Az élsportoló végleg kiszállt a kajakból. Hét világbajnoki arany és tíz európa bajnoki győzelem után végleg lezárult egy sportkarrier. Benedek Dalma kajakost a visszavonulás okairól és a folytatásról kérdeztem.
Nem kísérte látványos bejelentés a visszavonulásod. Miért döntöttél úgy, hogy éppen Rio után szállsz ki a kajakból?
Úgy éreztem, hogy 34 évesen kiöregedtem a sportból. Hosszú éveken át dédelgettem az álmot, hogy kijussak egy olimpiára. Ez Rióban vált realitássá. Rió után már úgy éreztem, elfogyott a motivációm. Évtizedekig hajtottam a nagy célt, nem volt hova tovább fejlődnöm és nem maradt miért küzdenem. Saját magamnak sem akartam hazudni azzal, hogy ugyanolyan lelkesedéssel edzek, mint eddig, de nem lett volna igaz. Kajakozgatni pedig nem láttam értelmét.
Sikeres pályafutás áll mögötted. Hány évig kajakoztál?
25 éves kajakos múlt áll mögöttem. Az eddigi életem háromnegyedét a sportnak szenteltem, talán érthető, hogy már más célok felé fordultam.
Meg tudod mondani kapásból, hogy hány érmet szereztél a pályafutásod során?
Még csak tippelni sem tudok. Még csak merész tippem sincs. Anyukám őrzi az összes érmem és kupám. A saját lakásomban egyetlen relikviám sincs, aki és úgy lép be hozzám, hogy nem ismer, az a belső térből nem is jöhet rá, hogy egy élsportolóhoz érkezett.
A statisztikák az EB, VB és olimpiai érmeket tartják nyilván. Azokból is van bőségesen, hétszeres világ- és tízszeres európa bajnok vagyok.
Hány hajód van meg azok közül, melyekkel versenyeztél?
Az olimpián használt hajóm megvan, nem is tudok rá tárgyként tekinteni, nagyon ragaszkodom hozzá. Lehet, hogy soha többé nem ülök bele, de egyelőre nem tudom elképzelni, hogy megváljak tőle. A másik hajóm valószínűleg eladom idővel. A piros színű hajókat kedvelem a legjobban, ha választhattam, akkor mindig piros hajóban versenyeztem. Általában el is neveztem őket, volt köztük Vörös Báró, Piri McNish, Panni, Lukrécia és Ludas Matyi nevű is.
Legkedvesebb győzelmed?
Egyértelműen a 2006 évi szegedi világbajnoki győzelem. Itt indultam először 500 méteren egyesben és nyertem a Piri McNish I. nevű hajómmal. Az 500 méter olimpiai szám, ezért is különösen értékes ez a győzelem.
Legnagyobb kudarc?
Talán a londoni olimpiai válogató 2012-ben. Maximálisan felkészültnek éreztem magam, ráadásul jó versenyzői alkatom van, úgy éreztem, meglesz. Ennek ellenére úgy túlizgultam, hogy teljesen leblokkolt a teher, a negyedét sem tudtam megmutatni a bennem lévő tudásnak. Sosem fordult elő velem ilyen volumenű leblokkolás sem előtte, sem azóta.
A riói olimpia óta eltelt félév. Hogyan éled meg a sport nélküli időszakot?
Nem titkolom, hogy az olimpia utáni leállás okozott egyfajta sokkot. Kikerültem egy olyan burokból, ami évtizedeken át körbevett. Nem volt más dolgom, mint edzeni és az eredményekért dolgozni. Körbevett egy ismerős közeg, profik segítették a felkészülésem, szóval az egész életem egy megszokott és bejáratott mederben zajlott. Bármennyire is úgy éreztem, hogy tudatosan készültem a sport utáni életre, erre nem lehet felkészülni.
Mi volt a legrosszabb?
A rendszeresség hiánya. Nem volt beosztva a napom, megszűntek a szabályok. Úgy éreztem, hogy amiért 25 évig dolgoztam, megszűnt egyetlen pillanat alatt, és nincs célom. Eddig minden évnek megvolt a megszokott távlati célja. Rio után úgy éreztem, hogy csak úgy élek bele a világba, ez a rendszerességhez szokott énemnek alig volt tolerálható.
Néhány hét inaktivitás után vettem egy mély levegőt, visszaköltöztem Budapestre, és ezzel párhuzamosan a szakmai karrierem építésébe kezdtem.
Mivel kezdtél el foglalkozni?
Egy számomra teljesen új területtel, a vállalatok társadalmi felelősségvállalási témakörébe tartozó projektek menedzselésével foglalkozom, elsősorban a sport területén.
Azért örülök ennek a szerepkörnek, mert újra azt érzem, hogy vannak célok és kihívások előttem, melyek számomra a legnagyobb motiváló eszközként hatnak. Ma még azt érzem, hogy nem tudok olyan jól megfelelni ezeknek a kihívásoknak, mint a sportban, de tanulok, fejlődök, és hatalmas élvezettel vetem bele magam a munkába. Remélem, hogy hosszabb távon meg tudom találni a CSR világában azokat a kihívásokat, melyekre szükségem van ahhoz, hogy a munka világában is sikeres legyek.
Miért pont társadalmi felelősségvállalási projektekkel foglalkozol?
Mert ez több mint egy munka számomra, egy komoly állomást jelent a személyiségem fejlődése terén, szakmailag pedig hatalmas kihívást jelent. Sportmenedzseri szakon végeztem a Testnevelési Egyetemen, a gyakorlatba azonban most ültetem át először a tanultakat.
Aki társadalmi felelősségvállalási projektekkel foglalkozik és mindazokat, akik tudnak azonosulni ezzel a szemlélettel, azokat én jobb embernek gondolom. A mai profit orientált világban felelősségvállalási projektekkel foglalkozni mindamellett, hogy szinte azonnal konvertálható anyagi hasznot jelent, az ügyek szempontjából nyújtott haszna, illetve a társadalomra gyakorolt pozitív hatása is óriási.
Meggyőződésem, hogy mind a vállalat mind az egyén szintjén érezhető a CSR azonnali és közvetlen haszna akkor, ha ezek a projektek rendszeresek, átgondoltak, és profilhoz illeszkedő módon kerülnek megtervezésre.
Egyfajta kiváltságnak érzem, hogy CSR-al foglalkozhatok, ettől én is elhivatottabbnak és talán jobb embernek is érzem magam, és szívesen dolgozom olyan vállalatokkal és nonprofit szervezetekkel, melyek hozzám hasonló szemlélettel nézik a világot.
Min dolgozol jelenleg?
Talán annak örülök a legjobban, hogy a sport területén szerzett tapasztalataimat beépíthetem a munkámba. Szívügyem ugyanis az ép és a parasportolók között meglévő anyagi és erkölcsi megkülönböztetés csökkentése. Év végén végeztünk egy kutatást, mely reális képet mutat a parasportolók és a parasportolókat befogadó sportegyesületek helyzetéről. A kutatási eredményekre alapozva olyan projektek indításán dolgozom, melyek révén érdemi támogatás folyhat be a parasport területére a forprofit szektor bevonásával úgy, hogy közben a projektek erősíteni tudják a vállalatok munkatársi csapatait és képesek legyenek növelni a munkaerő-megtartási képességüket.
Mit tudhatunk a magánéletedről?
Mint ahogy eddig sem szerettem a magánéletemről beszélni, ezután is maximálisan diszkréten kezelem a magánéletem történéseit. Legyen elég annyi, hogy a jelenlegi élethelyzet valami újnak a kezdetét jelenti a magánéletemben is.
