Ha hosszabb nyaralásra nem is merészkedtünk még a 10 hónapos Gergővel, rövidebb kiruccanásokat azért terveztünk.
Nyaralás és eső összefüggései
Régi népi megfigyelésem, ha Szarvasra megyünk nyaralni a Körös-partra, biztos, hogy elromlik az idő. Volt olyan, (még kétszemélyes családként), hogy a júliusi 18 fokban, a szakadó esőben ültünk a parton egy fedett teraszon és kártyáztunk. Most is egy hetet töltöttünk a városban, az idő persze ismét elromlott. Strandolni ugyan nem tudtunk, de kirándulásra tökéletes volt az időjárás. Régóta készülünk a Szegedi Vadasparkba, oda még nem jutottunk el, de Szarvason is működik Állatpark már két éve, a Körösvölgyi Látogató Központban. Nemrégiben még kis bölény is született.
Mit lehet csinálni egy 10 hónapossal? Gondoltam biztosan élvezné az állatparkot, rábeszéltem hát a férjemet, ugorjunk ki Gergővel, „Kell az élmény a gyereknek!” felkiáltással.
Előre érdeklődtem, ki tudunk-e menni babakocsival?
Másfél kilométeres kiépített útvonal vezet végig a kifutók mentén, egy kényelmes délutáni sétával körbe is járhatjuk. Gyönyörű természeti környezetben, a 26 hektáros Anna-ligetben fekszik a látogatóközpont és állatpark, ahol a Dél-Tiszántúlon egykor és ma honos állatfajokat ismerhetjük meg testközelből.
Első állomásunk a mókus ház volt, de a mókusok valahol elbújtak, így nem láttuk őket. Csakúgy, mint a mosómedvét, a nyusztot és a kisebb testű állatokat. A görényt viszont messziről kiszagoltuk. Hatalmas lelkesedéssel mutogattuk Gergőnek a rókákat, az őzeket és a pici vadmalacokat, de rájuk se hederített. Az út felénél a szokásos dünnyögéssel jelezte, hogy unja a banánt, a másik felét már szinte futva kellett megtennünk, mert elkezdett üvölteni. Gyerek az apja karjában, én meg loholok utánuk a babakocsival. Még az igazi kuriózum, az Európai bölény pár is csak egy lefitymáló pillantást kapott a fiamtól. Ennyit a „Csináljunk programot a gyereknek” fejezetről.
Megéheztünk, de erre nem számítottunk
Állati élvezetes állatparki látogatásunk után megéhezett a család. Beültünk hát egy étterembe. A Körös-partján, a Vízi színház mellett, ugyancsak pazar környezetben költöttük el az ebédünket. Szemben az Erzsébet-liget, a mocsári ciprusokkal.
Gergőt mintha kicserélték volna. Felélénkült, vidám kacarászásba és gagyarászásba kezdett a vendégekkel és a fiatal pincérlánnyal, akit rögtön levett a lábáról. Elvette tőle a tálcát, amin kihozta nekünk az italokat, alaposan áttanulmányozta, cibálta, tépkedte az étlapot. Már előre elnézést kértem, ha használhatatlan lenne.
Gergő húslevest kapott zöldségekkel, mi pedig sültes tálat rendeltünk két személyre. A leves után persze a mi ebédünket is meg kellett kóstolnia. Már nem lehet mellette enni, mert kinézi a szánkból a falatot, úgyhogy a közös étkezések mindig garantáltak.
Amíg a kávémat ittam, megpróbáltam felszámolni a rendetlenséget, mégse nézzenek ki, ha legközelebb erre járunk. Szalvétadarabkák, ételmaradékok, víztócsák jelezték, hogy jóllakott a mi kis 10 hónaposunk. Végül – Apa „legnagyobb örömére” – egy közös családi fotót is kértem a pincérlánytól, mégiscsak dokumentáljuk első családos éttermi vizitünket.
