2016. június 24-én, hajnali 6 óra körül biztossá vált, hogy az Egyesült Királyság fokozatosan kilép az Európai Unióból. A britek hozzávetőleg 52%-a szavazott a kilépés mellett, így egy hajszállal, de mégis az euroszkeptikusok győztek.
Nem nyomják meg rögtön az Exit gombot
Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy azon nyomban meg is nyomják az Exit gombot, ez egy igen hosszú tárgyalási folyamatot fog magával vonni, melynek során csaknem 80,000 oldalnyi hivatalos dokumentumot kell áttekinteni az érintett feleknek. Mégis, Európa ma egy új napra ébredt, hiszen ha nem is a királynőt, de az egyik bástyát elvesztette a maratoni játszma során.
Nagy-Britannia 1973-ban csatlakozott az Európai Közösséghez, már akkoriban is megosztva a népességet a lépéssel.
Évtizedekbe került nekik elfogadni, hogy az egykori világhatalom immár csak a fejekben és történelemkönyvekben létezik, ők maguk pedig nem többek egy európai királyságnál, ami egykor csillogott, manapság azonban csak halványan fénylik.
David Cameron azonnal lemondott
A jelenlegi miniszterelnök, David Cameron a népszavazás eredményének tudatában azonnal bejelentette, hogy októberig távozik posztjáról, és egy másik Tory képviselőnek adja át a helyét, hiszen személyes kudarca is egyben, hogy nem tudta „benntartani” a monarchiát az unióban.
A kapitány elhagyni látszik a süllyedő hajót. Idő kérdése, és az Egyesült Királyság életbe lépteti a 2009-es Lisszaboni Szerződés 50. cikkelyét, melynek értelmében formálisan is elkezdődik a szakítás. Innen már nem lesz visszaút, csak megannyi egyeztetés, tárgyalás, hajnalba nyúló megbeszélések. A folyamat várhatóan 2-3 évet is igénybe vehet.
Nem egyszerű a szituáció, amit jelez az is, hogy a londoni értéktőzsdén jegyzett részvények ára hirtelen zuhanásba kezdett, a font 1985. óta nem látott módon gyengült, vagyis a pénzpiac azonnal lereagálta a helyzetet. Természetesen a Bank of England kormányzója, Mark Carney mindenkit megnyugtatott, hogy minden eszközzel rendelkeznek a pénzügyi stabilitás fenntartásához, hiszen adott esetben 250 milliárd fontnyi likviditást tudnának hozzáférhetővé tenni a bankszektor számára.
Kik szavaztak a kilépésre?
Érdemes kitérni arra is, hogy milyen mintázatot lehet felfedezni a szavazók esetében. A több mint 17 millió kilépés párti szavazó nagy részben 65 év feletti, vidéken élő állampolgár, akiknek – ha figyelembe vesszük a születéskor várható élettartamot – átlagosan 16 évük marad arra, hogy „kiélvezzék” döntésük következményét. Ezzel szemben, a 18-24 év közöttiek közel 65%-a arra voksolt, hogy az állam maradjon bent az unióban.
London egyértelműen a maradásra szavazott, ahogy Skócia minden szavazókerülete is, kiegészülve Észak-Írországgal. A fiataloknak átlagosan 69 évük lesz, hogy megszokják az új helyzetet, többek között, hogy várhatóan nem vállalhatnak majd szabadon munkát az unió területén. Ez egy iszonyatosan nehéz helyzet, visszás, adott esetben igazságtalannak is tűnhet, és érthető, ha sokan aggódva tekintenek a jövőbe mától.
A kampányt vezető Nigel Farage egy más világban él, hiszen ma reggel bejelentette, hogy ez Nagy-Britannia „függetlenségi napja”.
A szó szoros értelmében valóban függetlenedtek egy összeurópai szervezettől, ám igen nehéz elképzelni, hogy innentől a britek kiváló elszigeteltségben, boldogan, rabláncaiktól megszabadulva fogják élni életüket lovaskocsik és bálok közepette.
Sokszor elgondolkodom, hogy mi járhat ilyenkor egy politikus fejében? Ezt ő most élete sikereként könyveli el? Abba nem gondolt bele, hogy az emberek félelmeire alapozva, megvezetve őket, született ez a döntés? Simán elképzelhető, hogy egy West Midlands-i farmer elhiszi mindazt, amit hall vagy olvas a sajtóban a kampány során, pedig alapvetően nem ő lesz a döntés következményeinek hordozója. Baromi egyszerű egy pipát tenni a megfelelő rubrikába a szavazólapon.
Másfelől, magam is úgy érzem, hogy alapvetően nem jó irányba halad a világ, gondolok itt a túlzott liberalizációra (határok, pénzpiacok, migráció), ám a britek tegnap nagyon melléfogtak. Egyszerűen egy álomképet kergetnek, nagyobb baj az, hogy egy nap majd felébrednek, és fájdalmas lesz.
Függetlenedési lavina indul el Európában?
Mint említettem korábban, Skócia egységesen a maradás mellett szavazott, arányaiban ez 62%-ot jelent, ami meglepő módon még Londont is megelőzi (59,9%). A skót miniszter Nicola Sturgeon bejelentette, hogy teljesen elkötelezett amellett, hogy Skócia az unióban maradjon, így hamarosan várható lesz egy újabb függetlenségi népszavazás. Ezzel el is indul a lavina, nyilván a skótok nem fognak egy olyan Egyesült Királyágban létezni, ami kivonult Európából.
Ez még csak a jéghegy csúcsa, a monarchia dezintegrációja elindul szépen, azt azonban most még csak találgatni lehet, hogy az EU hogyan fog viszonyulni Skóciához, tagállami státuszt nem szerez senki egyik napról a másikra. Vajon a Brexitet követni fogja egy esetleges olasz, spanyol, vagy francia kilépés is? Nehéz lenne megjósolni, sok múlik majd az elkövetkező hetek, hónapok uniós egyeztetésein. Számos államban óriási szakadék alakulhat ki a kormányok, ellenzéki pártok, és a nép akarata, elképzelései között. A félelmek jogosak.
