Remélem, előző írásom az első 3 hónapról nem sikerült túl borúsra, és nem riasztja el a leendő kismamákat. Az összeszokásnak, ismerkedésnek vannak gyönyörű és meghitt pillanatai is. Na, ezekért (is) érdemes vállalni az első, második és harmadik gyermeket.
Arról már legendák keringenek, hogy apa és anya csak állnak a kiságy mellett, és gyönyörködnek a piciben. Ez bizony nem legenda, hanem a valóság! Volt, hogy én is csak úgy felkaptam Gergőt, magamhoz öleltem, álltam vele hosszú percekig, hol a bőgés fogott el, hol magamban vigyorogtam.
Aztán szép lassan Gergő is kezdte felfedezni a körülötte lévő világot. Már biztonságot nyújtott a pici szobája, a játékai, Apa, Anya közelsége. Tegnap például már nemcsak mosolygott rám (lassan 5 hónaposak leszünk), hanem egyenesen hahotázott, sikítozott. Kezdi felfedezni a hangját is.
Karácsony előtt még gyógytornászhoz akartam vinni Gergőt, mert hason fekve még nem nyújtotta ki a karját, alig emelte a fejét, amit már 2 naposan a kórházban gyönyörűen megcsinált. Persze ezt is én rontottam el, hiszen nem fektettem eleget hason, mert úgy fejlődnek leginkább a hátizmai. Ma már nagyon szépen tarja magát, és kezd forogni is.
És már most kezdődik a méricskélés, hasonlítgatás. Melyik baba mikor, mit tud? Mennyit nőtt, fejlődött? Aztán ott van a lelki fejlődése. Nem elég, hogy minden nap komolyzenét hallgatunk (a férjem szerint hülye elitista vagyok), olvasunk, játszunk, sétálunk, különböző programokat is kipróbálunk. Többen kérdezték, hogy milyen programjaink vannak? Nem értettem. 2 hónaposan a gyerek még eszik, alszik. Legalábbis az enyém ezt csinálta. De most már kimerészkedünk, és ismerkedünk a Nagyvilággal is. Gergő nagyon élvezi. Bár még korai megállapítani, de szerintem társasági ember lesz. Nagyon barátságos, egyáltalán nem félénk, érdeklődő. Járunk Maminbabára: hordozós latin fitness órára (erről később írok még bővebben is), kipróbáljuk a babaúszást, babamasszázst, de van még baba-mama jóga és Dúdoló is Szentesen.
Szerintem egy kisgyermek neveléséhez ideális ez a város! Számtalan lehetőség van, amit ki lehet próbálni, majd a későbbiekben is, akár a sport, akár a zene, tánc területén, mégsem kell kilométereket utaznunk ahhoz, hogy a város másik végébe érjünk.
Sőt, nekem most az a bajom, hogy több időbe telik a gyereket felöltöztetni, lecipelni a másodikról, mint a belvárosból bárhová is elérni. A málházást még nagyon nem szoktam meg: gyerek anorákban, kistáska, nagytáska, két pléd, cumi, pelus, egy váltás ruha – ha nyakig kakis lenne (ami ugye nemegyszer előfordult), szerencsére a játékait egyelőre még nem követeli. Barátnőm az 5 éves Mátéval egy egész túlélőkészlettel indul útnak. A kis Puntóba már befér a fél gyerekszoba pöttyös labdástul, kis biciklistül, játék traktorostul…
Ez nálunk még a jövő (komoly) zenéje.
