Sokan vágynak arra, hogy a nyugdíjkorhatár elérése előtt abba hagyhassák a munkát és élvezzék a nyugdíjas élet. Ha ez kerül, szóba a legtöbben csak legyintenek, azonban nem lehetetlen megcsinálni.
Ha nyugdíjról van szó az egyik alapkérdés biztosan az, hogy mennyit kell félretenni ahhoz, hogy a jelenlegi életszínvonal fenntartható legyen. Íme a módszer, aminek segítségével a vágyak valóssággá válhatnak és állami segítség nélkül is nyugdíjba mehetsz 20 év múlva.
Mindenek előtt a jövőbeni elvárásainkat megfogalmazni és szigorú fegyelemmel kell megtakarítani, és természetesen kell hozzá egy befektetés. Ami lehetőleg hosszú lejáratú magyar állampapír legyen.
Mi a recept?
A fent bemutatott vágy eléréséhez már túl kell lenni az életet érintő nagyobb beruházásokon. Mint például lakás vásárolás, vagy egyéb nagyobb összegű kiadás. Ugyanis az ilyesfajta kiadások nem teszik lehetővé azt a fajta megtakarítást, amire ez esetben szükség van.
Nem csak szövegelünk, számolunk is
Annak érdekében, hogy jobban érthető legyen a helyzet, a Pénzcentrum segítségével nézzünk meg egy példát: adott egy 30 éves átlagosnak mondható fővárosi munkavállaló, akinek 200 ezer Ft a havi nettó jövedelme. Ez a jövedelem 25700 Ft-al haladja meg az átlag magyar jövedelmet, szóval nem eléretlen összeg.
A 200 000 Ft jövedelemből kezdetben 50 000 Ft-t kell havonta félretenni annak érdekében, hogy 20 év elteltével elérjük a kívánt célt.
A számításokat a mostani kamatkörnyezettel aktualizálva úgy tűnik, hogy a jelenlegi 150 000 Ft-os életszínvonal megtartásához 23 évnyi munkára és folyamatos, szigorú megtakarításra van szükség ahhoz, hogy valaki nyugdíjba vonulhasson, vélik a Pénzcentrum szakértői.
Ez idáig még jó is lehet, de van egy komoly probléma
Természetesen a fentieket ki kell egészíteni azzal, hogy a kamatkörnyezet kedvezően alakul. Hosszú távon 6,8% kamattal érdemes számolni. A problémát az okozhatja, hogy a megtakarítási periódus alatt az életszínvonalunk nem emelkedik. Ugyanis a mai értéken a nem megtakarításra fordított 150 000 Ft-os jövedelmünket a későbbiekben is csupán az infláció mértékével megegyező mértékben növelhetjük fogyasztási célra, a reáljövedelem növekményt ugyanis megtakarítjuk.
Mennyi lesz az annyi a végén?
A megtakarítási periódus végére (23 év múlva) 61,7 millió Ft-nak kell összegyűlnie, amelyből havonta (mai értéken számolt) 150 000 Ft-os jövedelmet vehetünk fel. Ez az összeg 23 év múlva 247 000 Ft-nak lesz megfelelő.
Természetesen ez akkor van így, amennyiben nyugdíjba vonulunk és a felhalmozott összegből élünk tovább. Abban az esetben, ha tovább dolgozunk és folytatjuk a megtakarítást, akkor minél tovább tart a megtakarítási időszak, annál magasabb életszínvonalon élhetünk a visszavonulás után.
Hogyan változik a helyzet, ha 32 évre növeljük a megtakarítási időt?
Ebben az estben már 300 000 Ft (mai értéken számolt) jövedelmet tudunk elkölteni nyugdíjas korukban. Amennyiben 30 évesen látunk hozzá a megtakarításnak, akkor 62 évesen mehetünk nyugdíjba, vagyis a korhatár elérése előtt. Ám a jövedelmünk mégis a duplája lehet a munkával töltött évek jövedelmének. Ebben az esetben 4,8%-os reálkamattal számoltak.
Könnyen belátható, hogy a kamat szintek magassága vagy mélysége határozza meg a megtakarási időt az adott pénzügyi cél mellet. A számítás természetesen más jövedelem szinten is működik, a lényeg, hogy tartsuk magunkat ahhoz a szabályhoz, hogy a jövedelem negyedét tesszük félre.
Azért ne felétkezzünk meg az állami nyugdíjról sem.
Egyrészt mert az államtól is lehet nyugdíjra számítani a munkával töltött éveink után, ha nem is sokra. Viszont így akár a 23 évet is le lehet rövidíteni.
Másrészt azzal is kalkulálni kell, hogy a hivatalos nyugdíjkorhatár korhatár elérése előtti visszavonulás miatt az állami nyugdíj alacsonyabb lesz.
Akkor számoljunk tovább
Ha 60 000 Ft-os havi állami nyugdíjunkat is figyelembe vesszük, akkor csupán a 90 000 Ft-nak megfelelő szintet kell elérnünk, így csak 18 évnyi megtakarításra van szükségünk.
Összefoglalva
A cél eléréséhez, nagyon szigorú pénzügyi fegyelemre van szükség. Ez sok lemondással jár, és vártalan eseményekre is számítani kell. Ezek bizonyos részére lehet befolyásunk, ám bizonyos részére biztos nem lesz, például a kamat szintekre.
