Hát igen! Az Élet nagy igazságai alapvetések. Csak az a kérdés, hogy az Igazság, kinek az igazsága? Mert hát kedves olvasó bizony gyakorta úgy van az, hogy az igazság, nem teljesen az, aminek látszik. Nehéz kereszt ez. Mint ahogy az is, hogy mikor, ki, és hogyan mondhatja ki az igazságot? Mert az néha fáj! Na, jó. Mondjuk ki, gyakorta fáj. Hogy miért? Mert roppantul kellemetlen dolog! Nagyon, de nagyon az!
Miért fáj az igazság?
- Doktor úr! Miért fáj az igazság?
- Mert rámutat az emberi tökéletlenségre. És erre mi, emberek nem vagyunk felkészülve. A fejünkben, biztosan nem. Az önérzetünk tiltakozik. A neveltetésünk lázad. A gyermeki énünk szívből szégyelli magát, mert szégyent hoz a „családra”. Mert nincs benne a kultúránkban, hogy tévedhetünk. Nem is. Elvileg benne van, csak gyakorlatilag nem engedhetjük meg magunknak, mert az megbocsájthatatlan a másik szempontjából. Mert ha tévedünk, akkor kárt okoztunk.
- És miért nem fáj ez mindenkinek? Miért csak egyeseknek a problémája?
- Mert vannak, akik nem veszik lelkükre a dolgokat. Mert vannak, akik tudják, hogy az életben lehet, és szabad hibázni. Mert vannak, akiknek megtanították, hogy az embernek nem muszáj tökéletesnek lennie, és ha idő előtt abbahagy valamit, az nem mindig a feladást jelenti. Mert vannak, akiknek megtanították, hogy kimondani az igazságot az nem bűn, hanem természetes jog. Persze ez nem a felelőtlenséget takarja. És nem mindegy ki, mikor, miben vét hibát? Mi az ára a hibának? Egy tévedés csupán, egy nem sikerült kísérlet, vagy emberélet a tét?
- És akkor én most mit csináljak Doktor úr?
- Kezdjen el Élni kedvesem! Kezdjen el ÉLNI!
Az igazság az, hogy a részek igazsága, nem a teljes igazság!
Szóval azt tanuljuk, hogy ha egy egészet szétszedünk, akkor a részek tartalmazzák az egész tulajdonságait. Azonban ha a részeket összerakjuk, egyáltalán nem törvényszerű, hogy tökéletesen illeszkedő egészet alkotnak.
Ha kimersz egy pohár tengervizet, és bármely cseppjét megvizsgálod, akkor természetesen minden csepp ugyanúgy tartalmazza a tenger alkotó elemeit. Azonban ha a cseppeket újra egy halmazzá ereszted össze, koránt sem fogod elérni a tenger jellemzőit.
Mert az egészhez, egészen más is kell. A föld, a gravitáció, a Hold mozgást befolyásoló hatása, az apály és a dagály minden jellemzője. A tengerlakók sajátosságai. Tehát egy csepp tengerből megismerheted az összetevőket. De NEM ismerheted meg a tengert magát.
Valahogy így van ez az igazsággal, és az emberrel is. A te igazságod lehet számomra is igazság. De nem feltétlenül az. Viszont az igazság tartalma, önmagában igazság. A viszonyrendszer teszi viszonylagossá gyakorta. Ahogy egy pohár vízre is hat a Hold, mégsem csinál apályt és dagályt a pohárban. A kontextus alapvetésként határozza meg, a történéseket.
Nézzünk egy nagyon egyszerű, bár kissé drasztikus példát.
Igazság, hogy ölni nem szabad. Azonban az életvédelem egyes esetekben felülírja ezt az igazságot. Például háborúk esetén. Vagy ha személyes támadás ér valakit, és muszáj megvédenie az életét, akár annak árán, hogy a támadó veszt életet. Hogyan dolgozzunk fel egy ilyen kérdést? Trauma? Igen! Muszáj? Hát úgy tűnik. Bűn? Kinek az oldaláról az? Morális kérdés? Igen! Életvédelem szükséglet? Igen. Hát ennyit az igazságról…
De vegyünk egy másik példát. Nem ennyire durva, mégis életeket-érintő…
Létszámleépítés. Mindennapos dolognak számít ma már.
Igazság 1: a cég valamiért szükségesnek tartja, és lehet, hogy igaza van. Lehet, hogy muszáj létszámleépítés, az egész cég megtarthatósága szempontjából.
Igazság 2: nem igazságos, hogy olyan emberek veszthetik el a munkájukat, akiknek egyébként a munkájával semmi baj. Akik szorgalmasan és jól dolgoztak, csak egyszerűen muszáj létszámot csökkenteni.
Igazság 3: fáj a cégnek, aki elbocsájt, mert jó munkaerőtől kell megválni. Fáj a munkavállalónak, mert nem egyértelmű, hogy gyorsan talál új megélhetést. Az igazság fájdalmas. Régiótól függhet a sora.
Igazság 4: mindenkinek igaza van, a történet mégsem igazságos. Mert ezúttal mindenki vesztes a konkrét ügyben. Tehát az összes igazság összeillesztése mégsem a teljes igazság. Mert az elbocsájtás megtörténik, a dolgozó és a cég is veszít, pedig egyikük sem akarja ezt. A részigazság tehát nem a teljes igazság. Igaza van a munkavállalónak, aki jogosan maradna. Igaza van a cégnek, mert nem tud mindenkit megtartani.
Élet-kocka építők igazságai…
Az életre nem lehet felkészülni. Semmiképpen. Tehetünk óvintézkedéseket. A fenti példa kapcsán például válhatunk sokoldalúvá. Beszerezhetünk számos képzettséget, nyelvtudást is. Törekedhetünk a megfelelő tapasztalatszerzésre, és kapcsolatrendszer felépítésére. Tehetünk félre pénztartalékot, biztos, ami biztos…
Azonban a teljes igazság, hogy a részigazságok összeillesztve koránt sem fedik a teljes igazságot. Mert van munkanélküli több diplomás. Van munkanélküli több nyelvet beszélő.
Minden pénztartalék képes elfogyni, ha nem jön utánpótlás. Lehet valaki sokoldalú, nagy tapasztalattal, de számíthat „túlkorosnak”. És lehet sok iskolája, de ha nem jut be munkahelyre, nem lesz gyakorlati tapasztalata, vagy kívánatos referenciája.
És ha mindez mégis meglenne, akkor van számtalan más élet-kocka, ami hibádzhat. A magánélettől az egészségig, a családtól az egyéni adottságokig. Hogy mást ne is említsek, mint a külcsín meglétét, vagy éppen meg nem létét. Az élethez (érvényesüléshez) pedig valljuk be, ez is számíthat magánban és közéletben egyaránt. Mert hát ilyen is az ember.
A pénz nem boldogít, de ha nincs, sok kapu maradhat zárva.
Tehát ha ezt mind összeillesztjük, mindnek az igazságát, természetesen mélységesen megértve azt, és persze elismerve az igazság alapvetését, valamint jogosságát, bizony már a tökéletes énről, és tökéletes élet-építőről beszélünk. A Superman és Superlady kategóriáról. Bizonyosan van ilyen is. De lehet, hogy azért még nem mindenki érte el az Igazságnak ezt a szintjét.
A többiek még építenek. Kockákat és saját igazságokat kénytelenek gyűjteni. Mert még nincs kész a saját élet-igazság-kockákból megépített sajátos élet-házuk.
Mivel életkocka a képzettség, a kapcsolatrendszer, a pénztartalék, a műveltség, az intellektus pallérozása, az érzelmi intelligencia fejlesztése, a kompetencianövelés, és sorolhatnánk. Hozzátehetjük még élet-építő kockák hosszú sorát. És csendesen megjegyzem, tegyük is meg. Mert élet-kocka nélkül nincs anyag, amiből az élet-házat megépíthetjük.
De egyet SOSEM szabad elfelejteni! Ezek élet-építő kockák. A mi élet-házunk, élet-igazságunk építő-kockái. A mi nézőpontunk igazságai. És ha felidézzük a TÉNYT, hogy gyerekkorunk építő kockáiból hányféle alkotás született? Hányféle „várat” hoztunk létre csak egyetlen játék alatt? Akkor nem járunk messze az igazságtól: miszerint az élet-kockáinkból is számtalan élet-részt építünk fel időről időre. Életkor időszaktól, érzelmi időszakokon át, sokféleképpen téve át a kockáinkat egyik oldalról a másikra.
Nézőpontok Igazsága, avagy éppen melyik oldalán állsz a történetednek?
Néző vagy, vagy éppen cselekvő a színpadon?
Melyik a te pillanatnyi igazságod?
Csak idézzünk fel egy nagyon egyszerű élethelyzetet. Amikor kocsiban ülünk, az elénk lépő gyalogos miatt vészfékezve ordítani kezdünk, lehülyézve az életét kockáztatót. De valljuk be „férfiasan”. Szívünkre téve a kezünket. Velünk is előfordul, hogy elgondolkodunk, és ellépünk hirtelen. Vagy nagyon sietünk, és át akarunk érni a másik oldalra. Vagy éppen mindenképpen el akarunk érni egy buszt, mert úgy érezzük, a másikkal elkésünk.
Igaz ez valóságosan, és metaforikusan is. De ezt majd egy másik történetben fejtem ki. Az élet-késők történetében. Szóval az az igazság, hogy az autósnak is van saját igazsága, és a történet gyalogjárójának is van saját igazsága. Külön, külön.
Ám a közös történetük igazsága, egy harmadik igazság, a FŐ igazság, aminek a két fél saját(os) igazsága rendelődik alá. És koránt sem kompatibilis a kettő rész. Ha szerencséjük van, megússzák baj nélkül a közös igazságot. Ha nincs szerencséjük, akár mindketten rajtaveszthetnek.
És hiába az az igazság, hogy ő ártatlan, mert nem tudott megállni féktávolságon belül! Hiába az az igazság, hogy a másik fáradt volt, figyelmetlen, vagy valami látszólag külső körülmény miatt, tehát önhibáján kívül volt késésben, és nem tehetett valójában a kapkodásáról. Ez mind cseppet sem fog az adott esetben számítani! Talán tényleg az az igazság, a gyalogos saját igazsága, hogy nem tehetett róla, mert feltartották. De ettől még a közös igazságuk az, ami megtörténik! És ez az igazság bizony élet-tétté váló igazság lehet!
A rész igazságok összeillesztése tehát egy ÚJ igazságot hoz létre. Egy élet-tét igazságot. Ami át és felülír minden korábbi igazság részt. És egy új élettörténetet hoz létre villámsebességgel írva azt meg.
De azért ne feledjük el kedves olvasó, hogy mi valójában űrlények vagyunk, egy csillagközi űrállomáson, a Föld nevű bolygón élet-építve. Az Élet az űr járművünk, a testünk a szkafanderünk, amit időnként leveszünk, mert ez a szkafander nem mindig alkalmas az űr-utazásra, a csillagközi túrákban.
És néha a küldetésünk befejezése olyan, mint egy tragikomédia. Néha olyan, mint egy thriller.
És néha olyan, mint egy dráma. Néha meg romantikus vígjáték, csak szomorú a vége annak, akinek az az aktuális igazsága, hogy még egy időfaktorban itt teljesíti az űr-szolgálatát, míg a másikat tovább irányítják egy másik csillagközi állomásra.
Az igazsághoz azért az is hozzátartozik, hogy ha az Élet-sarok-köveinket jól tesszük le, akkor azért ez az Élet-űr-alkotmány egészen jól kiszolgál bennünket, és élet-öröm-köveket is beépíthetünk végre. És ez az igazság, végre egy igazságos igazság…
