Lassan a harminchoz közeledve elmondhatom, hogy nem volt mindig számomra egyértelmű életcél, hogy a sport és a fitnesz világában helyezkedjek el. Nem voltak élsportolók a családomban, a szüleim sem akartak belőlem versenyzőt nevelni, sőt számtalan testnevelés óra alól kértem felmentést iskolai éveim alatt igazi indok hiányában is, mert gyerekként még fogalmam nem volt arról, hogy milyen világtól zárkózom el ezzel.
Gimnazista korom környékén már egy-egy sportba belekóstoltam; aerobik, jóga, táncok, de semmi nem ragadott meg döntően. Teltek az évek, közben elvégeztem a főiskolát, elkezdtem nyelvtanárként dolgozni, aminek köszönhetően egésznap csak ültem és így a kilók is szépen lassan „leültek” rám.
Csodamódszerek és a gyors fogyásom története
Nyilvánvaló, hogy egy fiatal húszas éveiben járó nő, aki 168 cm az nem elégedhet meg a 42/44-es méretű szoknyákkal, ha igazán kritikus szemmel nézi magát a tükörben. Persze lehet „okosan” is öltözködni, hogy elkendőzhető legyen, aminek nem szabad látszania és vannak alakformáló harisnyák is, na de a strandon már nincs semmilyen védelem a férfi szemek előtt. Miután megbeszéltem magammal, hogy nem lehet tovább az alkati sajátosságokra és a genetikára fogni azt a 15 plusz kilót, aminek nagyon nem volt helye rajtam, belevágtam a „tuti gyors csoda fogyókúrák” sorába. Joghurt kúra, dinnye diéta, szénhidrát megvonás, kalóriaszámolás – minden jöhetett, de azon kívül, hogy ezek tényleg gyorsan lefaragtak néhány kilót, más hasznuk nem volt. Sőt, amint a keserves és hetekig tartó küzdelmet befejeztem, a szervezetem még több plusz kilóval „jutalmazott meg” az ínséges diéták kompenzálásaként. Semmi probléma – gondoltam magamban, vannak még fogyasztó tabletták is, amelyek biztosan elhozzák a várt eredményeket. Ezt a pontot nevezem meg a lejtő legmélyebb részének, ahonnan muszáj volt felfelé indulnom, hiszen lefelé már nem volt tovább.
Az első konditerem bérlet
Soha nem fogom elfelejteni azt az október 5.-i napot, amelyiken megjött valahonnan az erő és megvettem az első konditerem bérletemet aerobik órákra. Ezt a bérletet el is raktam emlékbe. Nem tudom mi történt, azt hiszem a mérleg volt túl őszinte velem, vagy a tükörben nem azt a nőt láttam, akit látni akartak a lelki szemeim. Mindenesetre onnan jött az a bizonyos „FLOW”, vagyis az én áramlatom, amire rálépve vitt magával a sodrás. Hosszú utat jártam be, mire a már 25 kilóra növekedett súlyfeleslegemtől meg tudtam szabadulni, és ami a legérdekesebb ajándék volt az egészben, a szép és vágyott alak mellett belső békét, testi-lelki harmóniát is nyertem. Miközben a külsőmet próbáltam megformálni, ezzel egy időben elindultam önismeretem vezető úton is és a kilók mellett a belső sallangok is lekerültek rólam. Egy évvel később a tükör előtt az a nő állt, aki valójában én vagyok. Egyensúlyban önmagával, magabiztosan, nyitottan és pozitív életszemlélettel. Végre éreztem az erőmet, azt a teremtő erőt, ami igazából mindenkiben ott van, csak talán nem ismerte még fel vagy nem meri használni. Megtanultam közben azt is, hogy soha nem lesz könnyebb, csak én leszek erősebb. Ez a tudat minden élethelyzetben óriási löketet ad nekem. Úgy érzem, végre megélem az életemet és nem csak sodródom.
Ha magamért tudtam tenni, akkor másokért is tudok
Miután felismertem azt a rengeteg pozitívumot, amit az én teljes életmódváltásommal elértem és megéltem, másoknak is meg akartam mutatni milyen érzés. Munkált bennem a tettvágy és ennek hatására teljes profilváltásba kezdtem. Kiépítettem az utamat, illetve inkább azt mondanám, hogy az irány választott ki engem. Sokaknak tűnt fel a szembeötlő külső-belső változásom, aminek hatására megkerestek az ismerőseim, tanácsért fordultak hozzám. Bárkinek örömmel segítettem, aki megkért erre, sőt azt éreztem, hogy ezt muszáj hivatásként, misszióként tennem, mert másokat sikerélményekhez hozzásegítve nyert igazi értelmet a saját tapasztalatom. Ma már személyi edzőként – fitnesz instruktorként és életmód tanácsadóként segítek azoknak, akik hisznek az erejükben és szeretnének végigmenni a saját útjukon egy kis külső motivációval.
Azért írok ezekről a vegyes érzelmektől telített, sokszor verejtékkel átitatott, de mindig diadalmas és elismerésre méltó küzdelmekről, hogy ezeket a sorokat olvasva majd mások is erőt meríthessenek saját harcuk megküzdéséhez. Hiszen ha ráléptél az utadra már csak folytatnod kell tovább…
