Az emberi kapcsolat, sokkal több, mint társas kapcsolat. Egyenesen a humanoid élet alapvetése. Rengeteg dolgot lehet egyedül megcsinálni. Mégis a legmagányosabb típus is, legalábbis egy szinten, kapcsolatot épít a környezetével.
Az ember nem egyszerűen társas lény!
Még akkor is igaz ez, ha remeteként él egy magas hegyen, egy, a világ elől eldugott kunyhóban. Mert maga a létezés, az emberi mivolt elengedhetetlen eleme, a kapcsolatban levés.
A remete a természettel, a Földdel, az élőlényekkel, és talán az Univerzális Énnel épít ki szoros szövetséget. Biológiai létezésén keresztül lép kapcsolatba önnön létezésével. A patak hűvös tisztaságán keresztül, vagy a madárcsicsergésre mosollyal válaszolva. Az erdei bogyókat begyűjtve, hogy táplálékul szolgáljon. Vagy éppen az esti tűz perzselő lángnyelveinek fényénél, fürkészőn belebámulva az őt körülvevő sötétségbe.
Tehát kapcsolatot építünk mindahányan…
Megszületésünk után, kapcsolatot építünk ki a bennünket táplálóval. Akkor is, ha az nem a vér szerinti szülő. Bárkihez képesek vagyunk kötődni aki táplál, aki gondoskodik, aki ölbe vesz. Tehát aki megérint bennünket, és aki gondviselésének következtében, a legalapvetőbb szükségleteink kielégülhetnek.
Aztán, ahogy a körülöttünk lévő világ a képességeink gyarapodásának köszönhetően kitárul, új, és új kapcsolatok lehetősége kerül elénk. A családtagok, az ovis társak, a játszótéri homokozó „vetélytársai”, akikkel megküzdhetünk a piros lapátért. És, ahogy belenövünk a körülöttünk lévő világunkba, gyarapodnak a kapcsolataink.
Jó kapcsolat, rossz kapcsolat…
Persze a kapcsolatok számának megsokszorozódása, az örömök, barátságok, szerelmek, és csalódások számának szaporodásával is együtt jár.
De mi tévő legyen a kapcsolat-építő?
Tuti recept nincs! Bár vannak, akik azt hirdetik magukról, hogy ismerik a tuti receptet. Valójában ez azért lehetetlen vállalkozás, mert körülbelül 7 milliárd ember él a bolygón, és ugyanennyi számú emberi, és élet-konstrukció létezik.
Ahány ház, annyi szokás
Bizony! Ezért nincs tuti recept. Vannak megfigyelések, használható sémák, technikák, módszerek, elképzelések, amelyek egyszerre több embertípusra illenek. Mégis! Ahogy még az egypetéjű ikrek is csak első ránézésre egyformák, bizony ugyan így, nincs két egyforma ember, belső gondolkodási mechanizmusában, érzelmi reakciójában sem.
Nem csupán genetikai értelemben, hanem identitástudat, szokásjog, családi értékrend, életstílus tekintetében is. És most ne is merészkedjünk el arra a vitatott élet-területre, hogy egy-egy nemzet-tudat, vallási és politikai környezet, milyen minőségben variálhat meg egy élet-mintázatot.
De térjünk most ki egy kicsit a személyes, egészen közeli kapcsolat-rendszerekre.
Ha minden rendben, és nagyjából szerencsés sorsra tettünk szert, akkor szoros kötelékben, kellemes, egymásra figyelő családba landoltunk gyermekként. Igaz, mostanában ez koránt sem jelenti azt, hogy a szülők, testvérek, nagyszülők édes sors-szövetségben, egy nagycsaládban élik az életüket. Sokkal inkább jelenti mostanában azt, hogy roppant reziliencia képességgel kell rendelkeznünk. És szemrebbenés nélkül be kell fogadnunk új tagokat. A szülők ugyan is manapság egészen gyakran cserélnek párt, lakhelyet, életteret. Közös gyermekfelügyelet esetén, gyermekként, simán kell venni az „akadályt”, hogy a felnőttek megegyezése értelmében, akár néhány naponta másik utca, másik, lakás, másik ágy vár bennünket. Nem beszélve a szülő új társáról adott esetben.
És bizony különböző korú gyermekként, még alig értve, inkább csupán felfogva a kényszerű ingázást, bele kell törődnünk abba, hogy az addig jól megszokott, kedvelt, vagy kevéssé kultivált életünk, jócskán felfordul! Nem beszélve arról az érzelmi káoszról, ami a mi kis lelkünkben épül a tekintetben, hogy éppen szabad-e szeretni mindkét szülőt? Vagy választani kell? Esetleg színlelni valamelyik fél kedvéért. Vagy tényleg szívből haragudni lehet mindkettőre, mert fenekestül felforgatták az életünket. És oda, a jól megszokott biztonságérzet.
Aztán, felcseperedve persze mi magunk is belecsöppenünk az érzelmi kapcsolatépítés szövevényes világába. Amikor legalább is részben, megvilágosodunk a tekintetben, hogy egyáltalán nem is olyan könnyű kapcsolatokat építeni. Pláne, fenntartani nem egyszerű! És bizony egyáltalán nem süt mindig a nap, egy együttélésben. Sőt, a munkahelyen is okozhat bonyodalmat, ha éppen egy munkatárs iránt kel fel a lelkünkben a lángolás. Miközben nem is vagyunk teljesen szabadok, vagy éppen függetlenek!
Egyszóval kapcsolatot építeni kell, de koránt sem mindegy, hogyan
A kapcsolat logikára, vagy érzelemre épül fajsúlyosabban?
Micsoda kérdés? Hördül fel az olvasó! Persze, hogy érzelmekre!
Ám, ha mögé nézünk a felvetésnek, akár egyből kijelenthetjük: Hátrább az agarakkal!
Nos, a válasz a legszűkebb értelmezésben is, csupán: IS! Azaz, érzelmekre is!
Lévén szinte alig akad olyan ember, akinek egyáltalán nem kell logikai, gondolat alapú szempontokat figyelembe vennie egy-egy választása során.
A minimálisan figyelembe vételi tényezők:
- Környezeti együttállás, avagy ha bejön a kapcsolat, ki költözik kihez?
- Csak nekem tetszik? Avagy, hogy tolom le az ősök torkán a választásomat, aki a legcsekélyebb mértékben sem olyan, amilyent a szülők nekem szánnának?
- Ha illetékes választottnak volt korábbi saját családja, és abból született gyermek, hogyan fogadtatom el vele magam, mint a szülő új társa? Esetleg mit szól a tényhez az elvált társ? Mert olyan is van, hogy Ő is játszik a kapcsolat-kialakításkor!
- Miképpen építek kapcsolatot egy olyan partnerrel, akivel adott esetben nagymértékben eltérnek a szokásaink, de a kémia működik.
Mert ahány ház, annyi szokás! De az élethez kell egy kis spiritusz!
Lássuk be, kapcsolat-építeni sorsszerű feladat.Tele lehetőségekkel, kételyekkel, biztos tippekkel, és bizonytalanságokkal.
Ami koránt sem mindig egyszerű, és felhőtlen feladat! Lévén, folyamatos változásban vagyunk mindahányan. Változunk a körülményeink hatására. Változunk az érzelmeink mentén. Néha egymásért is bevállalunk ilyen-olyan változásokat. És bizony változunk önmagunk jól felfogott érdekében is. Gondolati, és érzelmi síkokon, gyakorta egyszerre.
Minden esetre a legjobb esélyünk a jól működő, és élet-építő kapcsolatra akkor van, ha a választáskor az érzelem, és értelem nem veszik össze egymással! És amennyiben képesek vagyunk olyan társteremtő kapcsolatokra szert tenni, amelyek az építés során közös akarattal gyarapodnak, egyre étékesebbé válva ezáltal! És mindegyik érintett fél, közös erőfeszítéssel, egy előre létrehozott egyesség szerinti terv alapján építi a saját részét.
Még ebben az esetben is előfordulhat, hogy a kapcsolatépítményünk egészen eklektikus lesz a külső szemlélő számára. De ettől még épülhet szilárd alapokra, amennyiben sikerül közös nevezőre jutni, a tartóoszlopok tekintetében.
Arról persze még lehet jóízűt vitatkozni, hogy színesek legyenek-e az ablakok a közös élet-építményünkön, és a garázsba két autónak kell-e beférni, vagy egy autó is elegendő. De azt jó előre tisztázni, hogy egyáltalán lesz-e garázs, és mi van az úszómedencével? Illetve a balkonra elfér-e egy konyhakert? Akár metaforikus, akár valós, fizikai értelemben.
Abban viszont jó már az elején megegyezni, hogy mekkora közös élet-építésben gondolkodjunk? Mert nincs annál kínosabb, amikor a mennyasszony már az esküvői tortát tervezi, miközben a reményteli vőlegény még azon gondolkodik, hogy a kedvenc mocijára vegyen-e egy csili-vili cuccot, vagy egy túlélő túrára nevezzen be a haverokkal, ami minimum egy évig is eltarthat!
Egyszóval kapcsolatot építeni kell, sőt érdemes! Így, vagy úgy, de szükségünk van egymásra. Annak is, aki soha, de soha nem szeretne beengedni egy „idegent” az otthonába, sőt az életébe. Mert ő is dolgozik valakinek, valahol. Vagy legalább van egy jól fizető lottó ötöse, mert élni azért kell valamiből.
De vigyázat! A vonzóság koránt sem jelenti azt, hogy mindenkinek, mindig, és minden tekintetben igazat adunk, vagy IGEN-t mondunk! Mert akkor legfeljebb azokat vonzzuk magunkhoz, akik szeretik kihasználni a jóságukról messzire látszó embertársaikat!
Tehát, légy vonzó személyiségű, életre való élet-építő!
És tiéd a világ!
