Talán az egyik legfontosabb részhez értünk most el, kedves olvasóm. Mert élet-kövek voltak, vannak és lesznek. És kinek-kinek élet-hite, mondhatnám tanult és önmaga által megmunkált tapasztalatrendszere szerint fog megépülni az Élet-háza.
Azokból az élet-kövekből, amiket az elődei hagytak hátra neki, és azokból, amiket ő maga szerez be tehetsége szerint. Mert igen, az élethez kell a tehetség. És kell a szerencse. És kell az élet igazságainak ismerete is.
Milyen gyönyörűséges lenne, ha elegendő lenne csak a szándék. Mert ha a szabad akarat és a szándék önmagában élet-ház építő lehetne, hát bizony mondom, csodapalotákkal lenne tele ez a Földbolygó. Mert ki ne vágyna bőségre, jóságra és szeretetre? Ki ne szeretne ösztönösen jól lenni?
És a hódítás, az elfoglalás, a másik vagyonának elkívánása nem abból fakad-e leginkább, hogy nem adatott meg mindenkinek a bőséges jó áramlata? Hogy van, aki szűkösségben, és van, aki bőségben leledzik földi mivoltában? És bevallom a legnagyobb őszinteséggel, ha ez az alaphelyzet egyenlőbb lenne, sok bajtól kímélődne meg az Emberiség.
Tán kevesebb lenne a kihívás, az Élet-lecke, azonban több lenne a siker, mint az áldozat. Hiszen a mondás aképpen tartja, hogy „Ahogy fent, úgy lent, ahogy bent úgy kint”. Azonban tegyük a szívünkre a kezünket. Ha erre rendkívüli szigorúsággal tekintünk, akkor „fent” kéne először rendet tenni, hogy a „lent” rendben lehessen. És „bent” kéne rendnek lenni, hogy a kint harmonikus egységben válthassa be önnön létezésének öröm-magvait.
Ám amikor eljutunk eddig a teljesen egyszerű, és szimpla megállapításig, rögtön meg is állhatunk egy pillanatra! Mert mit jelent a „fent”? És hol van a „fent”? És ki fér hozzá ehhez a „fent”-hez, és ki tud abban a „fent”-ben rendet tenni? Kinek van ehhez hatalma??? És ez a kérdés az egyik, ha nem a legfontosabb élet-kérdés?
Amíg ezt meg nem fejtjük, addig bizony nem férünk hozzá az élet-igazságokhoz, amiből nem Déva-vára épülhet, hanem olyan élet-űrállomás a Föld nevű csillagközi űrállomáson, amely méltán hosszú távra biztosíthatja az Emberi Létezés terét. Háborúk nélkül, harcok nélkül, nélkülözések nélkül való, biztonságos létezést megadva mindahányunknak.
Fellebben a fátyol, és lehull a lepel a kulisszatitkokról
Nem, nem egyszerű sétagalopp. Nem is egy szélsebes Ferrari kell hozzá. Hanem egyenesen egy Űr-Lexus. Mi ez a járgány? Kérdezhetik, hiszen Űr-Lexussal kevesen találkoztak. Még kevesen. Vagy lehet, hogy csak nem ismerték fel?
Az Űr-Lexus egy olyan embertípus, akiben ott az empátia, az emberségre képes viselkedési attitűd. Ott a túlélési ösztön, és a túlélés vágya. Ott az önfékező képesség, és nem kell neki sem ember alkotta törvény, sem egyház alkotta Isteni törvénnyel fenyegető pokol képe ahhoz, hogy megismerje az élet-egyensúly törvényét. Amely galaktikus szabályokra épül. Igaz, ezeket még kevesen ismerik.
Ám maradjunk a témánál, és a példánál. A mindennapos szemlélet látható síkjában, az élet nem igazságos alapon, vannak olyan szuper koponyák, akik mindenféle emberiség mentésre alkalmas csoda eszközt, találmányt, tudományos újdonságot tálalnak fel az emberiségnek.
Elvileg pont olyan szerkezetű agyunk van, mint bárki másnak. Vagy mégsem? A hardver és a szoftver analógiáját használhatjuk leginkább. A hivatalos meghatározás szerint hardver az egyedi, a fizikai rész, a szoftver az általános, szellemi részt jelenti. Az embernél nemkülönben.
Az egyedi test megépítésével, ahogy ezt egy korábbi részben már taglaltuk, megszületik az egyedi, és megismételhetetlen. És ha veszünk egy átlagos családmintát, máris látjuk a genetika egyediségének csodáját.
Nem beszélve a szoftverről! Az aztán tényleg általános létező spektrumba foglal hiper-szuper egyedi. Még ikrek esetében is. Mindjárt megmutatom. Az alapokhoz visszatérve. Pedig ugyanaz a szülőpár. Mégsem ugyan olyan gyermekek születnek. Hát nem furcsa? A biológia élet-gyára olyan sokféle! És még a szoftver különbözősége. Egy családban épp úgy megtalálható egy zenei klasszis, mint egy tudós palánta, vagy egy kiváló mérnöki talentum, egy színészi vénával megáldott isteni tehetség, és egy olyan utód is, aki látszólag egyik területen sem kiemelkedő. Vagy csak antitalentum, vagy egyszerűen nem volt szerencséje.
Nem lebbent fel a lélek függöny, nem került megfelelő, neki fekvő helyzetbe, így nem derülhetett ki a saját egyedi tehetsége, alkalmassága. Egyszerűen a talentum felismerhetetlen maradt. És itt még nem is említettem a habitusban lévő különbségeket egy rokoni szálon belül, a generációs viselkedési mintázatok megjelenését vertikális elosztásban. A lélek-azonosulási képességeit, az odatartozni vágyás okán önfeladott életek garmadáját sem, ami domináns különbségeket hoz magával.
Például amikor a híressé vált elismert család egyik utóda köszöni, nem kér a családi üzletág folytatásából, és annyira más szakmát szeretne választani, annyira más életutat kíván önmagának, teszem hozzá ezzel felrúgva az akár több évszázados családi hagyományokat is, amivel örökkévalóan magára haragíthatja az aktuális családfőt, és akár egy egész családi élet mehet tönkre végérvényesen.
De legalább is egy időre. A téma akkora, hogy ezen a ponton, csupán felvetésekre elegendő a tér, és az idő. De szívből remélem, hogy a családi dinasztiai kérdéseket taglaló gondolat rendszer, felkelti a gondolkodásra való hajlamosságot, és az azonosságok felismerését az olvasóban. Mert ezzel máris közelebb kerülhet mindenki a saját kulisszatitkainak megismeréséhez.
Mert 7 milliárdan élünk a Földön, 7 milliárd biológiai formába rejtett tökéletes létezés
A fenti mondat bár igaz, ám ha ránézünk, azonnal berzenkedni is kezdünk. Mert milyen tökéletes létezésről beszélnek itt, amikor csak rá kell nézni egy afrikai csontsovány, éhező gyermek szomorú képére. Vagy egy ebolás, gyermekét szoptató nőre. Esetleg elég elmenni egy ágrólszakadt hajléktalan, tönkrement sorsú ember mellett az utcán. Hát igen. Vita nincs. Hol itt az Űr-Lexus? Nos, azt hiszem, ehhez kell, jobban, mint gondolnánk.
Mert evvel háborgó nyílt vizekre sodródna az élet-építő ladikja. Ám az eredeti felvetés, természetesen magába foglalja ezt az élet-építő szálat is. És most nem különböztetjük meg az élet-építeni érkező, élet-testet létrehozó, biológiai testben földi létezésre magát kiutaló űrlények célja közti különbséget sem. Karmát sem emlegetünk botor spirituális módon. Mert az már számos társadalmi, jogi, és politikai kérdést vethetne fel.
De most horgonyozzuk le a mi kis élet-ladikunkat, mert nyílt tengeren vízbe borulva, inkább elsüllyedni lehet. Élet-építeni kicsit nehézkes.
Bár ha Velence városára gondolunk, akkor sok minden mégis lehetségesnek tűnik. Csak sarok-kő alapként sok, víz felett tartó cölöpre lesz szüksége az építőnek. Ehhez sok-sok szakértelemre, tudásra, és nem kevés bátorságra is szert kell tennie önmagában. És mindjárt látunk is példákat a szoftver különbségéből adódó perspektívák hihetetlen tárházáról.
Mert nézzük Velence példáját. Valaki ült szerény, vagy nem szerény otthonában, és „pihent agyában” megszületett egy vízió. Megszámolhatatlan mennyiségű facölöpöket kellene leverni a tengerfenéken, és akkor micsoda ékszerdobozt lehetne építeni az európai kultúra egyik ékességeként. És már látta is maga előtt az impozáns palotákat, a pezsgő életet a Szent Márk téren. A sóhajok hídját a víziút felett. A szerelmesekkel ringatózó impozáns gondolákat. A hűvös, eldugott templomocskákat, ahol fáradtan rogyhat le a turista, miközben már vagy háromszor elkeveredett a hidak rengetegében, miközben az eligazító táblákat kereste, ami a központi látványosságok felé tereli.
Szóval, amikor a tervező agyából kipattant az ötlet, hogy az Isztriáról származó (mert a hely és a minőség mindig fontos), kivágott, gallyazatlan fenyőket fordítva, a gallyak megtartó erejét is igénybe véve tessenek beleverni 7-8 méter mélyen a tengerfenékbe. Gyorsan kitöltjük kövekkel, kicsit összetartjuk kötőanyaggal, és arra majd jól rátesszük a mészkő lapokat, és erre csodapalotákat építünk majd, hihetetlen gazdagságot teremtve a látvánnyal és a kereskedelemmel, hát nem tudom, hányan látták a víziót magát. Hányan hittek ennek a megvalósíthatóságában? A fa a tengervízben egyébként is extra sebességgel rothad el! Vagy mégsem??? Mennyit bír el néhány cölöp csokorba kötve?
Kétségtelen tény hogy mindennek ellenére mindez ma kézzel fogható, lábbal tapodható valóság. De hogy lehet ez? Mitől függ, mi irányítja, hogy valaki szoftverében ilyen nagyszabású alkotás képe jelenik meg? Mások meg savanyú képpel mosogatnak gazdasági menekültként egy európai étterem konyháján, a tulaj zsebébe spórolva a bérkülönbséget? És miért nem mindenki feltaláló, zseni, művésztalentum, tehetséges, és jól szituált pénzügyi szakember? Miért szakosodtak oly sokan az élet-építők közül a szegénység, és nélkülözés tapasztalati mintáját magában foglaló élet-építésre?
Az élet nagy kérdései, valóban! A válaszok apró mozaik kockákként érkeznek egy élet-út folyamán. Néha sok esik egyszerre, néha várni kell egy-egy fontos mozaik darabra. És jó, ha van egy élet-mozaik-falunk is az élet-építéskor betervezve. Mert ha a megérkező élet-mozaikokat szép sorban felragasztgatjuk az élet-ház falunkra, akkor egyre teljesebb képet láthatunk meg, ahogy telik az idő.
Jó hír kisgyermekeseknek, hogy a mai kor gyermekei szuperszonikus sebességgel képesek az élet-mozaik falukat építeni. Bevallom, néha azt gyanítom, ők már a „fenti” tervezéskor, zsivány csintalansággal a zsebükbe dugtak néhány élet-mozaik elemet, és azt titokban magukkal hozták. Ezzel életelőnyre téve szert, az elődök elé vágva időnként.
Egy kis konklúzió – A terv, a tervező, és aki megéli a tervet…
Minden a választáson múlik! De csak az úton derül ki, hogy jól választottál-e? Vagy csalfa délibáb képe húzott be, még ha a szíved szerinti utat választottad is! Mert a szív felismeri a valós vágyat! Az elme megmagyarázza, alátámasztja a számodra kívánatos igazság érzetét.
Az út azonban ennek ellenére koránt sem mindig vezet oda, ahová érkezni szeretnél. Néha kint felejtett tábla téveszt meg. Néha csak a zsákutca táblát nem tették ki az út elején. Van, amikor nem látszik az út elején, hogy az út további részét már lebontották. És van, amikor más vette át az irányítást az út felett, és ahová tartasz, már NEM azok kezében van, akiket te tudtál korábban. És háborús övezetté vált a célállomásod.
De ez a választás pillanatában a legtöbb esetben koránt sem látszik! Néha a választás és a valós megtapasztalás között hosszú évek telnek el. De kétségtelen tény, hogy a választás akkor már nem változtatható meg. Megteheted, hogy korrigálsz, ha ez lehetséges.
De ettől még végig kell menj az úton, ha tetszik, ha nem. Bár vannak akikért ilyenkor még megérkezik egy „mentőhelikopter”. A többiekkel meg az lesz, ami lenni tud. De szerencsére sokan túlélik a választás következményeit.
De ez már megint egy másik történet.
