11.5 C
Budapest
péntek, szeptember 18, 2020

Égni kiégés nélkül, stresszmentesen

A valóság-sorozat kigyúrt, agyontetovált, artikulált beszéd helyett csak állatias ösztönhangokon kommunikáló, ujjnyi vastag fuksszal ékesített tahói.

Friss

Társsal vagy anélkül? Hogyan lehetünk boldogok?

Naná, hogy társsal, mondanánk gondolkodás nélkül, hiszen az ember társas lény, vagy mi a szösz. De mit jelent az, hogy társ? Lehet-e...

Töltsd ki a tesztet és tudd meg, jó helyen dolgozol-e!

Közeledik az év vége, amikor mindenki számot vet arról, hogy honnan meddig jutott és merre tart éppen. Ha úgy érezzük, hogy szakmai megújulásra lehet szükségünk, és gondolkodunk a munkahelyváltáson, érdemes kitölteni az alábbi rövid, tíz kérdésből álló te

Kihívások kora, avagy a Lifelong learning rémálma gyerekkortól kezdve

Az az igazság, hogy a kihívások korában élünk. Minden hipergyorsan és a legtöbbször nagyon váratlanul történik. Egy kis ízelítőt kaptunk ebből tavasszal,...

Biztosítsd az üzletmenet folyamatosságát a Covid-19 második hullámának idejére

A járvány második hullámára történő felkészüléshez írtam egy 10+1 pontos ellenőrző listát. Legalább ezekre a szempontokra mindenképpen figyelj.

A légiutas-kísérők titkos élete. Álom és valóság. 

Egy TU 154 -es volt az első gép, amin négyévesen repült. Most egy Boeing 787 Dreamlineren szeli át az óceánt havonta többször. Álmokról, elhivatottságról, jet-lagről és szakmai titkokról faggattam Miklós Krisztinát.

Miklós Krisztina stewardess

Kezdjük az álom és valóság témájával. Miről álmodik egy leendő légiutas kísérő? Te miről álmodtál?

Nem is tudom, hogy pontosan miről álmodtam, mert csak arra emlékszem, hogy amióta először utazhattam repülővel, azóta a varázslat teljesen magával ragadott.

Az álom nem csupán abban merült ki, hogy légiutas-kísérő szerettem volna lenni, hanem abban is, hogy amennyit csak lehetett, a reptér és a repülés közelében bóklásztam. Először 4 éves koromban utaztam repülőn egy TU154-es típuson és nagyon megmaradt bennem az emléke, bármennyire is kicsi voltam. Azt hiszem onnan indult a szerelem.

Aztán a gimiben már bebetonozott hétvégi program volt a reptérlátogatás egy szintén repülésmániás barátnőmmel együtt. Amikor a családommal utaztunk, a repülést vártam a legjobban az egész nyaralásból. Nem volt kérdés, hogy kipróbálom magam légiutas-kísérőként.

Egyszer már feladtad az álmod, majd néhány év kihagyás után újra stewardess lettél. Milyen életpályát jártál be mielőtt visszatértél a repüléshez?

Néha az embernek szüksége van arra a tapasztalatra, hogy elhagyja a pályáját ahhoz, hogy megbizonyosodjon arról, igazán hová tartozik. Nem állítom, hogy erre mindenkinek szüksége van és csak így találhatja meg a saját helyét, de az olyanoknak mint én, akit sok más dolog is érdekel egyszerre, annak beválhat.

Érdekelt a nyelvtanítás, ezért 14 évig angol és 10 évig portugál nyelvtanárként dolgoztam.

Érdekelt a szépségipar, így néhány évig szabadúszó divatsminkesként fantasztikus élményeim voltak.

Érdekelt az idegenvezetés, ezért elvégeztem egy ilyen irányú képzést is.

Érdekelt az egészség, ezért személyi edzőként, aerobik oktatóként is dolgoztam néhány éven át.

27 évesen hagytam fel a repüléssel, akkor ugrottam fejest az összes többi témába, időnként párhuzamosan futtattam a munkákat.

Aztán ahogy teltek az évek, egyre nőtt bennem az űr annak ellenére, hogy szerettem az életem, mégis úgy éreztem magam, mint egy hűtlen szerető, aki az igazi szerelmét hagyta el néhány kalandért. Ezért döntöttem el, hogy visszatérek a repüléshez.

“Első lépésként a reptéren kaptam egy nagyon klassz munkát az üzleti váróban, ahol ugyanúgy szép egyenruhában és utasokkal dolgozhattam, már csak a repülő hiányzott az egészből. Szerencsém volt, hogy a LOT Lengyel légitársaság bázist nyitott Budapesten. Rögtön láttam, hogy ez az egyetlen esélyem, hogy itthonról folytathassam a repülést.”

Amikor megtudtam, hogy sikerült a felvételim és újra légiutas-kísérő lehetek, olyan boldog lettem, hogy az érzés azóta is töretlenül tart.

Miklós Krisztina élete a repülés

A légiutas kísérők márpedig nem félnek, mert az utasok nem láthatják rajtuk a félelmet. Mit érzel legbelül mégis a rázós helyzetekben? Mit gondolsz, mikor lépheted át a határaid, amikor félnél a magasban?

Félhetnek a légiutas-kísérők, ez nem feltétele a szakma művelésének. Persze a saját érdekünkben is jobb, ha ezt a félelmet meg tudjuk magunkban oldani, vagy legalábbis kezelni. Szerintem nincs az a légiutas-kísérő, aki legbelül sosem érzett félelmet, legfeljebb nem vallja be.

A repülés szenvedélyes szerető, és nem csak nyugodt és szép arca létezik, amikor naplementében, szélcsendben, gyönyörű fények mellett lehet csodálni a horizontot. Vannak nagyon kilátástalannak tűnő helyzetek is, amikor extrém turbulenciába kerül a gép, sötét van, óceán fölött vagyunk és akkor elgondolkodik az ember, hogy nincs hova futni a helyzetből. Ha tetszik, ha nem, a helyzet kizárólag a gondolatok kicserélése által tud javulni, mást nem lehet tenni.

“Ezt a munkát félelemmel nem lehet hosszútávon végezni, képesnek kell lennem rábízni magam arra, amiben hiszek és meg kell bíznom a saját sorsomban. Éltem át olyan szituációt, aminek hatására azt hittem, hogy soha többé nem szállok vissza a repülőre. Mégis, öt évvel később is itt vagyok. “

Semmi nem változott, csak a hozzáállásom. Talán a szünet ezt is megérlelte bennem. Szerintem erre a szakmára meg kell érni.

Sokan pusztán a felszolgálót látják a légiutas kísérőben. Te hogyan határoznád meg a munkád, milyen minőségben vagy jelen az utasok életében a repülőút alatt?

A kávé-tea kínálás és az ételek felszolgálása csak egy plusz kényelmi faktor, amit biztosítunk az utasoknak, ami főként a hosszú utakon számít igazán.

“De valójában mi azért vagyunk a kabinban az utasokkal, hogy ha bármilyen váratlan és nem kívánt helyzet alakulna ki, akkor tudjunk segíteni. A repülés biztonsága mindennél fontosabb, ami esetenként a kényelem rovására is mehet. A vészkijárati sorokban nem azért vesszük el a takarót és a táskát az utastól, hogy minél kényelmetlenebbül utazzon, hanem biztonsági megfontolásokból.”

Amennyire csak lehet, ki akarjuk védeni, hogy bármilyen probléma felmerüljön repülés közben.

Ez persze nem teljesen lehetséges, mert olyan is előfordulhat, hogy egy utas rosszul lesz, éppen ezért nem csak vészhelyzeti eseményekre vagyunk kiképezve, hanem alapvető elsősegély nyújtásra és a leggyakrabban előforduló egészségügyi problémák felismerésére és kezelésére is.

A légiutas kísérőtől elvárják az utasok, hogy frissen és kedvesen álljanak rendelkezésre az utazás teljes ideje alatt. Árud el, hosszabb utakon, hol és hogyan tudtok pihenni?

Van a személyzet számára kialakított pihenő rész a hosszútávú járatokon, ez géptípustól függően lehet a gép hasában vagy éppen az utaskabin fölötti részen. A személyzet fele tud egyszerre elmenni a pihenőre, és ilyenkor mindenkinek jut egy kapszula- szerű kis kabin, amit függönnyel lehet elszeparálni. Tulajdonképp egy ágy, ahol lehet egy kicsit aludni, vagy kinyújtózni a 8 órát meghaladó járatokon. Ilyenkor 1-2 óra pihenő jut mindenkinek, de ha extra hosszú egy járat, vagyis legalább 12 óra a repülési idő, akár 3 órányi pihenőidő is juthat a személyzetnek.

Tengerentúli járatokon is rendszeresen dolgozol. Mi a helyzet az időnként 6-8 órás időeltolódásokkal? Hogyan reagál a szervezeted? 

Transzatlanti járatok után hazaérve általában 12-14 órát is képes vagyok aludni, eddigi rekordom 17 órás alvás volt egyhuzamban. Ebből is látszik, hogy nem könnyű munka a miénk. Túlnyomásos kabinban és oxigénhiányos környezetben amúgy is hamarabb fáradunk el még utasként is, mi pedig aktívan dolgozunk. Az időeltolódással együtt járó jet-lag pedig még egy lapáttal rátesz a fáradtság érzésre.

Én azt vettem magamon észre, hogy ehhez a rendszertelen bioritmushoz is képes valamelyest alkalmazkodni a szervezetem és egy kicsit hozzászokik a hektikussághoz.

“Akkor alszom, amikor lehetőségem van rá. Ez lehet itthoni idő szerint este 8-kor, vagy hajnali 4-kor. Megpróbálok a járatokon könnyű ételeket enni és nem túl sokat, hogy az emésztésem miatt ne legyen extrán terhelt a szervezetem, illetve próbálok heti 3-4 alkalommal sportolni. Legtöbbször a szabadban kocogok, vagy edzőteremben edzek. Ezek átsegítenek a jet-lagen. Általában nagyobb időeltolódás után hazaérve kell 1-2 nap, hogy teljesen fittnek érezzem magam újra.”

Miklós Krisztina légiutas kísérő

Az állandó úton levés klasszikus mítosza ma is él a légiutas-kísérőkkel kapcsolatban. Valóban magányos műfaj, vagy jól összeegyeztethető a munka-család kombinációval is?

Őszinte leszek. Ez a munka több rugalmassággal és több alkalmazkodással jár, mint az átlagos hétfőtől-péntekig tartó “földi munkák”. Ezért több lemondást is jelent. Így természetesen néha lemaradok családi eseményekről vagy ünnepekről. Ez persze nem jelenti azt, hogy sosem lehet tervezni, de tény, hogy több szervezést igényel, és előre kell gondolkodni. Minden hónapban igényelhetek néhány szabadnapot, de ezt időben kell a légitársaság felé jelezni, hogy a beosztást ennek megfelelően tervezzék. Nem lehetetlen a családi élet, de nagyon sok alkalmazkodással jár mindenki részéről.

A repülés biztonsága örök kérdés. Még akkor is, ha statisztikákból tudjuk, hogy jóval kevesebben halnak meg légikatasztrófákban mint a közutakon. Elképzelhető manapság az a kivételezés, hogy be lehet jutni a pilótafülkébe egy szerencsés utasnak, akit persze a többiek rendesen irigyeltek ezért?

A repülés valóban még mindig napjaink legbiztonságosabb utazási formájának számít. Nagyon szigorú, a légügyi hatóság által egységesített és beiktatott szabályoknak, előírásoknak kell megfelelni, ami a repülés minden apró részletére kiterjed. Kezdve a földi kiszolgálástól a légiutas-kísérők, pilóták munkáján át a gépeket karbantartó technikusok feladatáig. Ezektől minimálisan sem lehet eltérni, mert a biztonság a legfőbb prioritás és súlyos büntetéseket von maga után bármilyen biztonságot veszélyeztető magatartás. Így ma már az utasok sem látogathatják meg a pilótafülkét repülés közben. Ez szigorúan tilos. A leszállást követően természetesen az érdeklődő utasoknak van lehetőségük betekinteni a pilóta fülkébe pár percre, ahol akár kérdezhetnek is a pilótáktól.

Sztori nélkül nem engedhetlek el…

Nagyon sok történetem van, hiszen rengeteg utassal találkozom, és szinte minden út más helyzeteket teremt.

Egyszer egy idősebb hölgy utazott velünk Budapestre Milánóból. Az volt a szabály, hogy a gép első három sorában csak külön foglalással és emeltebb áron lehetett ülőhelyet váltani. A hölgy a gép közepe felé, a folyosó mellett kapott helyet. Egyetlen ablak melletti szabad hely sem maradt a gépen, csak az első sorban. Kiszolgálás közben észrevettem, hogy sírdogál. Odahajoltam és megkérdeztem tőle, mi a baj. Elmesélte, hogy még gyerekkorában szakadt el Magyarországtól és úgy alakult az élete, hogy egyszer sem tudott hazajönni. Idős korára elhatározta, hogy repülőre ül és lehet, hogy utoljára, de szeretné látni a hazáját felülről is, mert hiába nem itthon élte le az életét, a szívét Magyarországon hagyta.

“Ilyen esetekben az ültetési szabályok felülírhatók, ezért elmondtam a vezető légiutas-kísérőnek a történetet. Szerencsére ő is úgy érezte, hogy ez a legkevesebb, amit tehetünk azért, hogy ez a repülés örök emlék maradjon az utasunk számára. Előre vezettem a hölgyet az első sorba az ablak mellé és biztattam, nézze csak meg, amit már olyan régóta vár. Napfényes, tiszta idő volt, minden kedvezett a látványhoz.”

Leszállás közben minket sem sok választott el a kollégámmal a sírástól, amikor azt láttuk, hogy az ősz hajú hölgy két kézzel fogja az ablakot, úgy, mint a gyerekek és mosollyal az arcán potyognak a könnyei.

Azt hiszem ezek a szituációk adják a legnagyobb varázsát a munkámnak, ezért is szeretem ennyire.

Latest Posts

Társsal vagy anélkül? Hogyan lehetünk boldogok?

Naná, hogy társsal, mondanánk gondolkodás nélkül, hiszen az ember társas lény, vagy mi a szösz. De mit jelent az, hogy társ? Lehet-e...

Töltsd ki a tesztet és tudd meg, jó helyen dolgozol-e!

Közeledik az év vége, amikor mindenki számot vet arról, hogy honnan meddig jutott és merre tart éppen. Ha úgy érezzük, hogy szakmai megújulásra lehet szükségünk, és gondolkodunk a munkahelyváltáson, érdemes kitölteni az alábbi rövid, tíz kérdésből álló te

Kihívások kora, avagy a Lifelong learning rémálma gyerekkortól kezdve

Az az igazság, hogy a kihívások korában élünk. Minden hipergyorsan és a legtöbbször nagyon váratlanul történik. Egy kis ízelítőt kaptunk ebből tavasszal,...

Biztosítsd az üzletmenet folyamatosságát a Covid-19 második hullámának idejére

A járvány második hullámára történő felkészüléshez írtam egy 10+1 pontos ellenőrző listát. Legalább ezekre a szempontokra mindenképpen figyelj.

#elmúltálnegyven

várunk a közösségünkben

Ne hagyd ki

Judi Dench a valaha volt legidősebb címlaplány a Vouge történetében. Na végre!

Nem véletlenül mantrázzuk évek óta: tessék végre kivenni a láthatatlan kategóriából a szeniorokat! Felejtsük el a régen nem igaz sztereotípiákat, tessék...

Migránsok, migráncsok, menekültek, emberek?

És aki azt nap, mint nap a bőrén érzi, milyen az utcán két centisre összehúzódni, csak nehogy belém kössenek...annak lehet hangzatos szlogeneket mondani! Az fél.

Milyen lehetőségeid vannak a gyógyulásra, ha gluténérzékeny vagy?

Amennyiben bebizonyított tény, hogy lisztérzékeny lettél, ne ijedj meg! Van megoldás!

Munka, magánélet, egyensúly. Összeférhetetlen szavak?

Nemzetközi felmérések eredményei alapján Európában a magyar munkavállalók körében megy a munka a legmagasabb arányban a magánélet rovására.

Mikulás és a gyermeki szív

Ez annyira szíven ütött, hogy így, de így várta azt a kis fránya csomagot...a varázslatot...hogy a végén kitaláltam egy mentő ötletet

Hírek a postafiókodban

Csak egy kattintás és hetente küldjük a legújabb híreket. Rólad. Neked.