Azt mondja, véletlenül indult el élete első IronMan versenyén, amelyre másfél hónap alatt készült fel. Előtte azért lefutotta a 111 km-es Terep Ultra Maratont. Úgy véli, minél idősebb, annál jobban képes a hosszú távú teljesítményekre. Ezek szerint sokat fogunk még hallani Ébner Lászlóról, mert mindössze 47 éves.
Mióta sportol?
A családunk szerencsére sportközpontú, nagyapám aktív vívó volt, de mellette minden sportot űzött, amire csak lehetősége nyílott. Így én is korán kezdtem sportolni; általános iskolás koromban vívtam, majd a középiskolában atletizálni hívtak, miközben az iskolai csapatban kézilabdáztam. Versenyszerűen sportoltam, majd felnőttként saját edzéstervek alapján, fokozatosan áttértem a futásra.
Mi motiválja jobban? A kitűzött cél elérése, vagy az azzal együtt járó siker?
A sportban fontos a cél, hiszen a cél elérésének vágya adja a motivációt, így a sportban mindig vannak célok. A siker is nagyon fontos, szerintem mindenki szereti a sikert, ezzel én is így vagyok. Legnagyobb eredményem, hogy országos atlétikai verseny döntőjében szerepeltem, a mai napig emlékszem, milyen sokat dolgoztam ezért a sikerért.
Főiskolás éveim alatt még részt vettem versenyeken, de 21 éves koromban abbahagytam a versenyszerű sportot. Ekkor tértem át a tömegsportra, s ahogy idősödöm, egyre inkább a hosszabb távokat keresem. A maratoni távok motiválnak, újabban pedig az Ultra maratonok jelentik a legnagyobb kihívásokat számomra.
Milyen összefüggést lát az életkor és a hosszabb versenytávokon való jó szereplés között?
A dinamikus mozgások az életkor előre haladtával egyre nehezebbek és nagyobb a sérülés veszélye is, ezért az izomzatot jobban kímélik a kisebb dinamizmust és egyenletesebb terhelést igénylő mozgásformák. Ráadásul, a hosszabb távok leküzdése nem csak fizikai kérdés, fejben is sok minden eldől. Ahogy az ember fokozatosan érettebbé válik, egyre inkább rendszerekben gondolkodik, sokkal alkalmasabb lesz a hosszabb távok leküzdésére pszichésen is.
Az eredmény orientált sporthoz ezek szerint nem csak edzőruha és elszánás kell, de a pszichének is meg kell érnie ahhoz, hogy jöjjenek a sikerek?
Ez így van. Ahogy korosodom, sokkal tudatosabban készülök egy-egy versenyre, nem a pillanat hevében döntök. Sokkal jobban látom a felkészülés fizikai és pszichés hátterét, egyre tervezettebben készülök az edzésekre is, és tudom, hogy a megfelelő edzésmunka milyen eredményt fog hozni. Amikor pedig elérem a kitűzött célt, az élmény szintje is magasabb és rengeteg pozitív energiát hagy maga után, amiből sokáig töltekezem.
Célbaérés egy maratonon.
Beszéljünk a tudatos edzésmunkáról. Hogyan áll össze egy versenyre történő felkészülés edzésprogramja?
Az edzésprogramot saját magam állítom össze. Rengeteg szakirodalmat olvasok magyarul és angolul, melyek fizikai, élettani és pszichés szempontból is hasznosak. Ezeket gyúrom össze a már meglévő tapasztalataimmal és az alkati adottságaimmal. Így áll össze a fizikumomnak megfelelő edzésmunka. Egy éve stílust váltottam, az úgynevezett „mezítlábas futás” módszerével futok, amit természetes futásnak is hívnak. A lényeg, hogy futás közben a talp első fele érintkezik először a földdel, és utána ér csak le a sarok is. Sokkal kímélőbb mozgás, ráadásul megszerettem és az idei sikereimben nagy szerepe van ennek a módszernek.
Meséljen élete első IronMan versenyéről
Egy elmaradt verseny miatt jelentkeztem az IronMan-re. Edzett voltam, és a szűkös szabadidőm ellenére is volt egy versenyre való időm, amit szerettem volna kihasználni. Olyan versenyt kerestem, amely kellő kihívást jelent. Így találtam rá az IronManre.
Azért az IronMan egy kicsit más, mint a maraton futás, de még a terepfutástól is eltér
Ez a verseny teljesen más, mint amiken eddig elindultam. Az első versenyszámban 3,8 km-et kellett úszni egy bányatóban. Amikor 700 ember egymást lökdösve, a jó pozícióért harcolva, egyszerre belevetette magát a vízbe, az első gondolatom a túlélésé volt; kerestem, hogy hol tudok biztonságosan tempózni.
A második versenyszám a kerékpározás volt. A 180 km-es távtól féltem a legjobban, mert időben ez több mint 6 órát jelent nyeregben. Erre nem igazán voltam felkészülve, keveset kerékpároztam. A tervemnek megfelelően, 6-6,5 óra között kellett ahhoz teljesítenem, hogy az általam elvárt szintet hozzam. Abszolút sikerült, végül 6 óra 18 perc óra múlva szálltam ki a nyeregből. A nyereg akkor is tör, ha kényelmes, így fájdalmakkal és rogyadozó lábakkal kezdtem lefutni az utolsó versenyszámot, a maratonfutást. Az eleje igen megterhelő volt, de ahogy fokozatosan rátaláltam a saját ritmusomra, egyre könnyebben ment a futás. A végét már nagyon élveztem, ez volt a legjobb versenyszámom, 4 óra 23 perc alatt értem célba.
Verseny utáni energiagyűjtés.
Elégedett volt a teljesítményével?
Igen, hiszen mindössze másfél hónapom volt csak a felkészülésre. Arra vágytam, hogy a középmezőnyben végezzek, és ez sikerült.
Feleségével három kislányt nevelnek. Hogyan egyeztethetők össze a napi feladatok az edzésekkel és a versenyekkel?
A lányok még kicsik, a legfiatalabb még csak 11 hónapos. Az nem kérdés, hogy a család az első, ez így van jól. Edzeni vagy hajnalban, vagy késő este –amikor a lányok már alszanak- megyek. Azonban, ha például a gyerekek betegek, vagy közös programunk van, előfordul, hogy nem tudok edzeni. Egyébként szívesen elkísérnek a versenyekre is, bár a legkisebb lányom napirendje miatt a késő esti, vagy éppen éjszakába nyúló célba érkezésekről lemaradnak.
A gyerekek is sportolnak, vagy fognak sportolni?
Mi egy sportos család vagyunk. Többféle mozgásformát is megmutatunk a gyerekeknek, amikből ők választhatnak majd. Semmi nem kötelező, lényeg, hogy mozogjanak. Hiszem, hogy egészséges dolog, amit csinálok, ezért a gyerekeim számára is szeretném megadni az egészséges élet esélyét a sportoláson keresztül is.
Nagycsalásod apuka, aki napközben keményen dolgozik. Hajnalban, késő este edz, minden szabad percében versenyekre jár. Mi adja a belső motivációt ahhoz, hogy mindezt végigvigye?
Számomra a futás szeretete és a versenyek élménye komoly belső örömforrás. Az edzések rendszerességet és kitartást hoznak az életembe. A hosszú és egészséges élet reménye pedig családunkban generációk óta természetes igény. Mindezek együtt adják meg azt a kiegyensúlyozottságot, amitől én igazán én vagyok.
Mit tanácsol azoknak, akiknek az Ön példája adja meg a végső motivációt ahhoz, hogy sportolni kezdjenek?
Természetesen azt, hogy sportoljanak, bármit, bármennyit, csak mozogjanak. Keressék meg azt a mozgásformát, melyben ki tudnak teljesedni, ami sikerélményt okoz.
Aki azonban nem mozgott még rendszeresen, vagy huzamosabb kihagyás után kezd el újra sportolni, csak óvatosan és fokozatosan kezdjen hozzá. Idősebbek pedig olyan sportágat válasszanak, amelyek kímélik az izomzatot és az izületeket. Javasolom, hogy szakértő segítséggel kezdjenek hozzá a rendszeres mozgáshoz, ennek hiányában legyenek tisztában a saját adottságaikkal és képességeikkel.
Ne feszegessék teljesítőképességük határait, fontos, hogy minden sportolással eltöltött idő élmény legyen. Ahogy megindul a fejlődés, biztosan ráéreznek a sportban rejlő kihívásra, és fokozatosan növelhető a terhelés is.
