Mivel napjaink modern társadalma folyamatosan igyekszik a férfiak és nők közötti nemi különbségeket semmissé tenni, a férfiakat női, a nőket férfi szerepbe terelni, ezért egyre nehezebb olyan betegséggel összefüggő rizikófaktorokat felmutatni, amelyek csak a nőket, vagy csak a férfiakat veszélyeztetnék.
A nemi identitás megszüntetésére irányuló folyamatos törekvés szétrombolja a tipikusan női és tipikusan férfi betegségcsoportok közötti határokat, talán csak a mellrákot és a here, illetve prosztatarákot kivéve. Mégis, a mindennapi életben akad valami, amit a teljes modernitás ellenére jobban elvárunk egy férfitől, mint egy nőtől. Ez pedig a siker. Mármint a külvilág felé mutatott sikeresség. Ennek veszélyeire igyekszik felhívni a figyelmet a Rákbetegek Országos Szervezete elnökének és munkatársának -Szabó János és Dr. Endrédi Csaba- közös írása.
Különös, extrovertált, vagyis kifelé forduló, a külvilág számára mutatós életet élünk, amelyben az önmagunkkal való törődés legfőképpen a külsőségekben nyilvánul meg. Sajnos a lelki béke, és egyensúly rovására. A külvilág számára akarunk megfelelni, annak mércéje szerint, hogy jobb állást, „előnyösebb” partnert, és mindent összevetve, előnyösebb élethelyzetet sikerüljön szerezni, kialakítani magunknak. Ehhez pedig sikeresnek kell lenni.
Egy senki vagy
Ha ma a saját területeden a külső elvárások szerint nem vagy sikeres, akkor egy senki vagy – üzeni a társadalom, a sarki trafikos, a postás, az ügyintéző, és legfőképpen az a „közösség”, amelyhez oly erősen tartozni akarsz. Sikeresnek kell tehát lenni, ez mindennek a kulcsa, és erre igyekeznek felkészíteni a „gondos” és „előrelátó” szülők is csemetéiket. Győztesnek kell lenni minden áron. A győztesek azok a férfiak és nők, akik „letettek valamit az asztalra”, akikben van spiritusz, vagányak, érzelmileg stabilak. Fiatalok, dinamikusak, sikeresek. Percnyi kételyük sincs önmagukkal és a világban elfoglalt helyükkel kapcsolatosan. Nincsenek kérdések számukra, csak válaszok. Esténként találkozhatunk velük a vásznon, vagy a képernyőn: Tom Cruise, Brad Pitt, Julia Roberts, esetleg Berényi Miklós vagy Kertész Géza.
Vagy legújabban az „Éjjel-nappal…” valóság-sorozat kigyúrt, agyontetovált, artikulált beszéd helyett csak állatias ösztönhangokon kommunikáló, ujjnyi vastag fuksszal ékesített tahói, akik a vágyaikat erőszakosan, agresszívan elérő, a másikat sárba tipró indulattal megszerző „sztárjai”.
Szóval, ma ilyenek akarunk lenni.
A győzteseket mi magunk tesszük naggyá a csodálatunkkal
A győztessé nevelést már kicsiny gyermekkorban elkezdjük: „Az én fiam már egyedül el tud menni a boltba”. Azután folytatódik az oviban, az iskolában, később meg az irodában. Csábítóan, érzékien, keményen, nagyvonalúan – ahogy a helyzet megkívánja. Az agymosó, agyunkat rendszeresen és sűrűn stimuláló reklám is győztessé akar tenni bennünket. „Igya a győztesek kávéját! Vezesse a győztesek autóját! Mosson a győztesek mosóporával!”A győzteseket mi magunk tesszük naggyá a csodálatunkkal. Csodáljuk őket azért, mert néhány századmásodperccel gyorsabbak voltak az elődeiknél, csodáljuk a mellbőségüket, vagy éppen azt, hogy száz napot kibírtak egy házban elzárva a külvilágtól anélkül, hogy egymás torkának estek volna.
Bámuljuk és csodáljuk őket, amíg fenn vannak, ha pedig elbuknak, akkor megvetjük őket. És minél magasabbra sztároltuk őket, annál mélyebbre zuhannak.
Régen azt mondták: „Fő a részvétel” mára azonban már semmi sincs az olimpiai eszméből. Győzni, vagy meghalni: ha kell tabletták és szuperkoktélok árán is!
A kiégéshez nem kell sztárnak lenni
Nem jár mindenki így, ez igaz, mégis a kiégés, a depresszió és a szorongásos megbetegedések már-már népbetegségekké növik ki magukat. És nem is kell hozzá sztárnak, atlétának, vagy gazdagnak lenni. A hétköznapi ember is ugyanígy érintetté válik.
Mielőtt végleg kibuknánk a sorból, testünk vészjelzéseket ad, amelyekre jó odafigyelni. Az első ilyen jelzések a csökkent terhelhetőség, egyre erősödő hangulatingadozás, valamint el- és átalvási nehézségek. Ehhez társul a vírusos fertőzések iránti szokatlan fogékonyság. Feltűnő méreteket ölthet az alkohol-, nikotin- és a kávéfogyasztás.
Az érzelmi kimerültség kihat az emberi kapcsolatokra is, az érintett nyugtalan, feszült, ingerlékeny, sőt esetenként még agresszív is lehet. Testi tünetek, főként fej- és hátfájás, valamint gyomor és emésztési problémák jelennek meg annak ellenére, hogy minden szervi vizsgálat negatív eredményt mutat. És bár eddig nem ejtettünk szót róla, a sikerhajhászás okozta betegségek, az ehhez társuló folyamatos, hosszan ható stressz, amely a daganatos megbetegedések egyik legfőbb kockázati tényezője, legfőképpen a férfiakat érinti. Beszélhetünk napjaink modern, a nemi különbséget, sőt, már-már a nemiséget eltüntetni akaró társadalomról, valójában még mindig él a férfi iránt az elvárás, hogy eltartó képes legyen. Persze ma már a nőket is karrierorientálttá tette a tömegtársadalmak részben mesterségesen táplált értékrendje, de legyünk őszinték, egy nő még mindig sikeresnek érzi magát akkor is, ha páratlan értékeivel egy tehetős és „sikeres” férfi oldalán foglalhat helyet élete párjaként. Had ne hozzunk most erre nevesített és ismert példákat.
Napjaink férfija azonban, ha nem tudja felmutatni valamilyen szinten a sikeres alfahím jellemzőit, az iránta támasztott követelményeknek nem tud eleget tenni, akkor nagyon hamar megjelennek a szervi problémák, a betegségek, amelyek igyekeznek megálljt parancsolni a lejtőn, és rövid időre elgondolkodásra kényszeríteni az egyént.
Ezzel nem azt akarjuk állítani, hogy a siker káros
Sikerekre szükség van. Azok visznek tovább bennünket, azok adnak erőt újabb nagy dolgokhoz. Ugyanakkor a szakemberek egyetértenek abban, hogy a krízisek az életünk legfontosabb állomásai. Veszélyesek, mert megmutatják, mennyire törékenyek vagyunk, de ha átvészeljük őket, megváltoztathatják a hátralévő életünket.
Sokféle siker létezik, nem csak az, amit manapság elhitetnek velünk. A talmi csillogás még sosem vezetett tartós megnyugváshoz, folyamatosan fenntartani pedig őrült erőfeszítésbe kerül, amire előbb utóbb mindenki rámegy, aki megpróbálja ezt hosszú távon csinálni.
Az igazi siker és az ahhoz társuló értékek sohasem önmagukért valók, mindig közös célt szolgálnak más emberekkel, akikhez így, vagy úgy közünk van életünk során. Tehát közösségi kérdés a sikeres élet, nem pedig magányos, önmagunkon túlnövő és túlburjánzó dolog, mint akár egy rákos sejt. Valódi közösség pedig csak a szeretet és a kölcsönös megbecsülés talaján jön létre. Ezt kell szem előtt tartani, amikor értékrendet és társakat választunk.
Figyeljenek a vészjelzésekre! Ne engedjék magukat olyan életmódba hajszolni, amely elveszi a kiegyensúlyozottságukat, amely fölemészti a tartalékaikat, és amely beteggé teszi önöket.
Amikor már lekésték a megelőzést és kiégettnek, elfásultnak, vagy betegnek érzik magukat, ne szégyelljenek segítséget kérni! Ez is egy betegség, mint a megfázás, vagy bármi más. Ne essenek kétségbe, mert van fény az alagút végén. Van Nap az égen, akkor is, ha néha eltakarják a felhők.
