euforikus élmény volt.
Kb. 150 méteren át nem is volt semmi gond, amíg egy, a járda szélén indokolatlanul elhelyezkedő villanyoszlopba nyílegyenesen, fékezés nélkül bele nem hajtottam. A szemüvegem elgörbült és napokig sajgott mindenem, akkorát estem. Persze, csak azért is makacs voltam, mert újra meg újra szerettem volna átélni a kétkerekűzés élményét, ezért az úgy-ahogy megreparált bringával tovább kísérleteztem. Egyre kevesebbet estem (néhány kiszáradt pocsolya és az úthibák azért néha még az utamat állták), végül éveken át naponta több kilométert tekertem a bringás bandánk tagjaival.
Mostanában újra bringázom
Még csak szolid távokat vállalok, de nagyon élvezem. Tereptúrára azért még nem vállalkoznék, de az a cél, hogy jövőre már erdőn-mezőn ügyesen tekerjek. Elkezdtem gyűjteni az információkat, hogy mégis milyen kerékpár lehet jó terepre, mert fogalmam sincs róla. Kedves ismerősöm, Póczak Tamás, aki egyébként autós blogger, de úgy tűnik, beleszeretett a kerékpározásba is, kipróbált egy terepbringát. Az élményről nem kis lelkesedéssel számolt be:
„Első tekerésem alkalmával Érden egy kis hajnali ismerkedésre indultam. Eleinte járdákon, hisz a város üres volt, és szerettem volna megismerni, milyen egy ilyen bringa. A második padkára felmenetelnél feltűnt, hogy ez a teleszkópos megoldás kiröhögi a kezdő kormányrángatásaimat, amikor a járdára próbálok felugratni. Ahogy ráéreztem a teleszkópok rugóútjaira, és az elektromos hajtás irdatlan erejére, azt vettem észre magamon, hogy játszótérré vált az érdi Bem tér, és mindenféle töltések oldalán mentem fel-le. Mintegy 15 perc után a tüdőm készültem kiköpni, de teljesen elkapott a hév, leszaladt a lila köd, és lihegve álltam egy domb tetején, azt érezve, mekkora hős vagyok. És ez az érzés, amitől ez a bringa többe kerül az átlagnál. A felnőtt és egyébként sem túl edzett kondiban lévő férfiből a flaszter ördögét, csínytevő kisgyereket varázsol”.
A Tamás által kipróbált bringa lehet, hogy aprócska túlzás lenne nekem, az újrakezdőnek, de az érzés tetszik. Úgyhogy tekerek tovább töretlen szorgalommal és még nagyobb élvezettel, a többit meglátom.
