Április 1. lévén megpróbáltam csokorba szedni az elmúlt időszak vicces történeteit, hiszen nem csak szürke hétköznapokból áll egy kis család élete. Sőt! Minden nap történik valami új, érdekes. Mondhatnám azt is, hogy nálunk minden nap ünnep. A mai szösszenetben lesz szerelmi szál, téli napfürdőzés, és megtudhatják, miért maradtam le életem legjobb cseréjéről.
Had indítsak egy friss szerelmi történettel. A legnagyobb öröm ugyanis akkor ért, amikor szerelmet vallottak Gergőnek. A négy hónapos Eszterrel, és anyukájával, Anitával már Maminbabára és Baba-mama jógára is együtt járunk. Az első jóga órán is egymás mellé került a két csöppség a jóga szőnyegen, és Eszter le se vette a szemét a fiamról. A gyerekem azonban úgy látszik, az idősebb csajokra bukik, mert kiszemelt egy hét hónapos kislányt.
Anita szerint Eszter azóta szerelmes Gergőbe, amióta látta meztelenül pelenkázás közben. Finoman közöltem az édesanyával, hogy szerintem Gergő még nem áll készen egy komolyabb kapcsolatra.
Említettem, hogy rendszeresen meglátogatjuk a nagyszülőket Kunszentmártonban és Szarvason. Szüleimnél több napot is eltöltünk, ilyenkor benépesül a ház. Az első utunk kisebb vándorcirkuszra emlékeztetett, hiszen több bőrönddel, kisággyal, matraccal, kiskáddal pakoltuk fel a kocsinkat. Persze mindig itthon felejtünk valamit. Múltkor csak a tápszer és a cumisüveg-mosó maradt ki a csomagokból. Ilyenkor beszerezzük a harmadik, negyedik darabot is. Üvegmosóból legalább öt darab leledzik otthon. Az esti fürdetést és etetést nagymamára bízzuk, én csak a keze alá dolgozom: megengedem a fürdővizet, előkészítem a pelust, pizsit, hálózsákot és babaápolási termékeket. A fürdetés megvolt, Mama már keni Gergőt „testápolóval”, amikor eszembe jut, hogy azt meg fent hagytam a szobánkban!? Kiderült, hogy Anyu az én naptejemmel kente be a gyereket, mert ugyanolyan kék flakonja volt, mint a testápolónak. Sebaj, legalább télen sem fog leégni a gyerek.
A minap különleges ajánlatot kaptam. Gergővel minden nap a Kurca-parton sétálunk, amit nagyon szeretek, mert csend van, béke és nyugalom. A tél végi napsütés és szokatlan meleg sokakat kicsábított a szabadba. Itt találkoztam össze egy idős nénit kerekes székben toló hölggyel. Babakocsis anyukákat könnyen leszólítanak, így hamar beszédbe elegyedtünk. Szó esett a fiamról, hogy milyen hamar felnőnek a gyerekek, és a 90 éves néniről, akinek az unokái épp most jöttek haza Németországból. Fél óra után elköszöntünk egymástól, mire a hölgy felajánlotta, hogy cseréljünk! Ő haza vinné Gergőt, én pedig megkaphatom a 90 éves nénit. Természetesen viccnek szánta az egészet, de kíváncsi lettem volna a férjem fejére, amikor a gyerek helyett haza állítok egy idős nénivel! Így szalasztottam el életem „legjobb” cseréjét.
Palicska Irén
