11.5 C
Budapest
hétfő, augusztus 10, 2020

Magányosok karácsonya

Míg van, akit ez egyáltalán nem zavar, sőt, lelkesen készülődik az év végi összejövetelekre, sokakat inkább szorongással tölt el az ünnepek közeledte.

Friss

A szabadságnak ára van

Ez az év már önmagában is annyi extrém helyzetet produkált, hogy felfogni sem egyszerű, nem, hogy jól reagálni a szituációkra. Ugyanakkor talán éppen most...

3+1 dolog, amit tudnod kell, mielőtt szemöldöktetoválást csináltatsz!

A szemöldöktetoválás hatalmas találmány, hiszen széppé teszi az arcot és sok időt spórolhatunk meg vele reggelenként. De, mivel akár életünk végéig...

Jó lenne jól lenni. Már csak az a kérdés, hogyan?

Amikor az ember elér egy bizonyos kort, azt hiszi, megpihenhet. Na, ez most nem az a világ, főleg, ha magunkra, 40 pluszosokra...

Hiába látszik csinosnak, akár örökre is megkeserítheti az életed ez a nyári lábbeli

És most kivételesen nem a magas sarkú cipellőkről van szó! A cipőboltokban nyáron halomban állnak a szebbnél szebb saruk, flip-flop...

Élet-építők, Élet-döntések, Kapcsolat-építők

Az emberi kapcsolat, sokkal több, mint társas kapcsolat. Egyenesen a humanoid élet alapvetése. Rengeteg dolgot lehet egyedül megcsinálni. Mégis a legmagányosabb típus is, legalábbis egy szinten, kapcsolatot épít a környezetével.

 

Az ember nem egyszerűen társas lény!

Még akkor is igaz ez, ha remeteként él egy magas hegyen, egy, a világ elől eldugott kunyhóban. Mert maga a létezés, az emberi mivolt elengedhetetlen eleme, a kapcsolatban levés.

A remete a természettel, a Földdel, az élőlényekkel, és talán az Univerzális Énnel épít ki szoros szövetséget. Biológiai létezésén keresztül lép kapcsolatba önnön létezésével. A patak hűvös tisztaságán keresztül, vagy a madárcsicsergésre mosollyal válaszolva. Az erdei bogyókat begyűjtve, hogy táplálékul szolgáljon. Vagy éppen az esti tűz perzselő lángnyelveinek fényénél, fürkészőn belebámulva az őt körülvevő sötétségbe.

 

Kapcsolatokat építünk születésünk kezdetétől

 

Tehát kapcsolatot építünk mindahányan…

Megszületésünk után, kapcsolatot építünk ki a bennünket táplálóval. Akkor is, ha az nem a vér szerinti szülő. Bárkihez képesek vagyunk kötődni aki táplál, aki gondoskodik, aki ölbe vesz. Tehát aki megérint bennünket, és aki gondviselésének következtében, a legalapvetőbb szükségleteink kielégülhetnek.

Aztán, ahogy a körülöttünk lévő világ a képességeink gyarapodásának köszönhetően kitárul, új, és új kapcsolatok lehetősége kerül elénk. A családtagok, az ovis társak, a játszótéri homokozó „vetélytársai”, akikkel megküzdhetünk a piros lapátért. És, ahogy belenövünk a körülöttünk lévő világunkba, gyarapodnak a kapcsolataink.

 

Ahogy növekszünk, úgy gyarapodnak kapcsolataink

 

Jó kapcsolat, rossz kapcsolat…

Persze a kapcsolatok számának megsokszorozódása, az örömök, barátságok, szerelmek, és csalódások számának szaporodásával is együtt jár.

De mi tévők legyünk, hogy megvédhessük magunkat a kapcsolat-csalódásoktól? Valljuk be hősiesen, kisebb korban semmit. Nagyobb korban már lehetnek védelmi vonalaink, taktikáink, amik több-kevesebb sikerrel óvnak meg bennünket a szomorú veszteségektől, kínos csalódásoktól, érzelmi és tudati bánattól.

 

De mi tévő legyen a kapcsolat-építő?

Tuti recept nincs! Bár vannak, akik azt hirdetik magukról, hogy ismerik a tuti receptet. Valójában ez azért lehetetlen vállalkozás, mert körülbelül 7 milliárd ember él a bolygón, és ugyanennyi számú emberi, és élet-konstrukció létezik.

Ahány ház, annyi szokás

Bizony! Ezért nincs tuti recept. Vannak megfigyelések, használható sémák, technikák, módszerek, elképzelések, amelyek egyszerre több embertípusra illenek. Mégis! Ahogy még az egypetéjű ikrek is csak első ránézésre egyformák, bizony ugyan így, nincs két egyforma ember, belső gondolkodási mechanizmusában, érzelmi reakciójában sem.

 

Mivel az ember a leglabilisabb, legváltozékonyabb lény a Világon, ezért ami tegnap igaz volt, az koránt sem biztos holnap. Mert a vélemények érzelmi behatásra, logikai érvelések mentén, idő, és térbeli eltérések következtében, sőt életkori sajátosságok okán is változnak. Nem beszélve arról a mintázatról, amit minden egyes ember magában hordoz saját őseitől.

 

Nem csupán genetikai értelemben, hanem identitástudat, szokásjog, családi értékrend, életstílus tekintetében is. És most ne is merészkedjünk el arra a vitatott élet-területre, hogy egy-egy nemzet-tudat, vallási és politikai környezet, milyen minőségben variálhat meg egy élet-mintázatot.

 

De térjünk most ki egy kicsit a személyes, egészen közeli kapcsolat-rendszerekre.

Ha minden rendben, és nagyjából szerencsés sorsra tettünk szert, akkor szoros kötelékben, kellemes, egymásra figyelő családba landoltunk gyermekként. Igaz, mostanában ez koránt sem jelenti azt, hogy a szülők, testvérek, nagyszülők édes sors-szövetségben, egy nagycsaládban élik az életüket. Sokkal inkább jelenti mostanában azt, hogy roppant reziliencia képességgel kell rendelkeznünk. És szemrebbenés nélkül be kell fogadnunk új tagokat. A szülők ugyan is manapság egészen gyakran cserélnek párt, lakhelyet, életteret. Közös gyermekfelügyelet esetén, gyermekként, simán kell venni az „akadályt”, hogy a felnőttek megegyezése értelmében, akár néhány naponta másik utca, másik, lakás, másik ágy vár bennünket. Nem beszélve a szülő új társáról adott esetben.

És bizony különböző korú gyermekként, még alig értve, inkább csupán felfogva a kényszerű ingázást, bele kell törődnünk abba, hogy az addig jól megszokott, kedvelt, vagy kevéssé kultivált életünk, jócskán felfordul! Nem beszélve arról az érzelmi káoszról, ami a mi kis lelkünkben épül a tekintetben, hogy éppen szabad-e szeretni mindkét szülőt? Vagy választani kell? Esetleg színlelni valamelyik fél kedvéért. Vagy tényleg szívből haragudni lehet mindkettőre, mert fenekestül felforgatták az életünket. És oda, a jól megszokott biztonságérzet.

Aztán, felcseperedve persze mi magunk is belecsöppenünk az érzelmi kapcsolatépítés szövevényes világába. Amikor legalább is részben, megvilágosodunk a tekintetben, hogy egyáltalán nem is olyan könnyű kapcsolatokat építeni. Pláne, fenntartani nem egyszerű! És bizony egyáltalán nem süt mindig a nap, egy együttélésben. Sőt, a munkahelyen is okozhat bonyodalmat, ha éppen egy munkatárs iránt kel fel a lelkünkben a lángolás. Miközben nem is vagyunk teljesen szabadok, vagy éppen függetlenek!

 

Akár egy munkatárs iránt is lángolhatnak az érzelmeink

 

Egyszóval kapcsolatot építeni kell, de koránt sem mindegy, hogyan

A kapcsolat logikára, vagy érzelemre épül fajsúlyosabban?

Micsoda kérdés? Hördül fel az olvasó! Persze, hogy érzelmekre!

Ám, ha mögé nézünk a felvetésnek, akár egyből kijelenthetjük: Hátrább az agarakkal!

Nos, a válasz a legszűkebb értelmezésben is, csupán: IS! Azaz, érzelmekre is!

Lévén szinte alig akad olyan ember, akinek egyáltalán nem kell logikai, gondolat alapú szempontokat figyelembe vennie egy-egy választása során.

A minimálisan figyelembe vételi tényezők:

  • Környezeti együttállás, avagy ha bejön a kapcsolat, ki költözik kihez?
  • Csak nekem tetszik? Avagy, hogy tolom le az ősök torkán a választásomat, aki a legcsekélyebb mértékben sem olyan, amilyent a szülők nekem szánnának?
  • Ha illetékes választottnak volt korábbi saját családja, és abból született gyermek, hogyan fogadtatom el vele magam, mint a szülő új társa? Esetleg mit szól a tényhez az elvált társ? Mert olyan is van, hogy Ő is játszik a kapcsolat-kialakításkor!
  • Miképpen építek kapcsolatot egy olyan partnerrel, akivel adott esetben nagymértékben eltérnek a szokásaink, de a kémia működik.

 

Mert ahány ház, annyi szokás! De az élethez kell egy kis spiritusz!

Lássuk be, kapcsolat-építeni sorsszerű feladat.Tele lehetőségekkel, kételyekkel, biztos tippekkel, és bizonytalanságokkal.

 

Az egyetlen, szinte biztos dolog, hogy a legstabilabb kapcsolatok építése, nem csak bajjal járhat, hanem roppant munkával is! Lévén, nem csupán saját magunkat kell megismerni az adott kapcsolat építése közepette, hanem a kapcsolat-társ működési szabályrendszerére is rá kell jönnünk.

 

Ami koránt sem mindig egyszerű, és felhőtlen feladat! Lévén, folyamatos változásban vagyunk mindahányan. Változunk a körülményeink hatására. Változunk az érzelmeink mentén. Néha egymásért is bevállalunk ilyen-olyan változásokat. És bizony változunk önmagunk jól felfogott érdekében is. Gondolati, és érzelmi síkokon, gyakorta egyszerre.

Minden esetre a legjobb esélyünk a jól működő, és élet-építő kapcsolatra akkor van, ha a választáskor az érzelem, és értelem nem veszik össze egymással! És amennyiben képesek vagyunk olyan társteremtő kapcsolatokra szert tenni, amelyek az építés során közös akarattal gyarapodnak, egyre étékesebbé válva ezáltal! És mindegyik érintett fél, közös erőfeszítéssel, egy előre létrehozott egyesség szerinti terv alapján építi a saját részét.

Még ebben az esetben is előfordulhat, hogy a kapcsolatépítményünk egészen eklektikus lesz a külső szemlélő számára. De ettől még épülhet szilárd alapokra, amennyiben sikerül közös nevezőre jutni, a tartóoszlopok tekintetében.

Arról persze még lehet jóízűt vitatkozni, hogy színesek legyenek-e az ablakok a közös élet-építményünkön, és a garázsba két autónak kell-e beférni, vagy egy autó is elegendő. De azt jó előre tisztázni, hogy egyáltalán lesz-e garázs, és mi van az úszómedencével? Illetve a balkonra elfér-e egy konyhakert? Akár metaforikus, akár valós, fizikai értelemben.

Abban viszont jó már az elején megegyezni, hogy mekkora közös élet-építésben gondolkodjunk? Mert nincs annál kínosabb, amikor a mennyasszony már az esküvői tortát tervezi, miközben a reményteli vőlegény még azon gondolkodik, hogy a kedvenc mocijára vegyen-e egy csili-vili cuccot, vagy egy túlélő túrára nevezzen be a haverokkal, ami minimum egy évig is eltarthat!

 

Hogyan uraljuk bonyolult emberi kapcsolatainkat?

 

Egyszóval kapcsolatot építeni kell, sőt érdemes! Így, vagy úgy, de szükségünk van egymásra. Annak is, aki soha, de soha nem szeretne beengedni egy „idegent” az otthonába, sőt az életébe. Mert ő is dolgozik valakinek, valahol. Vagy legalább van egy jól fizető lottó ötöse, mert élni azért kell valamiből.

Minden esetre egyetlen tuti tippünk lehet a kapcsolat-építéshez. Legyen az családi, baráti, munkahelyi, vagy párkapcsolat.Minél vonzóbb személyiséggé faragjuk önmagunkat, annál könnyebb dolgunk lesz a külvilággal.

De vigyázat! A vonzóság koránt sem jelenti azt, hogy mindenkinek, mindig, és minden tekintetben igazat adunk, vagy IGEN-t mondunk! Mert akkor legfeljebb azokat vonzzuk magunkhoz, akik szeretik kihasználni a jóságukról messzire látszó embertársaikat!

Tehát, légy vonzó személyiségű, életre való élet-építő!
És tiéd a világ!

Latest Posts

A szabadságnak ára van

Ez az év már önmagában is annyi extrém helyzetet produkált, hogy felfogni sem egyszerű, nem, hogy jól reagálni a szituációkra. Ugyanakkor talán éppen most...

3+1 dolog, amit tudnod kell, mielőtt szemöldöktetoválást csináltatsz!

A szemöldöktetoválás hatalmas találmány, hiszen széppé teszi az arcot és sok időt spórolhatunk meg vele reggelenként. De, mivel akár életünk végéig...

Jó lenne jól lenni. Már csak az a kérdés, hogyan?

Amikor az ember elér egy bizonyos kort, azt hiszi, megpihenhet. Na, ez most nem az a világ, főleg, ha magunkra, 40 pluszosokra...

Hiába látszik csinosnak, akár örökre is megkeserítheti az életed ez a nyári lábbeli

És most kivételesen nem a magas sarkú cipellőkről van szó! A cipőboltokban nyáron halomban állnak a szebbnél szebb saruk, flip-flop...

#elmúltálnegyven

várunk a közösségünkben

Ne hagyd ki

A világ kulturális értékei – a gyász napjai

Abszolút megegyezik azokkal az ősi félelmekkel, melyekkel az emberi létezéshez kötődnek. A sötétség félelmet és bizonytalanságot kelt, ugyanúgy, mint a halál gondolatisága.

Belső békével az egészségért?

Akkor alakul ki konfliktus bennünk, ha valamit nem tudunk elfogadnii

Baba a fedélzeten – Egy átlagos hétfő reggel

A téma itt hever az orrom előtt, nem tudok vele mit kezdeni, kétségbe esve keresem a megoldást. A történet 6:00-tól 9:47 között időrendben a következő

Újabb európai nagyvárosok központjából száműzik az autókat

A nagyvárosokban átlagosan az idő 4 százalékában használják az autókat a tulajdonosaik, a fennmaradó 96 százalékban csak parkolnak

Száz év feletti szupersprinterek – így fut Hurrikán Julia

Szeretem azt az érzést, hogy független vagyok, hogy valami mást csinálok, mint ami megszokott, hogy kipróbálom magamat és próbálok még jobb lenni.

Hírek a postafiókodban

Csak egy kattintás és hetente küldjük a legújabb híreket. Rólad. Neked.