Szubjektív megítélésem szerint a jogi terület egy olyan hivatás, amit nem lehet félgőzzel csinálni. A fotózást ezzel szemben lehet hobbiként is művelni. Dr. Richlach Mónika azonban van annyira lázadó szellemű és kreatív, hogy mindkettőt bevállalta, nem is akármilyen sikerrel.
Szinte mindenki egy jobbfajta fényképezőgépet hurcol magával a mobiljában, amivel bárhol és bármit megörökíthet. Éppen ezért a fotózással kapcsolatos jogi lehetőségek és buktatók alapvető ismerete talán még soha nem volt ennyire aktuális. Frissen jelent meg könyved a fotózással kapcsolatos jogi kérdésekben. Így kell ötvözni a két szakmát?
Lehet, hogy így kell, igen. A könyvben ötvöztem a jogi ismereteimet és a fotózás iránti szenvedélyemet.
A hétköznapokban azonban nem a fotózás van a középpontban. Adatvédelmi és szerzői jogi területen történő oktatással, tanácsadással foglalkozom.
Fotó: merofoto.hu
Milyen életkori szakaszban és karrier-szituációban voltál, amikor a váltás gondolata elkezdett foglalkoztatni?
Jóval korábban elkezdett foglalkoztatni a karrierváltás, mint ahogy tettem is érte.
Több tényező vezetett ide. Egyrészt családi tragédiák sorozata, amelyek rávilágítottak az idő gyors múlására és arra, hogy nem tölthetjük el a napjainkat egy biztonságos, ámde langyos pocsolyában. Másrészt azok az országos átszervezések ösztönöztek váltásra, amely során elvették a legérdekesebb feladatainkat és cserébe gondolkodást nem igénylő teendőket kaptunk.
Nagyon kényelmes munkahelyem volt olyan irodával, amelyet a saját ízlésem szerint rendezhettem be, alakíthattam ki. Viccelődtek is a kollégák, hogy olyan az irodám, mint máshol a nappali. A pink színű függönyt is elnézték.
Mégis hiányzott valami, leginkább a gondolkodás és a terhelés. Amint átszervezték a feladatainkat, nem volt szükség arra, hogy jogi feladványokat oldjunk meg. A borítékok címzése, az iktatókönyv vezetése, a szignálás és az expediálás, a hatósági döntésekben a nevek cserélgetése megölik az önbecsülést.
Volt egyáltalán bármilyen dilemmád azzal kapcsolatban, hogy változtass a karriereden?
Nem volt dilemma, új lehetőségként éltem meg, ezért nagyon felszabadító érzés volt. Egészen konkrét elképzelésekkel és erős hittel vágtam bele. Ettől függetlenül nem pontosan úgy alakultak a terveim, ahogy azt az álmaimban láttam, és még hosszú út vezet a célig.
Másik példa, hogy a marketingről fogalmam sem volt, nem is értettem, mi szükség van rá. Nem elég, hogy valamit jól csinálunk? Két évbe telt megérteni, hogy enélkül nem lehet boldogulni a piaci szférában.
Bármennyire is a szép oldalát illik kidomborítani a vállalkozói létnek, naiv gondolat lenne azt sugallni, hogy nem kell kimozdulni a komfortzónánkból és könnyedén átlibbenünk a nehézségeken. Te hogyan éled meg a kihívásokat?
Néha szívesen feladnám. Például, amikor hétvégén nem tehetem azt, amit szeretnék (főzés, fotózás, vagy csak egy séta a gyerekekkel), mert próbálom utolérni magam a munkában. Szakmai könyveken kívül mást nem olvastam az elmúlt két évben, pedig korábban szerettem olvasni. Egyszerűen nincs rá idő.
Akkor is szívesen feladnám, amikor hónapokig egy fél szabadnapot sem tudok kivenni.
Aztán eszembe jut, hogy nem kell engedélyeztetni, hogy elmenjek a szülői értekezletre és önállóan dönthetek egy halom kérdésben, ami addig engedélyeztetési folyamaton ment át.
Azokkal az emberekkel dolgozom együtt, akiket én választok, és ha valakivel nem találjuk meg a közös hangot, elköszönünk egymástól. Nem kell azért udvariasnak maradnom, mert egy „hivatalt” képviselek és pontozzák a viselkedésemet, hanem azért teszem, mert kedvelem a másik felet.
Nagy előny, hogy nem megy át öt kézen egy egyszerű szerződés az aláírás előtt, és nem dobnak vissza komoly szakmai munkát azzal az indokolással, hogy kicsi a térköz az aláírás felett.
A legnagyobb pozitívumai a vállalkozásnak az egyszerű folyamatok bevezetése, a körülményesség leépítése és a döntési szabadság minden kérdésben és az önállóság.
Fotó: merofoto.hu
Elégedett vagy azzal, ahová eljutottál? Így képzelted el a haladást, az önállóságot, összességében erre számítottál, amikor karriert váltottál?
A valóság meg sem közelíti az álmaimat. Még. Nincsenek bonyolult álmaim. Sok utazást terveztem, és elképzeltem a virágoktól roskadozó kiskertemet, amelynek gondozására mindig lesz időm.
Azt terveztem, hogy nem kelek hajnalban, hanem frissen és kipihenten kezdem a munkát reggelente. Ezt nem tudom megtenni, egyrészt a gyerekek miatt, másrészt néhány feladatom annyira izgalmas a számomra, hogy alig várom, hogy belekezdhessek.
Azt is terveztem, hogy ha kedvem van, beülünk a kocsiba és kirándulunk, fotózunk. Tavaly a GDPR őrület idején, egy teljes évig nem is láttam a fényképezőgépem.
Azt is terveztem, hogy végtelenül sok időt töltök a gyerekeimmel, amikor igénylik. Picit speciálisan valósult meg ez a rész, tényleg sokat vagyunk együtt, de az irodámban. Rendszeresen bevonom őket a munkámba, kísérnek előadásokra, most közösen írunk könyvet.
Ha tippelhetek, akkor kapásból azt mondom, a jog és a fotózás is nyitott, proaktív személyiséget kíván, inkább extrovertált jegyekkel, mint nem. Te hogyan viszonyulsz a nyilvánossághoz?
A nyilvánosságot sosem fogom megszokni. Nézem a fiatalokat, mennyire lazák. Egyik szelfi követi a másikat, egyik videó követi a másikat. Kiválóan menedzselik magukat. Tőlem viszont biztosan nem fognak szelfiket látni az ügyfeleink. Kerülök mindenféle szereplést, amennyire csak tehetem, a modern világ ilyen szempontból távol áll tőlem.
A social média használata nem okoz nehézségét, a jelenlét már annál inkább. Sokáig távol maradtam ettől a környezettől, nehezen dolgozom fel, hogy a vállalkozás meghatározó része a közösségi oldalakon való jelenlét. Én honlapokról tájékozódom és a jogtárból. Nem jut eszembe a közösségi oldalon beszélgetni, tanácsot kérni. Legfeljebb olyan kérdésben, hogy melyik megbízható és hiteles forrás felé induljak el.
Mit tanácsolsz azoknak, akik vállalkozni szeretnének 40-50 év felett?
Sok felesleges könyvből áll a marketing könyvtárunk és sok felesleges workshopra fizettünk be. Szóval ne dőljenek be a hangzatos landingeknek, tájékozódjanak több forrásból!
Bátran szervezzék ki a feladatokat, ha már megtalálták azokat, akikkel szívesen dolgoznak együtt. Többszörösen megtérül. Elképesztően sok tehetséges szakemberrel találkozik az ember, akik nálunk sokkal jobban értenek egy-egy részfeladathoz és segítenek bennünket, hogy ne csak döcögjön a szekér, hanem szaladjon is.
Legyen pici anyagi tartalékuk, amíg ahhoz nem kell hozzányúlni, addig nincs olyan nagy baj. Amikor búcsút intettem az alkalmazotti létemnek, kaptam egy kis jutalmat. Ezt félretettem és azt mondtam, akkor leszek ismét alkalmazott, ha ehhez hozzá kell nyúlnom. Még vállalkozó vagyok.
