Környezettudatos pucérság

Lay Boglárka, a BogBag márka megálmodója és készítője saját tervezésű biopamut és filc termékeivel veszi fel a harcot a felesleges hulladéktermelés ellen. Egyedi szatyrok (BogBag), zsákok (Baggy), szalvéták (BogPack), tornazsákok és sok más termék közül választhatod ki, hogy mivel indulsz neki a következő vásárlásodnak.

Manapság a környezettudatosság és a fenntarthatóság nagyon aktuális témák, sokan talán már unják is, hogy a csapból is ez folyik. De tudod mi folyik még a csapból? Mikroműanyaggal teli víz. Szóval, mielőtt legyintenél és forgatnád a szemed, hogy te amúgy is szelektíven gyűjtöd a szemetet, ennélfogva egy Földre szállt ökoangyal vagy, inkább olvasd el a Bogival készült interjúnkat!

Miért pont ez az a téma, ami iránt elköteleződtél? Volt egy bizonyos pont az életedben, amikor beléd hasított, hogy neked ezzel kell foglalkoznod vagy mindig is fontos volt számodra a környezettudatosság?

Mindig próbáltam környezettudatosan élni és miután a gyerekek megszülettek az elköteleződésem erősödött. Anyaként a felelősségvállalás még jobban előtérbe kerül. A gyerekek miatt még lényegesebb számomra, hogy mi lesz a jövő.

Már 10 évvel ezelőtt volt egy weboldalam, ahol környezettudatos, hétköznapi tippeket is adtam az olvasóknak, abban az időben ez teljesen újdonság volt. Amikor még nem volt a házaknál szelektív gyűjtő csak gyűjtőszigetek, a férjemmel cipeltük ki a papírt és a műanyagot, amit otthon szelektíven gyűjtöttünk.

A BogBag márka már önmagában is felfogható társadalmi felelősségvállalásként, hiszen azon túl, hogy felhívod a figyelmünket a műanyagszennyezésre -ami napjaink egyik legégetőbb problémája-, a termékeiddel utat mutatsz a változás és a megoldás felé, ráadásul  nagy hangsúlyt fektetsz az edukációra, azon belül pedig a gyerekek tájékoztatására. Hogyan képzeljük el a folyamatot?

Járok általános iskolákba előadni. A gyerekek nagyon sok mindent nem tudnak – honnan is tudnának? Nem szeretek szerepelni, de úgy gondoltam, ez egy olyan ügy, amiért megéri túllépni a gátlásaimon. Már csak az érdekel, hogy amiről beszélek, az fontos. Ezért igenis kiállok a gyerekek elé és megpróbálom nekik úgy elmagyarázni ezt az egészet, hogy egyrészt érdekes legyen, másrészt vigyenek haza belőle valamit.

Szokták ismerősök kérdezni, hogy „-Üzleti szemszögből ennek mi értelme van? Nem adsz el nekik semmit.” Erre azt szoktam válaszolni, hogy valóban, ez nem erről szól. Ingyen szoktam elmenni az előadásokra, mert úgy gondolom, hogy ez egy szuper dolog. Ha csak egy gyereknek fel tudom nyitni a szemét, hogy mekkora hatással van a sok műanyag csomagolás az életükre és a jövőjükre, akkor már megérte.

Mit értesz az alatt, hogy „vigyenek haza belőle valamit”?

Sok olyan szülő van, aki azt mondja, hogy őt nem érdekli, de miután a gyereke meghallgatja az előadást, hazamegy és azt mondja; Figyelj anyu, az a helyzet, hogy én nem szeretném, hogy ha még több bálna pusztulna el vagy, hogy több mikroműanyag lenne a Dunában vagy a Tiszában.”, akkor a szülő a gyerek kedvéért talán változtat. Sőt, volt olyan szülő, aki azt mondta, hogy ők azóta piacra járnak, mert ott sokkal szabadabban lehet vásárolni.

A szülői példa az egyik, ha nem a legfontosabb egy gyerek számára. Sokszor elfelejtjük, hogy a gyerek elsősorban azt tanulja meg amit lát és nem azt, amit hall. Bár kétség sem fér hozzá, hogy néha nagyon nehéz jó mintát mutatni.
Egyetértesz ezzel?

Abszolút. Nagyon fontos, hogy milyen mintát mutat a szülő, mert a gyereknek az a természetes, amit a szüleitől lát. Persze, néha nagyon nehéz jó példát mutatni. Egyszer például állatkertben voltunk a barátnőimmel és a kislányommal, Izával. Árultak valamilyen fagyi drazsét, amit műanyag tálkában adtak és a lányom teljesen odavolt érte. Mondtam neki, hogy gondoljon bele, néhány perc alatt megeszi a fagyit – ami egyébként tele van cukorral –, majd a műanyag tálkát szépen kidobja. Helyette elmentünk zsiráfokat etetni, történetesen pont annyiba került, mint a fagyi. Ő is rájött, hogy mennyivel jobb élmény lesz, ha a suliban azt mesélheti, hogy zsiráfot etetett és nem azt, hogy az anyja vett neki fagyit. Néha nehéz a gyerekkel megértetni, hogy egy élmény sokkal tartósabb és jobb dolog, mint ha vennék neki egy sokadik műanyag játékot vagy bármit, amit öt percig használ aztán elfeledkezik róla.

Vagy ott van a kisfiam Levi, aki mindenképpen szeretett volna egy laptopot, én viszont nemet mondtam. Létezik azonban egy országos program általános iskolás diákoknak és tanáraiknak, bevonva a diákok szüleit is.
A programban a diákok használt elemeket, telefonokat és akksikat gyűjtenek ajándék pontokért, amiket különböző ajándékokra válthatnak be.

A pontok – rengeteg más mellett – laptopra is beválthatók. Nagyon sok kellett hozzá, Levi egy évig elemeket, akksikat gyűjtött és cipelte be az iskolába, de végül sikerült és megkapta érte a laptopot. Büszke rá, hogy a sajátja, ő ezért megdolgozott. Én pedig úgy érzem, hogy sokkal jobban értékeli, mintha én vettem volna meg neki.

Szülőként sokszor sokkal egyszerűbb lenne megvenni amit kérnek, mint nemet mondani vagy elbeszélgetni velük, hogy picit másképp gondolkozzanak.

Hogyan kezdődött az edukációs vonal?

A gyerekeim iskolájából indult az egész. Náluk minden évben van egy úgynevezett Tudós nap, amikor a szülő bemehet és egy órán keresztül beszélhet a szakmájáról. Egyik évben azt mondta a fiam, hogy menjek én is. Arról meséltem nekik, hogy ez az egész hogyan alakult ki nálam és mire tudják használni a termékeimet, illetve mutattam nekik még sok mást is. Akkor annyira jól sikerült, hogy azóta hívtak más osztályokba is és azt vettem észre, hogy szépen végig jártam az osztályokat.

Egyébként az edukáció azért vált ennyire szerves részévé a BogBagnek, mert rájöttem, hogy nagyon sok embernek fogalma sincs arról, amiről én beszélek. A legtöbben azt gondolják, hogy ha szelektíven gyűjtik a szemetet, az untig elég és megtettek mindent. Erre azt kell mondjam, hogy bár dicséretes, de sajnos ez ma már kevés.

Egyszer az egyik iskolában, ahová előadni mentem, egy tanárnő odajött hozzám, hogy ő nagyon szégyelli magát, mert ezeket nem is tudta, nem is gondolta. Mondtam neki, hogy emiatt ne szégyellje magát. Neki az a feladata, hogy matekozni tanítsa a gyerekeket, nekem meg az a feladatom, hogy idejöjjek és elmondjam ezeket az információkat. Most, hogy elmondtam és ha ezek után sem változtat, na akkor majd szégyellheti magát.

Mindenhonnan azt hallani, hogy a mai kor gyermekeinek figyelmét nagyon nehéz lekötni. A te előadásaidra hogyan reagálnak a gyerekek? Hogy tudod őket megfogni, lefoglalni?

Azt kell mondjam, hogy a fiatalok nagyon lelkesek és fogékonyak, persze nem egy unalmas prezit kell nekik előadni. Nem csak kiállok és elmondom, hogy milyen szörnyű dolgok történnek és fognak történni. Jól megpakolva érkezem, rengeteg mutogatni valót viszek magammal, amit megfoghatnak és körbe adhatnak. Nem csak azt mutatom meg, hogy a nejlonzacskó helyett mivel tudnak vásárolni vagy mibe rakják a szendvicseiket, hanem sok más alternatívát is. Szerintem ennek így van értelme, mert ez így tényleg színes és megmarad bennük.

Mindig van közös munka is, amikor együtt számolunk a gyerekekkel. Az szokott lenni a példám, hogy tegyük fel, anya mindennap vesz két darab zsömlét egy egyszerhasználatos nejlon zacskóban. Egy évben van 260 hétköznap, majd ezt beszorozzuk az osztálylétszámmal. Kijön a szám és elképzelik, mekkora kupac lenne a teremben annyi zacskóból. Ez mindig nagyon jól átjön nekik.

Mesélnél egy kicsit arról, hogy hogyan néz ki egy ilyen iskolai előadás?

Mindig viszek különböző csomagolóanyagokat, viszem a kókusztányért és a búzakorpa tányért, ezeket meg is tudják kóstolni. Így megjegyzik egy életre, hogy a búzakorpa tányér nem csak azért jó, mert lebomlik, hanem mert finom is.

PLA-ból készült lebomló szemetes zacskót is szoktam vinni és elmagyarázom, miért nem mindegy, hogy valami biológiailag lebomló vagy iparilag komposztálható. Ugyanis Magyarországon nincsenek ipari komposztálók, mégis egy halom iparilag komposztálható termék van a polcokon, ami az átlagember számára nagyon szuperül hangzik. Igen ám, de azt nem lehet berakni a szelektívbe, csak a sima kommunális hulladékba, vagyis egyáltalán nem jobb.

Szoktam vinni még kozmetikumokat is és elmagyarázom, honnan tudják például, ha egy kozmetikum előállításánál nem kísérleteztek állatokon, milyen jelet figyeljenek. Elég triviális dolognak tűnik, de egy 8-10 éves gyereknek nem az. Ezért mutatok nekik alternatív megoldásokat, olyan magyar termékeket például, melyek állatkísérlet-mentesek. Így, amikor elmennek az anyukájukkal vásárolni, aki leveszi a terméket a polcról, rá fognak szólni, hogy „-Anya, ennek az előállításakor állatkísérleteket végeztek, ne ezt a márkát vegyük, hanem egy másikat.”

Megmutatom nekik a szilárd samponokat, hogy ez azért szuper, mert nincs rajta csomagolás, így nem keletkezik felesleges csomagolóanyag.  Egyébként azt hinné az ember, hogy ez csak a lányokat érdekli, de közben az összes fiú ugyanúgy végig szaglássza a kozmetikumokat is.

Meg szoktam nézetni velük a ruhacímkéiket, hogy lássák, mennyire pamut az a ruha, ami rajtuk van, illetve mennyire műanyag. Megbeszéljük, hogy mi a baj a műanyaggal: egyrészt nem szellőzik, másrészt minden mosásnál ezekből a ruhákból mikroműanyag kerül a vízbe, vissza a földbe, az állatokba, a növényekbe és végül szépen megesszük és megisszuk mi is. A legújabb kutatások kimutatták, hogy hetente 5 grammnyi, azaz egy bankkártya nagyságú mikroműanyagot eszünk meg, már a magyar vizek is tele vannak. Tudatosítani kell bennük, hogy igenis ez a probléma már minket is érint. Ez nem egy úri huncutság.

A kapszula gardróbról is szoktam nekik mesélni, hogy inkább legyen pár olyan alapdarabjuk, ami tényleg illik hozzájuk. Illetve inspirálom őket, hogy cserélgessenek egymás között, ami egy klassz program is egyben.

A BogBag nevéhez köthető a Pucér kampány – Csak a textil maradhat! elnevezésű kezdeményezés, aminek keretein belül arra kéred a vásárlóidat, hogy posztoljanak képeket a termékeidről használat közben, hogy minél szélesebb körben terjedjenek az alternatív csomagolási megoldások. Mesélnél erről?

A Pucér kampány azért indult el, hogy példát mutassunk a bizonytalankodó embereknek. Meg akartuk mutatni, hogy mi is így élünk már jó pár éve és nem egy bonyolult dolog. Ahogy a vásárlók jöttek és beszélgettünk, mindig mondták, hogy milyen jól néznek ki a termékeim, de vajon mit szólnak majd hozzá a boltokban, a piacokon, lehet-e velük vásárolni?
Én meg mondtam nekik, hogy nézzenek körül a közösségi oldalaimon, sokszor posztolok ahogy a zsákokkal vásárolok éppen. Ez adta meg az alapötletet a kampányhoz.

Szokták egyébként kérdezni a vásárlók, hogy mit szól a pénztáros, ha a zsákjaimmal odamegyek és azokkal vásárolok. Mindig az a válaszom, hogy semmit nem szól, még meg is dicsér, hogy milyen szép zsákom van.

Manapság trendi környezettudatosnak lenni, mindenki büszkén lobogtatja a hordozható kávésbögréjét és veszi a vegán kozmetikumokat, a biopamut ruhákat. Te mit gondolsz erről a divatról?

Most valóban nagyon trendi lett, aminek egy picit örülök is, mert az emberek kicsit jobban odafigyelnek. Egyrészt nagyon jó dolog, hogy akik eddig bizonytalanok voltak vagy nem foglalkoztak ezzel, a trendiség miatt most belekezdenek. Viszont a másik fele az, hogy kezdünk kicsit átesni a ló túloldalára, hogy akkor most mindent kidobunk és veszünk mindenből újat. Nem szabad. A környezettudatos életmódnak az is a része, hogy tudatosan vásárolunk. Tehát, ha valamire nincs szükségem, akkor nem veszem meg.

A férfiak és nők, illetve a generációk hozzáállásában szinte minden téren hatalmas eltérések vannak, így van ez a környezettudatossággal is?

Csináltam nemrégiben egy kutatást, amiből az látszik, hogy a férfiakat egyrészt nem érdekli ez a téma, másrészt pedig frusztrálja őket, hogy mit fog szólni a pénztáros, ha zsákokba rakja a termékeket. Azt mondanám, hogy a nőkön múlik leginkább, hogy a család hogyan áll ehhez hozzá. Ők érzékenyebbek a téma iránt, jobban átérzik, hogy mi a tét, illetve általánosságban még mindig ők a fő bevásárlók.

Ami a korosztályt illeti, az idősebbekkel nagyon nehéz. Egyrészt nem értik ezt az egészet, meg nem is érdekli őket. Mindig azt mondják, hogy mit számít az a pár év, ami nekik még hátra van. Jó, de van unokája, gyereke, ez nem számít? Egyszer voltam egy vásáron, ahova berobogott egy nagymama és nagyon tudatosan mondta, hogy ebből meg abból a szettből kér egyet, én pedig nagyon meglepetten néztem rá. Aztán elmondta, hogy az unokájának lesz karácsonyi ajándékba, mert az unoka bizony kiadta az ukázt, hogy tőlem vásároljon. Van azért olyan nagyszülő, aki fontosnak tartja, hogy az unokájának is legyen zöldellő mező.

Azt egyáltalán nem mondhatom, hogy a fővárosiak nyitottabbak, mint a vidékiek. A vásárlóim között például, akik webshopon keresztül vásárolnak, nagyon sok vidéki van. Leginkább azon múlik, hogy mit határoz meg magának az ember vagy mennyire érzi át ezt az egészet.

Az egyéni vásárlók kibeszélése után nézzük a vállalati szférát. Mit tapasztalsz, hogy állnak a cégek a környezettudatosság témájához?

Azt veszem észre, hogy a nagy cégek egyre inkább partnerek ebben, egyrészt mert sok lúd disznót győz alapon van egy fogyasztói nyomás és hallatjuk a hangunkat.

Június 8-án az Óceánok világnapja alkalmából az Adidas futásokat szervez ’Run for the Oceans’ (Futás az óceánokért) néven.  Minden regisztrált lefutott kilométer után egy dollárt adnak a Parley Ocean School iskolai programnak.
Idén megkerestek engem azzal, hogy megmaradtak régebbről molinók és strandzászlók, csináljunk egy workshopot, amin zöldséges zsákokat varrunk belőlük a futókkal. Megnéztem ezeket az anyagokat, de teljesen műanyagok voltak, abból nem voltam hajlandó zöldséges zsákot csinálni. Alternatívának felajánlottam, hogy mi lenne, ha inkább szatyrokat és cipős zsákokat gyártanánk. Tetszett nekik az ötlet, úgyhogy a futás után volt egy 1,5 órás workshop, ahol a résztvevőkkel megvarrtuk a zsákokat.

Ha valaki szeretné személyesen megtapizni azt a sok szépet, amit varrsz, hol talál meg? Jelen vagy piacokon?

A Kiskert piacra járok havonta, az a törzsvásárlói helyem. Próbálkoztam néhány egyéb piacon is, de az idegen helyeken, ahol először vagyok – ha csak nem követnek Facebookon és nem látják, hogy ott leszek –, nem tudnak rólam és nem jönnek oda. A Biopiacon is szoktam árulni néha, ha van rendezvény, akkor általában hívnak.

Valljuk be, az átlagember nem szeret hirtelen nagy áldozatokat bevállalni vagy lemondani a kényelemről. Segíts egy kicsit nekünk, a környezettudatosság és a fenntarthatóság terén milyen apró lépéseket tehetünk a hétköznapokban?

Igazából az lenne a cél, hogy megelőzzük a műanyag csomagolás keletkezését, hogy ne legyen egyáltalán mit szelektíven gyűjteni. Fontos még hangsúlyozni, hogy az egyszerhasználatos műanyag, mint a nejlonzacskók meg a mindenféle csomagolóanyagok teljesen más kategória, mint például a többször használatos műanyag. Én is műanyag kulacsba hordom a vizet magammal, de ez teljesen más műanyag. A műanyag nem ördögtől való, az a műanyag a rossz, amit konkrétan egy használat után kidobsz.

Van választási lehetőség, például teheted vagy kérheted a boltokban és a pékségekben a saját zsákjaidba a péksütiket.

Ugyanígy tudod használni az otthoni műanyag dobozokat, abba bele tudod rakni a zöldséget, gyümölcsöt.

Amikor otthon kipakolsz a kis zsákjaidból, az a lényeg, hogy utána vissza is rakd a táskádba. Mert mindig ezt mondják, hogy elfelejtik, pedig csak egy hétig kell odafigyelni és utána már megszokja az ember. Még ha aznap nem is vásárolsz semmit, akkor is legyen nálad egy-kettő, mert sosem tudhatod.

Próbálom a körülöttem lévőket is valamilyen szinten terelni. Az azért vicces tud lenni, amikor a zöldségesnél a mögöttem lévő elveszi az almát és nem meri letépni a zacskót, mert csúnyán nézek rá és félúton megáll a keze. Egy picit gondolkozzunk már tudatosabban. Persze, tudom, hogy reflexből jön, hogy letépjük a zacskót meg ugye ingyen van, ami varázsszónak számít. Rengetegen nem értik. Rájöttem, hogy velük nem is érdemes beszélni erről. Koncentráljunk azokra, akik legalább valamilyen szinten nyitottak.

Ahhoz, hogy a gyerekeink és az unokáink is halljanak még madárcsicsergést, fürödhessenek a természetes vizekben és kirándulhassanak az erdőkben, most kell vigyáznunk a környezetünkre. Kezdjétek kis lépésekkel, például kerüljétek a nejlonzacskókat és pakoljatok a saját szatyraitokba és zsákjaitokba. Le a csomagolással, éljen a pucérság!