Már épp kezdtem kétségbe esni, hogy alkotói válságba kerültem, nincs miről írnom, de az élet, és a hétköznapok is adtak témát.
A múlt csütörtöki napunk elég mozgalmasra sikerült, annak ellenére, hogy ki se mozdultunk a lakásból.
Már hetek óta szeretném meglepni a fiam valami csemegével, (a csirkén, pulykán kívül más húst is felvenni a menüjébe) így gondoltam összeütök neki egy fincsi bárányragut. Nagyon egyszerűnek tűnt a recept a babaszakácskönyvben. Szerdán meg is vettem a báránybordát a közeli húsboltban.
Bár mindössze 9 dekagrammot írtak a hozzávalók között, magam előtt láttam a hentest, ahogy ezt kiejtem a számon, és repül felém a bárdja. (Orsi, a zöldséges bolt eladója is említette, hogy nagyon vicces, amikor leküldöm a férjem 8 dekagramm spenótért.) Nem mertem ennyit venni, gondoltam sütök magunknak is, így kértem fél kiló bordát. Még ezt is kevesellte az eladó, rábeszélt, hogy vegyek egy egész combot. Így hazaállítottam másfél kiló hússal, most nem részletezem, mennyibe került?
Csütörtökön, amikor takarítanom kellett volna, és ebédet készíteni, minden ismerős bejelentkezett.
A szomszéd néni felugrott egy kávéra, és persze megcsodálta Gergőt. A volt kolléganőm épp ráért, így ő is eljött babázni. Már dél volt, én még sehol se tartottam napi teendőim kipipálásával, amikor a konyhai mosogató is felmondta a szolgálatot. Hónapok óta halogatjuk a lefolyó tisztítását, eddig mindig sikerült valahogy megoldani, de most mindkét tálca tele lett. A férjem hívta a duguláselhárítót, és mily szerencse, 15 percen belül ki is ért.
Gergő újabb látványossága is házhoz jött, csak úgy leste a csattogó-kerregő-brummogó gépet. A szakembernek röpke két órájába telt, hogy kitisztítsa a lefolyót. A leküldött 18 méter kábel nemcsak a mi lakásunkból, de az egész társasházból kioldotta a 10 év alatt lerakódott koszt, piszkot, zsíros szennyeződéseket. Ennek egy része a konyhám padlóján landolt. A művelet végén csak álltam ott, a szörnyű bűz és mocsok kellős közepén, és nem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek.
Ezernyi teendőm lett volna, a hús is ott csücsült a hűtőben, várva rám egy éjen át, és az isteni rozmaringos-kakukkfüves pácára. Még szerencse, hogy a bárányok hallgatnak. A gyerek viszont üvöltött, mert éhes volt. Na, Nyuszi, barit még nem kapsz, csak a tegnapi zöldséges vacsit. Kettőkor ebéd, majd szundi, ezalatt sikerült felszámolnom a konyhai áldatlan állapotot.
Este pedig – akárhogy is halogattam – neki kellett állnom a bárány előkészítésének.
Vegák, séfek és gourmandok most ne olvassanak tovább! Felkavaró jelenet következik. Ahogy már jeleztem, nem vagyok egy konyhatündér, csak csirkemell filéhez szoktam, így majd egy óráig vagdostam a bordáról és a combról a húst. Sikerült lefejtenem a fiam ebédjéhez kb. 10 dekagrammot, a mi sült báránycombunkhoz pedig fél kilót.
Összegzés és végkövetkeztetés: 3000 forintért tehát vettem kb. egy kiló csontot és fél kiló húst. A bébiétel tizedéből kijött volna, de mégse Anya készítette, és nem olyan finom. Gergő és az Apja is repetázott, az én szarvasi birka pörkölthöz szokott paraszt gyomromnak viszont túl ínyenc volt a rozmaringos báránysült.
