Egy hivatali ügyintézés általában nem sétagalopp – ebben valószínűleg egyetértünk. Azért sem vagyunk könnyű helyzetben, mert ez a témakör valahogy kimaradt a tananyagból. Soha, senki nem magyarázta el nekünk, mikor és hova kell fordulnunk, illetve mikor és mire vagyunk jogosultak. Még szerencse, hogy vannak köztünk olyan elkötelezett személyek, akik akadályt nem ismerve vállalják az emberek tájékoztatását.
Kiss-Márton Adrienn független munkaügyes, elsősorban kismamáknak nyújt segítő kezet a hivatalos ügyintézések és nyomtatványok keszekusza világában, valamint minden erejével igyekszik könnyebbé tenni a munkába való visszatérésüket. Mindemellett személyre szabottan válaszol a kérdésekre, hiszen – ahogy ő fogalmaz – „…ami a részükről csak egy kérdés, az még húsz másik összetevőből fog állni, mire megkapják a valódi kérdésükre a megfelelő választ.”.
Adrienn HR-es és bérszámfejtő múltjával mindenféle ügyes-bajos munkavállalói kérdések megválaszolásával töltötte a mindennapjait, ám úgy érezte, beosztotti keretek között nem tud elegendő figyelmet fordítani az egyéni problémákra. Vele készült interjúnkból kiderül, hogyan és miért indult el a vállalkozói lét felé, illetve, hogy miként vált az edukáció a vállalkozása szerves részévé.
Kezdjük az elején: mi indított el a munkavállalók tájékoztatásának igénye felé? Személyes indíttatás vagy szakmai elhivatottság állt inkább a háttérben?
Az évek múlásával ez a kettő összefonódott. Habár pénzügyesként végeztem, azóta foglalkozom munkaüggyel és bérszámfejtéssel, hogy 2001-ben befejeztem az iskolát. Imádom ezt a területet, számomra ez az elhivatottságról szól. Nagyon sok cégnél megfordultam, volt, ahol kismama-koordinátorként dolgoztam, volt, ahol bérszámfejtéssel és munkaüggyel foglalkoztam. Dolgoztam multi és kis cégeknél egyaránt, úgyhogy széles spektrumban volt szerencsém rálátni a területre.
Amikor 2012-ben kismama lettem, abból indultam ki, ahogyan én állok a kismamákhoz. Azt gondoltam, hogy nyugodtan hátra dőlhetek, hiszen majd tájékoztatnak és elmondják, mit kell csinálnom – de nem ez történt. Akkor eszméltem, hogy még szakmabeliként is rengeteg kérdés merül fel bennem.
Nem akartam tovább ilyen keretek között foglalkozni ezzel a területtel, elég volt az a 11 év. Elkezdtem azon gondolkodni, hogy mégis hogyan tudnék kezdeni valamit a tudásommal – úgy, ahogy azt én szeretném. Abban biztos voltam, hogy elsősorban a munkavállalók tájékoztatására szeretnék fókuszálni. Az évek alatt aztán kiderült, hogy akik a leginkább nyitottak erre és akiknek valós igényük van a tájékoztatásra, azok a kismamák – jelenleg havi 6-7 ezer látogatója van az oldalnak. Elsőre jól hangzik, hogy nálunk ilyen sokáig otthon maradhatnak az anyukák, csak közben felkopik az álluk, illetve sokkal nehezebb visszatérni a munka világába ennyi kihagyás után.
Meglehetősen nagy az igény a szolgáltatásodra, sokan keresnek fel téged a kérdéseikkel. Mit gondolsz, mi lehet ennek az oka?
Nem csak akkor merül fel rengeteg kérdés, ha a kismama az első gyermekét várja. Hiába van meg a rutin egy háromgyermekes anyukánál, az állandó szabályozási változások miatt rengeteg mindent már nem úgy kell intézni, mint korábban. Hihetetlenül sok a szervezeti változás, elképesztően kusza és összetett az egész.
Ha kapok egy kérdést, annak muszáj jobban megnéznem a hátterét, hogy valóban azt akarták-e kérdezni. Ez bonyolult tud lenni, de én pont ezt szeretem benne. Nagyon sokan jönnek hozzám úgy, hogy az ügyintézőtől ezt és ezt a választ kapták. Ami igaz, mert az általuk feltett kérdésre a válasz helyes volt, de valószínűleg a kérdésük másra irányult volna, csak nem tudták pontosan megfogalmazni. Az ügyintézőknek nem az a feladatuk, hogy kinyomozzák, ki mire gondol pontosan, hanem az, hogy a feltett kérdésre megadják a választ.
Most mindenhol az employer branding (munkáltatói márka) és a családbarát munkahelyek fontosságát ecsetelik, ami dicséretes dolog és nagyon örül a szívem az ilyen kezdeményezéseknek.
Mi a helyzet a jogszabályok terén? Lehet azért hallani a kismamák védettségéről, például, hogy a munkáltató nem mondhat fel.
Igen, vannak ilyen jogszabályok. De ha valaki bíróságra viszi az ügyet, az egy hosszadalmas és macerás folyamat tud lenni. Baba mellett, várandósan nem kezd bele az ember egy ilyen procedúrába, bár ez nyilván nem feltétlenül jó.
Vidéken, kisvárosban, ahol az ember örül, ha van munkahelye, másképp állnak hozzá a dolgokhoz. Gyakran elfelejtjük, hogy nem csak Budapesten és nem csak multi cégeknél dolgoznak emberek. Vidéken, kis cégeknél valóban nagy érvágás tud lenni, ha felvesznek egy munkavállalót, aki két év múlva elmegy szülni, ezért újra be kell tanítani egy embert. Megértem ezt az oldalt is, de akkor sem ez a megfelelő hozzáállás. Gyökeres szemléletváltásra lenne szükség, ami nyilván egy hosszadalmasabb folyamat. De a jelen munkaerőhiányos helyzetben egy kismamára nem úgy érdemes tekinteni, hogy nem termel hasznot, amikor elmegy szülni… Igenis hozzá lehet úgy állni, hogy igyekszünk megteremteni a feltételeit annak, hogy vissza tudjon majd csatlakozni.
Az oldaladon számos ingyenesen elérhető tudásanyag megtalálható, elérhető az a sok-sok szükséges nyomtatvány, valamint a YouTube csatornád is rengeteg tartalommal szolgál. Jól gondolom, hogy ez mind azért van, mert mindenkinek szeretnéd megadni a lehetőséget a tájékozódásra és hogy segítsd a munkavállalókat?
Az edukáció központi része a vállalkozásnak. Kulcsfontosságúnak tartom, hogy fejlesszük az embereket. Bízom benne, hogy ráeszmélnek, az ő felelősségük és érdekük, hogy tisztában legyenek azzal, mi hogyan vonatkozik rájuk. Persze át lehet esni a ló túloldalára is, amikor már mindent fel- és kihasználnak azért, hogy tönkretegyék a munkáltatót. Én ezt nem támogatom. Maradjunk a középúton. Senkinek nem lesz jobb attól, ha az egyik fél tönkremegy.
Miért döntöttél úgy, hogy az online térre helyezed a hangsúlyt?
Azért építettem fel így az online felületeimet, hogy az ott található információk mindenki számára elérhetők legyenek. Alapvetően mivel én is ingázom, nem nagyon tudom előre kiszámítani, hogy mikor hol leszek. Ezért is jó az online jelenlét, ott elérhető vagyok. A konzultációim telefonon vagy skype-on történnek és ez teljesen jól működik. Így mindenkinek kényelmesebb, rugalmasabb, mert gyerekkel valóban kihívást okozhat egy helyhez kötött, előre egyeztetett megbeszélés. Egyébként szívesen tartok előadásokat is, de nem szeretném így leszűkíteni a szolgáltatás körét. Ugyanakkor, ha igény mutatkozik rá, akkor természetesen nem zárkózom el a rendezvényektől.
Leggyakrabban milyen kérdésekkel, problémákkal fordulnak hozzád?
Legtöbben a CSED, GYED, GYES jogosultsággal kapcsolatban kérdeznek, valamint a GYED extráról.
Különböző kismamás fórumokon gyakori tanács más kismamáktól, hogy „menj el veszélyeztetett terhes állományba”. Fontos azonban tisztában lenni vele és mindig hangsúlyozom is, hogy ez orvosi kompetencia. A nőgyógyász hatásköre eldönteni, hogy valaki munkaképes állapotban van, vagy sem.
Ami még előfordul, az a külföldi ellátás kérdése, ha a család külföldre költözik vagy épp hazajön. Ez a téma nagyon sok utánajárást igényel és roppant összetett, ezért ezeken az ügyeken ügyvéd, TB szakértő kollegáimmal együtt dolgozunk.
Arról is keveset tudnak, hogy az apáknak milyen lehetőségeik vannak, pedig egyre többen veszik ki a részüket a gyereknevelésből és maradnak otthon a kicsikkel.
Persze, el lehet várni, hogy a munkavállaló tisztában legyen ezekkel, de ha senki nem mondja el nekik, akkor honnan tudnák?
Valóban nagyon sokrétű segítséget kaphatnak tőled a kismamák. Milyen visszajelzések érkeznek a részükről?
Abszolút azt látom, hogy hasznosnak tartják. Főleg azt, hogy egy helyre össze van gyűjtve az összes szükséges nyomtatvány. Ez korábban csak azok részére volt elérhető, akik megvették a Kismama Útikalauzt, de aztán úgy döntöttem, hogy kiterjesztem és mindenki számára hozzáférhetővé, elérhetővé teszem. Egyébként ez a része tényleg elég bonyolult. Minden év elején összeszedem, frissítem ezeket a nyomtatványokat és sokszor – a folyamatos szervezeti átalakításoknak köszönhetően – én sem tudom, hogy hol keressem. Laikusként tényleg nagyon nehéz nyomon követni.
Szolgáltatásaim között elérhető egy „csak1kérdésem” van 24 órán belüli konzultáció. Ennek kapcsán derül ki sokak számára, hogy az általuk gondolt 1 kérdés esetén csak akkor kaphatnak valóban rájuk, a saját ügyükre szabott választ, ha még közben minimum 6 kérdést megválaszolnak. Ez az a része, ami kívülről, laikusként nem látszik, mert a lényeg ez esetben is a részletekben rejlik.
A kismamák köztudottan erős közösséget alkotnak. Csoportokban adnak egymásnak tanácsokat, támogatják egymást. Ugyanakkor, mint minden online felületen és közösségben, könnyen terjednek el pontatlan információk. Ezen a téren mit tapasztalsz?
Egyrészt nagyon jó, hogy segítenek egymásnak, másrészt viszont sokszor csak félinformációkat adnak át abszolút jóindulatú, segítő szándékkal. Könnyen félrevezethetik egymást, mert amit az egyikük el tudott intézni, azt a másik nem minden esetben fogja tudni. Pontosan ezért volt nehéz és időigényes létrehozni a Kismama Útikalauzt – 3 évig tartott. Nem önmagában megírni, hanem az egész kiadvány koncepcióját úgy felépíteni, hogy valódi segítség legyen. Hogy kellőképpen általános legyen, ugyanakkor a metodikát használva alkalmazható legyen egyedi esetekben is. Ugyan nem egy terjedelmes kiadvány, de arra törekedtem, hogy érthető legyen. Belezsúfolhattam volna az összes jogszabályt, hogy akkor mindenki mazsolázza ki magának, amire szüksége van, de nem ez volt a célom, hanem az, hogy egy átfogó kiadványt készítsek, ami inkább egy szemléletformáló, oktatást célzó, pdf-ben letölthető, évről évre frissülő anyag. Igazából a folyamatot szerettem volna ábrázolni, ahogyan a Kismama-térképen is látszik, hogy lássuk a fő momentumokat: hol, mikor és mit lehet igényelni, illetve milyen lehetőségek vannak.
Természetesen az online térben én is jelen vagyok, látom a kismamák, anyukák napi problémáját például az Édesanyák Szakértői Csoportban, ahol az első időszakban aktív szakértőként voltam jelen.
Szerinted kinek a felelőssége lenne a kismamáknak a tájékoztatása? Egyáltalán felelőssége ez valakinek?
Ez nehéz kérdés. Alapvetően azt gondolom, hogy munkáltatóként a munkavállaló értem, nekem dolgozik és ezért szeretném támogatni, szeretném, ha valóban fontosnak érezné magát. Ebből kiindulva mondhatnám, hogy a munkáltató felelőssége. De valójában közös érdek, közös felelősség.
Tapasztalataim azt mutatták, hogy a cégek közül, ahol megfordultam, egyetlen egy olyan cég volt, ahol megengedték nekem, hogy valóban tájékoztassam a munkavállalót. Nyilván nem törvénytelen dolgokról tájékoztattam, nem olyan dolgokról, melyek felhasználásával kizsákmányolhatja a munkáltatót. Csak a lehetőségeiről és hogy mire jogosult, mi az, amivel élhet. De ez volt az egyetlen ilyen cég a 11 éves munkavállalói pályafutásom során. Az összes többi cégnél kaptam a fejemre, ha valami olyanról tájékoztattam a munkavállalót, amiről ők úgy gondolták, hogy nem a munkáltató érdekeit szolgálja. Magam részéről a win-win helyzetekre törekszem. Emiatt is fontolgattam annak idején a pályaelhagyást, mert ezt nem tudtam már így csinálni. Ha majd egyszer eljön az a világ, hogy ráébred mindkét fél, hogy nem egymás ellen, hanem egymást erősítve kellene működniük, akkor majd talán meggondolom a visszatérést. Így viszont egyelőre kívülről segítek.
A kialakult helyzet a munkáltatók és a munkavállalók között elég összetett, ne is menjünk bele a részletekbe. Térjünk át inkább arra, hogy te milyen lehetséges megoldásokat javasolnál.
Alapvető szemléletváltásra lenne szükség. Próbálom az online munkavégzést támogatni és mindkét fél számára népszerűsíteni. Nagyon sok erre nyitott munkavállalóval szoktam beszélni, akik akarnak dolgozni, csak egyszerűen nincs rá lehetőségük. Én is nap mint nap nézegetem az online és távmunkában végezhető állásajánlatokat. Rengeteg ilyen pályatársam van, akiknek csak annyi a „hibájuk”, hogy elmentek szülni és esetleg nem Budapesten szeretnének élni és dolgozni. Ahol számítógéppel történik a munkavégzés, ott kivitelezhető a távmunka. Fontos lenne, hogy a feladat elvégzése számítson, ne pedig a munkaidő. Az állásajánlatok többségénél, ahol távmunkát vagy online munkalehetőséget hirdetnek, ott is maximum csak heti egy alkalommal engedélyezik az irodán kívülről történő munkavégzést. HR-esként természetesen tisztában vagyok vele, hogy ez a fajta munkavégzés munkavédelmi és egyéb szempontokból is rengeteg adminisztrációval jár.
Ahogy mindenben másban, itt is mindkét fél megfelelő hozzáállására szükség van. A munkavállaló részéről is kell megfelelő feladattudat, proaktivitás és hogy jól be tudja osztani az idejét. A munkáltató oldaláról pedig elengedhetetlen a bizalom.
Milyen célkitűzéseid vannak a jövőre nézve? Milyen irányba szeretnéd folytatni az edukációs vonalat?
Az edukáció továbbra is a vállalkozás alappillére lesz. Az a célom, hogy a két oldal, a munkáltató és a munkavállaló között létrejöjjön egy olyan kommunikáció, ami valóban mindkét fél érdekét szolgálja. Igyekszem felnyitni a munkáltatók szemét, hogy miként hozhatnak létre valóban erős employer brandinget.
Egyszer egy fórumon láttam egy kérdést, hogy miként tudná a munkáltató becsábítani az otthonülő kismamákat dolgozni. Még mindig ez az általános munkáltatói hozzáállás, hogy „otthonülő kismama” … Nem otthon ül, rengeteg feladata van. Hogyan lehet becsábítani? Olyan hozzáállást kell tanúsítani már az aktív munkavállalói léte alatt is, hogy ha elmegy szülni, akkor legközelebb ne csak a kilépő papírjaiért kelljen visszajönnie, hanem legyen lehetősége visszatérni a munkába, lásson erre jól bevált példákat.
Persze, félreértés ne essék, biztosan sok olyan anyuka van, akik inkább otthon akarnak maradni, de én általánosságban azt látom, hogy rengetegen keresnek munkalehetőséget. Csak meg kell nézni, hogy a különböző felületeken hányan jelentkeznek azonnal, hogyha jól bújtatott MLM-es vagy otthon végezhető munkáról van szó. Nem azért jelentkeznek, mert annyira vállalkozni vagy önmegvalósítani akarnának, egyszerűen dolgozni szeretnének. A családalapítással megváltoztak a körülményeik. 1-2-3 gyermek és egy szintén dolgozó férj mellett nagyon nehezen kivitelezhető egy napi 8 órás fix munkaidő. Gondoljunk csak az iskolák, óvodák nyitva tartására. Ott is szintén többségében szülők dolgoznak, akinek szintén van munkaidejük és családjuk. Természetesen a cégek számára is nagy feladat kialakítani egy olyan rendszert, amibe egy anyuka be tud illeszkedni, de ha majd valóban annyira égető lesz a munkaerőhiány, nem nagyon lesz más választás.
Rengeteg tervem van arra vonatkozólag, hogy lehetséges megoldásokat mutassak mindkét oldal számára. Azt szeretném, ha ezekben a megoldásokban valóban találkoznának az igények.
