1. Mi a története? Hogyan és miért lett vállalkozó?
Sosem a vállalkozás volt a célom. Ez csak az eszköz ahhoz, hogy azt csináljam, amit imádok. Egy kis alapítványi magániskola gazdasági igazgatója voltam, amikor megismerkedtem egy amerikai spirituális módszerrel. Nagyon megtetszett, mert úgy láttam, segíthet abban, hogy tovább lépjek, és megoldjam a saját gondjaimat. Nem gondoltam, hogy két év múlva már mások tanácsadójaként fogok a szervezetben működni, és nem sokkal ezután a módszert tanítani.
13 évig voltam végül a szervezetben, nemzetközi mestertanárként és a szervezet alelnökeként világszerte, Ázsiától a Karib-szigetekig tanítottam, és a csúcson akkor hagytam abba, amikor látszott, hogy másfelé vezet az utam. Akkoriban már elkezdtem létrehozni azt az önfejlesztő rendszert, amit folyamatosan fejlesztek azóta is és arra szolgál, hogy lelki röntgenként pontosan és gyorsan megmutassa az elakadásaink okát, mindemellett pedig kulcsot adjon a megoldáshoz azáltal, hogy átalakítja a bennünk lévő tudatalatti blokkokat és érzelmi gátakat. Mivel a rendszerünk terjesztéséhez cég kellett, így 49 éves voltam, amikor a férjemmel közösen, Hongkongban megalapítottuk a vállalkozásunkat.
2. Milyen kihívásokat jelentett és jelent ma is 40-50 év felett vállalkozni?
Az életkort nem éreztem sosem gondnak, nekem ez nem volt kihívás. Persze sokan küzdenek azzal, hogy azt hiszik, hogy ebben a korban már nem lehet váltani. Az egyik legnagyobb kihívás, hogy a tévhiteinket, – mint például ezt is, hogy már túl késő váltani –, megváltoztassuk. Én úgy gondolom, hogy pontosan ez az a kor, amikor váltani érdemes, sőt kellene! Hiszen ilyen életkorra már általában megvan az embereknek az egzisztenciája, felnőttek a gyerekek, végre már azzal foglalkozhat bárki, amivel valóban szeretne.
Ebben a korban általában már kevésbé érdekli az embert, hogy mit fognak mások gondolni, ha abba fog bele, amire régóta vágyott. Szerintem a mostanában „divatos” kiégést és életközepi krízist (akár egy betegség formájában) az időben meglépett váltással teljesen el lehetne kerülni. Mindkettő figyelmeztetés arra, hogy vegyük észre, nem azt csináljuk, amiben jól érezzük magunkat.
Egy másik nehézség lehet a vélt biztonság, a „biztos” munka otthagyása, hiszen, ha valaki 20-30 éven keresztül folyamatosan fizetésért dolgozott, akkor nehéz elképzelni, hogy hogyan fogja saját magának megtermelni azt, amit havonta a munkahelyén biztosan megkap.
Szerintem azonban ma már egyetlen munkahely sem biztos, az emberek mégis biztosabbnak érzik, mintha sajátba fognának bele. Az viszont valós probléma lehet, hogy némi tőke kell ahhoz, hogy belefogjunk valamibe. Általában csak a tevékenység elindításához elég a pénz, a hosszú távú fenntartásához már nem feltétlenül. Kevesen számolnak és készítenek valamiféle üzleti tervet arra, hogy hogyan fog a vállalkozás kinézni, mennyi pénzt kell betenni és kb. mikorra lesz nullán, és mi kell ahhoz, hogy nyereségessé váljék. A vállalkozói lét másik általános kihívása, hogy hogyan osszuk be az időt. Én ebben is jól érzem magam, imádom, hogy akkor csinálhatom, amikor akarom, és hogy én osztom be a saját időmet!
3. Milyen pluszt, örömöt ad a vállalkozói létforma, ami miatt nem adná fel?
A fentiekből talán érződik, hogy imádom, amit csinálok, és a vállalkozói forma csak a módja annak, amit teszek. Számomra egyértelmű és ez egy tanácsom is, hogy olyan vállalkozásba érdemes csak belefogni, amit szeret az ember csinálni, mert ekkor nem teher és munka, hanem öröm és élvezet lesz! Tehát, nem a vállalkozás a lényeg számomra, hanem az, amikor látom a megkönnyebbülést valaki szemében, amikor felcsillan a szeme, amikor tanítok. Amikor folyamatosan kapom az e-maileket a különböző országokból hálás kliensektől és a hallgatóktól, akik arról áradoznak, hogy mekkorát változott az életük a segítségünkkel. Én ezért csinálom, ez nekem állandó örömöt és új lelkesedést ad.
4. A profittermelésen kívül mi a vállalkozás célja? Mi az a plusz, amit magáénak tudhat, amit hozzáad a környezetéhez?
Bármily furcsa is, a profittermelés nem a célja, hanem maximum az eredménye annak, amit csinálunk. A célunk az, hogy megmutassuk az embereknek, lehet egy jobb, harmonikusabb életük azáltal, hogy tudatosabban kezelik a felmerülő kihívásokat a mindennapokban. Hogy ne a félelmeinken alapuló előítéletekkel, haraggal, hanem nagyobb elfogadással forduljunk magunk és persze mások felé is. Én egy jobb, elfogadóbb világban szeretnék élni, és azt látni, hogy mindenkinek megvan a napi betevője, az emberek segítik és nem bántják egymást.
5. Mit tanácsolna azoknak, akik vállalkozni szeretnének 40-50 év felett?
Ha nem hisznek magukban, vagy az ötletükben, akkor először a korlátozó tévhiteiket változtassák meg. Ha bizonytalansággal látunk neki bárminek, annak semmi jó eredménye nem lesz. Csak gondoljunk arra, hogy mit szólnánk, ha a hegyi vezetőnk azt mondaná, hogy: „- Hát… talán el fogunk jutni a csúcsra, és nem esünk be közben a szakadékba. Én igyekezni fogok, hogy ez ne történjen meg, de hát ki tudja… Lehet, hogy mégis lesz valami baj…” Vajon szívesen mennénk túrázni egy ilyen vezetővel? Márpedig a saját vállalkozásunknak mi vagyunk a vezetője, és nagyon nem mindegy, hogy bizonytalanul, kétségekkel tele vagy teljes erő- és hitbedobással fogunk hozzá.
Olyasmibe fogjanak, amit örömmel és szívesen csinálnak, ami valamilyen módon másoknak is jó lesz, és amit akkor is csinálnának, ha nem kapnának érte pénzt!
És végül, de nem utolsó sorban: feltétlenül számoljanak! Készítsenek egy egyszerű üzleti tervet, hogy lássák, hogy mennyi befektetéssel kell számolni, és az kb. mikor fog megtérülni. Enélkül vállalkozni szerintem olyan, mint vakon vezetni. Egy darabig gurulni fog a kocsi, de egyszer biztos, hogy lesz egy nagy bumm.
