Már tavasszal elkezdtük a babalátogatásokat, itt volt hát az ideje, hogy mindezt viszonozzuk.
Nem egyenként hívtam hozzánk a látogatókat, hanem gondoltam egyet, és egy mini babazsúrt rendeztem, csak energiatakarékossági okokból. A saját energiámmal próbáltam takarékoskodni, hiszen így csak egyszer kell kiglancolni a lakást és sütni-főzni. Vica és Ildi, Eszter és Anita, valamint Samu és Csilla a három baba-mama páros, akiket vendégül láttunk. Sajnos Anita mama megbetegedett, így nem csatlakoztak hozzánk. Hatosban szórakoztunk tehát a múlt kedden délután.
Nagyon készültem, már előző este összeállítottam egy csokis-gesztenyés édességet, kifejezetten a gyerekek számára. Ez egész jól fogyott. A nagy őszi kedvenc a sütőtök se maradhatott el, amit tök fölösleges volt megsütnöm, Gergőn kívül ugyanis senki nem evett belőle.
Na jó, Vicus azért megkóstolta
Ehhez még saját termésű gesztenyét is készítettem, ami a legmacerásabb, mert sütés előtt be kell vagdosni a héját, de olyan kemény lett, hogy hozzá se tudtunk szagolni. Egy gyors narancsos muffint is összedobtam, amiből estére csak három darab maradt. A nagy készülődés közepette, szinte menetrend szerint megjelent a barátnőm. Mondtam, hogy csak egy kávéra ugorjon fel, mert sok a dolgom. Szerencsére a röpke látogatásból két óra lett, de ha nem jön, nem végzek semmivel. Megetette Gergőt és vigyázott is rá, olvastak, játszottak. Ilyenkor mindig lelkiismeret-furdalás gyötör, hogy nem vagyok eleget a gyerekkel, de a délutáni hancúrozással talán tudtam őt kárpótolni.
Pontosan érkeztek a vendégek, először Vica és Ildi
Gergő olyannyira megörült a látogatóknak, hogy a lépcsőházban értem csak utol. 10 hónapos örökmozgó, cserfes Vicus rögtön felfedező körútra indult a lakásban, a fiam kalauzolásával. Letelepedtünk egy kicsit a gyerekszobában, majd végig tesztelte a játékokat. Közben megérkezett a rangidős Samu, aki már 16 hónapos. Ő egy kicsit nehezebben oldódott, alig akart bemerészkedni, és anyát elhagyni, a zsúr végén viszont alig akart haza indulni.
Nagyon népszerű volt az éneklő-rugózó teknősbéka, majdnem verekedés tört ki Vica és Samu között, ki üljön rá. Labdából is többet kellett volna beszerezni, hogy mindenkinek jusson. Amíg Samu és Gergő eljátszadozott a DUPLO tanyavilággal, Vicus külön utakon járva a fürdőszobában rágcsálta meg a gumi békákat és kacsákat. Aztán a hálószobában találkoztak mindhárman. Mi, anyukák pedig szemmel tartva, vagy épp követve a gyerkőcöket elbeszélgettünk etetésről, altatásról, fogzásról, ki mikor megy vissza dolgozni, vagy, hogy van-e értelme járássegítőt venni.
Két szakember (Ildi konduktor, Csilla pedig gyógytornász) egybehangzó véleménye szerint, teljesen fölösleges, mert így is, úgy is elindul a gyerek, a segédeszköz pedig néha csak hátráltatja.
Vica délután nem aludt, elkezdett nyűgösködni, ezért Ildiék két óra után haza siettek. Samut pedig három óra után is alig lehetett haza könyörögni. Este kiderült, hogy egy nagyon kellemetlen meglepetést adtunk útravalóul a vendégeinknek, de erről majd a jövő héten számolok be.
