Szégyen, vagy sem, még nem jártam londoni életem során a Globe színházban. Egyszer ugyan nekifutottam, de nem mindegy, mikor érkezel, mert csak meghatározott időpontokban lehet bemenni, függetlenül attól, hogy nyitvatartási időnek mi szerepel a színház honlapján. Azóta valahogy elmaradt, de bakancslistás program lévén, a hétvégén sort kerítettem rá. Alaposan tájékozódtam, tuti e a túra indulása, így 9-kor ott toporogtam a bejáratnál.
Örömmel konstatáltam, hogy még mindig tele a város turistákkal, már rengetegen várakoztak. Ennek köszönhetően nem is fértem be az első induló csoportba, több mint egy órás várakozás következett. A Temze parti huzatban toporogtam, messzire nem mertem elsétálni, mert gyűltek a kíváncsiak a következő turnushoz is.
Végre bent! Egy színész volt az idegenvezetőnk, aki fantasztikus stílusban, számos Shakespeare idézettel megspékelve vezetett körbe minket, gyakorlatilag egy interaktív „one man show”-t adott elő.
Shakespeare kézírása a múzeumi részben eredetiben megtekinthető, én is itt fotóztam le.
Ti tudtátok, hogy az eredeti Globe színház nem is itt volt?
Sőt, a jelenlegi a harmadik Globe, mely körülbelül 200 méterrel arrébb került a két előzőtől, melyben még maga Shakespeare is játszott. Ezen azért meglepődtem, mert nem merült fel bennem, hogy máshol is állhatott valaha a Globe színház. Az eredeti Globe-ot a Chamberlain’s Men társulat számára építették. A társulat volt Shakespeare színésztársulata. Az épület 1599-ben készült el, és 14 éven át volt London legsikeresebb színháza.
A második döbbenet, hogy a kör alakú épület belül is kört formál, tető pedig egyáltalán nincs. A színházba bekukucskál az ég, csillagos nyári estéken az előadások príma díszleteként szolgálva. A színpad felett még akad némi fedés, sőt a VIP páholyt –ahol az előkelőségek foglaltak helyet- is tető védi, a többiek azonban bőrig is ázhattak, ha a Londonban nem ritka, heves esőzések idején kerekedtek fel egy színházi előadást végignézni a Globe-ban.
A színház belsejében jól látható, hogy nincs tető, viszont beülhettem a nézőtérre.
A színházban ma is előadásokat tartanak, a belépőjegyek igen drágák a magyar pénztárcának, de ha május és október között Londonban jártok, a hangulat, a díszlet, valamint a színészek és a nézők között létrejövő interakció miatt mindenképpen megéri jegyet váltani egy Globe színházi előadásra.
Ha már az esőt említettem, ugyan én nem áztam el, de a helyben toporgós várakozásban megfázhattam, mert másnapra igencsak megfájdult a torkom, mára pedig már náthás is vagyok. Úgy látszik, a Globe nekem nehezen jön össze, s amikor végre megnézhetem, jól megfázom.
Ha stílusos szeretnék lenni, akkor este előveszek egy Shakespeare – remeket és egy plédbe burkolózva olvasgatom, miközben nagy bögrényi forró teával kúrálom magam. Meglátjuk…
