Megjött a júniusi kánikula, és ezzel egy időben bedöglött a légkondink. Mikor máskor? Múlt héten a lefolyó, most ez.
A szerelő csak egy hónapos határidővel tudta vállalni, annyi munkája volt. Szerencsére, nemrég tisztította, így emlékezett rá, hogy baba van a családban. Gergő akkor hatalmas kacarászásokkal fogadta a szakembereket. Szerintem ez is jelentősen nyomott a latba, másnap el is jöttek, és megjavították a berendezést.
Légkondi nincs, irány a vízpart
Ennek ellenére az első forró nyári hétvégét a Körös-parton töltöttük. Régen mindig arról ábrándoztam, milyen jó lesz majd gyerekkel kint lenni. A vízbe ugrálni, úszni tanítani, nagyokat pihenni, játszani. Szarvasi lány vagyok, így nekem mindig a legpihentetőbb kifeküdni a mólóra egy kényelmes nyugágyban. Hét közben csend van, béke (béka a vízben) és nyugalom. Akár csak a Kurca-parton, de Szarvason fürödni is lehet.
Irány tehát Szarvas-Békésszentandrás! Szombaton kilenckor ébredt az egész család, és mire összeszedtük magunkat, Gergő ismét bevágta a szunyát, 11-kor elaludt. Kisgyerekesek jól tudják, ha nem is akarjuk átadni az irányítást, mégis a babához igazodik minden. Ez így is van jól. Nem kell, hogy körülötte forogjon a világ, de figyelembe kell venni a napirendjét. Bő egy óra múlva Gergő felébredt, és indulás a nyaralóba. Előző nap persze felmértük a terepet, mit szól a gyerek a nyílt vízhez, hiszen uszodába már március óta járunk.
Fiam, csak bokáig!
Ahhoz még kicsi, hogy teljesen megfürödjünk, nem is a legtisztább a Holt-Körös ezen a szakaszon, pedig rengeteg a nyaraló, turista. Így csak bokáig, esetleg lábszárközépig merészkedtünk a vízbe. Apu intelme volt mindig öcsémhez: „Fiam, csak bokáig!” Gergővel is ehhez tartottuk magunkat. A parton aztán mindent bevetettünk a felhőtlen szórakozás reményében. Nyugágy, matrac, labda, játékok, vízi pisztoly, és végre lekerült a pelenka a gyerekről. Nagyon élvezte a meztelenkedést. Pucérkodás a szabadban, kenyérhéj rágcsálás, (már a második fogacskánkkal is) pohárból ivás, az első töltött paprika – mind-mind újdonság volt ezen a hétvégén.
Kacsa, mókus, sün, némi madárfüttyel
Remélem Gergő is természet, és állatszerető, illetve védő lesz. A nyugalomhoz a páratlan flóra és fauna is hozzátartozik. Láttunk két kacsa mamát a vízben, ott úszkáltak előttünk, az egyik négy, a másik tíz kiskacsával. Mókus most nem bukkant fel, de ő is rendszeres látogatója a partnak, a sünökkel együtt, akik inkább éjszaka bújnak elő. Itt pedig nem az autóforgalom és a fűnyíró hangja, hanem hangos madárfütty ébreszti a lakókat. A fiam egyébként is nyugodt gyerek, (többen mondták rá, hogy kis Buddha) itt még inkább lecsendesedett.
Talán azért, mert közelebbi ismeretségbe került a természettel. Miután megunta a labdát, kisautót és a lendkerekes repülőjét, elkezdte tépkedni a füvet maga körül. Minden egyes fűszálat alaposan megvizsgált, majd a földdel és faágakkal együtt megpróbálta behabzsolni, úgyhogy résen kellett lennem. De legalább megoldjuk a „Ki nyírja le a füvet a telken?” kérdést. Majd a gyerek kitépkedi, csak mindig arrébb kell helyezni a pokróccal együtt.
