Mégpedig az, hogy a korrektornak és a lektornak is tudni kell helyesen írni
Amikor valakivel a szakmámról beszélek és elmesélem, hogy mindenféle írott anyag helyesírásának, nyelvhelyességének javításával foglalkozom, gyakran gondolják, hogy lektor vagyok. A köznyelvben összekeveredett a lektor és a korrektor szavak jelentése, megpróbálom most helyre tenni a két szakma közötti különbséget.
Utánanéztem, milyen meghatározásokat találok a lektor kifejezésre
Többet is sikerült. Az egyik szerint az idegen nyelv tanítására alkalmazott főiskolai vagy egyetemi előadó; a másik leírás szerkesztőként definiálja, aki a kiadókban a kiadásra szánt kéziratokat előkészíti, elbírálja; a harmadik magyarázat szakmai ellenőrként írja le, aki a szöveg szakmai pontosságát, hitelességét ellenőrzi; egy negyedik megfogalmazás alapján pedig – ami miatt talán összekeverhetik a korrektorral – a fordítások helyességét ellenőrző személy.
Az utóbbi esetben azonban nem a magyarul írt szöveg helyesírását ellenőrzi a lektor, hanem azt, hogy valóban azt írta-e le a fordító magyarul, amit idegen nyelven is közölni akart az író.
A lektor tehát – például a könyvkiadás során – egy olyan személy, aki szakmai szemmel nézi a kéziratot és véleményt mond pl. a kiadóvezetőnek, hogy az adott kézirat szakmailag korrekt-e, valamint érdekes-e annyira, hogy érdemes legyen megjelentetni.
Ezzel szemben a korrektor
A korrektor a már végleges – a lektor és a szerkesztő által is jóváhagyott – szöveget ellenőrzi, és javítja a helyesírási, nyelvhelyességi és tipográfiai hibákat.
Korábban, amikor még nyomtatott kéziratról készült a kefelevonat, az is a korrektor feladata volt, hogy ellenőrizze, a két szöveg egyezik-e. Ma már erre nincs szükség, hiszen minden munkafolyamat elektronikusan zajlik.
Tehát amikor valaki megkér, hogy lektoráljam az általa megírt szöveget, kedvesen elmondom neki, hogy erre nem vagyok hivatott, hiszen szakmailag nem tudom elbírálni például egy-egy szakkönyv szakmai hitelességét, és mivel nem kiadóban dolgozom, arról sem dönthetek, érdemes-e kiadni a könyvet.
Nem kozmetikai termék vagyok
Ha kiderül, hogy korrektor vagyok, néha érdekes arckifejezésekkel és félmosolyokkal is találkozom, hiszen a hétköznapi szóhasználatban a korrektort főként a bőrhibák javítására szolgáló kozmetikai termékként ismerik. Van hasonlóság, hiszen mindkét esetben hibajavításról van szó.
És hogy milyen szerintem egy jó korrektor?
Sasszemű, imádja a magyar nyelvet és a helyesírást, szereti az aprólékos, kibogozós munkát, jól tűri a monotonitást, és ami nagyon fontos, türelmes. Többször megkérdezték már tőlem, nem idegesít-e, amikor helytelenül leírt szövegekkel találkozom.
Ilyenkor kétféle választ szoktam adni. Egyrészt, ha azért kerül hozzám a szöveg, mert megkértek, hogy korrektúrázzam, akkor semmiféle rossz érzés nincs bennem, ha valóban javítandó részeket találok benne, hiszen az írója belátta, ő is tévedhet, melléüthet a billentyűknek, és akárhányszor is olvasná el, a saját írásában nem fogja megtalálni a hibákat, mert a szeme azt látja és olvassa, amit le szeretett volna írni.
Viszont, ha már a nyilvánosság elé tárt írásokról van szó (legyen az könyv, cikk, egy üzlet reklámszövege, vagy a televízióban a hírek alatt futó felirat), akkor azért összeszorul a gyomrom, hiszen csak egy pici odafigyelésre, vagy egy gyors szakmai átolvasásra lenne ahhoz szükség, hogy igényességet sugalljanak velük és megtiszteljék az olvasókat, hogy nyelvileg is hibátlan szövegeket adnak ki a kezükből.
Az, hogy egy szöveg nyelvileg is kifogástalan legyen, azért is nagyon fontos, mert egy felmérés szerint a vásárlók jelentős többsége nem vásárolna meg olyan terméket vagy szolgáltatást, amelynek leírásában, tájékoztatójában helyesírási hibák vannak. Erről majd egy következő cikkemben olvashatnak.
A jó korrektor tapintatos is
Gyakran kapok olyan visszajelzéseket az ügyfeleimtől, hogy inkább szóban szeretnének velem kommunikálni, mert attól tartanak, írás közben hibákat vétenének és ez rossz fényt vetne rájuk. Ilyenkor el szoktam mondani, hogy egy jó korrektor tapintatos is, és csak akkor javítja ki mások írását, ha erre kifejezetten megkérik. 🙂