A romantikus szerelem ünnepén, február 14-én virággal, csokoládéval, kedves üdvözlőkártyákkal kedveskedünk szeretteinknek már Magyarországon is az 1990-es évek óta, mindezt Szent Valentin nevében. De ki ez a titokzatos szent, és honnan származik az ajándékok és az üdvözlőkártyák küldésének hagyománya?

Ismerd meg az évszázadokra visszanyúló ünnep történetét, az ókori római rituáléktól kezdve a viktoriánus Angliában elterjedt szokásig.

A Szent Valentin-napja, ahogy ma ismerjük, mind keresztény, mind ókori római hagyományokat tartalmaz. Járjuk körbe a Valentin-nap mögötti sok mítoszt: Ki volt az igazi Szent Valentin, ki ez a rejtélyes karakter, és miért ünnepeljük őt február 14-én?

Szent Benedek – a rejtélyes karakter

A katolikus egyház történetében összességében körülbelül egy tucat Szent Valentin és egy Valentin nevű pápa található. Rengeteg történet van a különböző szentekről, több keresztény vértanú Valentin volt, mivel a Valentine népszerű név volt az ókori Rómában.

Egyes történészek szerint Szent Valentin legendája mögött valószínűleg két különböző férfi van, míg más történészek szerint a történetek hasonlósága miatt a két személy ugyanaz lehetett.

A történetek egyik része alapján Valentin keresztény mártír egy pap lehetett Rómában, míg a legendák másik része szerint Terni városában volt püspök. A 3. században élő II. Claudius korában a két keresztény mártír (Római Szent Bálint és Terni Szent Bálint) története egybefonódott.

Az egyik legenda szerint Valentin pap volt, aki Rómában a harmadik században szolgált. Claudius császárnak az volt a véleménye, hogy az egyedülálló férfiakból jobb katonák válnak, ezért megtiltotta a fiatal férfiak házasságát. Valentine a rendelet igazságtalanságát felismerve titokban folytatta a fiatal szerelmesek esketését. Amikor Valentin akcióit felfedezték, Claudius elrendelte, hogy a papot kivégezzék.

Más történetek azt sugallják, hogy Valentint azért ölték meg, mert segítette a keresztények szökését a római börtönökből, ahol gyakran megverték és megkínozták őket. A legenda szerint egy bebörtönzött Valentin küldte el az első „valentin üdvözletet”, miután beleszeretett egy fiatal lányba, aki talán a börtönkapitány lánya volt.

Van olyan történeti legenda is, ami szerint a császár a keresztény hitéért fogta el és próbálta meg pogány hitre téríteni, de a pap babonaságnak nevezte a pogányságot. A börtönben meggyógyította a kapitány vak lányát, aminek köszönhetően a főtiszt és családja is megkeresztelkedett, így őket is kivégeztette a császár.

A teljes káosz kedvéért néhány beszámoló viszont azt állítja, hogy ugyanebben az időszakban egy másik Valentin nevű szent is ismert volt, aki Terni püspökeként tevékenykedett, és szintén titkos esküvők fűződnek a nevéhez, ő vértanúként végezte.

Lényegében akár két, vagy egy és ugyanazon személyről van szó, a róluk szóló beszámolók tipikus mártírtörténetek, melyekben hangsúlyt kaptak  a szentek csodái és szörnyű haláluk, de nem tartalmaznak romantikus szálakat.

A másik érdekes kérdés, hogy miért pont február 14-én emlékezünk meg Valentin halálának vagy temetésének évfordulójáról? Ennek magyarázata egy ősi rítushoz való kapcsolódás.

Pogány szertartások – az ünnep ókori eredete

A februárban megtartott pogány fesztivál időpontját választották ki Szent Valentin napjának, és lett így sok más ünnephez hasonlóan keresztény egy korábbi pogány ünnep. A keresztény egyház döntött úgy, hogy Szent Valentin ünnepnapját február közepére helyezi, a Lupercalia pogány ünnepség „kereszténnyé tétele” érdekében.

Mi állt ennek hátterében?

Február közepe már az ókortól bizonyíthatóan a szerelemmel és a termékenységgel kötődik össze. A tél végével egész Európában tartottak termékenységeket segítő rítusokat a pogány ünnepkör részeként, ehhez kapcsolódott a nők és férfiak véletlenszerű párosítása is.

A rómaiak a Romulusnak és Remusnak szentelt termékenységi fesztivált február 15-én tartották, korábban a tavasz eljövetelével együtt. A pogány ünnep kiindulópontja az a Lupercal nevű barlang, ahol a monda szerint egy farkas szoptatta a városalapító két fiúcskát (Lupus: farkas latinul).

A termékenységi ünnepség részeként a nők szerelmi jóslatokat kértek. A fiatal férfiak pedig tombolaként húzták ki egy korsóból az abban elhelyezett női neveket. Az így, véletlenszerűen létrejött párok egy ideig egymással jártak, és ezek a párosítások gyakran házassággal is végződtek. A Lupercalia ünnepséget később aztán betiltották, mégis túlélte a kereszténység felemelkedését. Majd Gelasius pápa az 5. században február 14-ére helyezte a Valentin napot, hogy ezzel helyettesítsék a Lupercalia régebbi ünnepét.

A szeretet és romantika napjaként azonban csak a 14. században kezdték el ünnepelni Valentin napját. A középkorban Franciaországban és Angliában február 14-ét tartották a madarak párzási időszaka kezdetének, ami hozzájárult ahhoz, hogy a Valentin-nap egy romantikus nap jellegét öltse.

Hogyan alakította át a szerelem és romantika napjává a Valentin napot egy középkori költő?

Középkori lovagok romantikája

Az angol költő, Geoffrey Chaucer teremtette meg az ünnep romantikus hagyományát. Az 1370-es vagy 1380-as években írta az egyik versében, hogy Szent Valentin napján megérkeznek a madarak, hogy kiválasszák társukat.

Ez az elképzelés jelent meg Geoffrey Chaucer Canterbury-i mesék című munkájában is, ahol a Bolondok parlamentjében kártyák küldözgetésével mindenki párt választ magának. Érdekesség, hogy amikor a költő a madarak társválasztásáról írt, még nem február 14-ében gondolkodott, hanem május 3-ában, ami egy másik ünnepnapja volt Szent Valentinnek. (Geoffrey Chaucer egyébként gyakran szabadon kezelte a történelmi hitelességet, és a kitalált karaktereit fiktív történelmi kontextusba helyezte. )

Az 1375 körül írt verse előtti időből nincs adat arról, hogy romantikus ünnepség lett volna a Valentin-nap. Valószínűleg a költőnek köszönhetően lett kiválasztva a romantika új ünnepének február közepe.

Európában ebben az időszakban (khmm, lovagkor….) elterjedtek voltak a lovagok által írt szerelmes költemények, így természetesen Chaucer, valamint több más költő és író is megemlékezett a lánglelkű nemesifjak és a szépséges nemes hölgyek közötti romantikáról.

Az 1400-as évekre a Chaucer által inspirált nemesek már „Valentin-üzeneteket” írtak választott szerelmüknek.

Ezek egyre jobban elterjedtek, így az 1700-as évek végén már nyomtatott Valentin-kártyákat árultak a kereskedelmi forgalomban. A kész kártyák gyors és hatékony lehetőséget adtak az embereknek arra, hogy kifejezzék érzelmeiket abban az időszakban, amikor ezt még csak burkoltan, alkalmas csomagolásban lehetett megtenni. Az olcsóbb postaköltségek is nagyban hozzájárultak a Valentin-napi üdvözletek küldésének népszerűségéhez. 

Minden évben – becslések szerint -1 milliárd Valentin napi lapot küldenek, így ez az ünnep a második legnépszerűbb lapküldés szempontjából karácsony után.

A következő bejegyzésemben pedig megosztok veletek néhány hasznos tippet, hogy hogyan ünnepeljétek meg a pároddal a Valentin napot.