„Minden jóra fordul, csak egészség legyen!” Legendás mondatod immáron a védjegyeddé is vált. Honnan a kiemelkedően magas segítő attitűd?
Semmilyen konkrét eseményhez nem köthető. Egész egyszerűen jól érzem magam benne. Mindenkinek van valamilyen elkötelezettsége, valami, ami boldoggá teszi. Van, aki vizisíel, van, aki kirándul, nekem az okoz örömet, ha segíthetek másoknak.
Hogyan ragadja el a biofizikus szülők gyerekét -aki maga is végzett fizikusdoktor- a diszkók világa?
Az egyetemi éveimre vezethető vissza ez a folyamat. Az egyetemen mindig én szerveztem a bulit a különféle iskolai rendezvényeken. Örömet okozott az, hogy másoknak boldog pillanatokat szerezhettem ezzel. A mai napig ezért csinálom, és addig fogom folytatni, amíg örömet tudok ezzel szerezni mind másoknak, mind saját magamnak.
Ha ennyire jól érezted magad, miért mentél el mégis? Mit kerestél, mi elől menekültél Amerikába?
24 éves koromban hagytam itt Magyarországot. Mai közhasználatú szóval élve „gazdasági menekült” voltam. Szerettem volna annyi pénzt összegyűjteni, hogy elvégezhessek kint egy jó egyetemet, majd hazaérkezésem után vehessek magamnak egy saját lakást és egy szép autót, mely a szüleim értelmiségi keresetéből kiindulva, itthon gyakorlatilag lehetetlennek tűnt.
Mit tanultál meg önmagadról az Amerikában töltött 4 év alatt?
Azt, hogy ha te nem csinálsz meg valamit, senki más nem fogja helyetted. Úgy vélem, hogy ez az élet minden területén igaz. Amerikában nem volt szociális védőháló felettem. Nem volt ott velem a családom, a barátaim, de ha ott lettek volna sem tudtak volna anyagilag segíteni számomra. Megtanultam, hogy a „majd holnap” nem létezik. Csak a „ma”. És azt, hogy ezzel a hozzáállással bármit elérhetek, ha igazán akarom. Csak küzdenem kell. Mikor hazajöttem az Egyesült Államokból, hoztam magammal egy szép sportkocsit, vettem egy saját lakást Debrecenben, szereztem kint egy marketingdiplomát, itthon pedig letettem a felsőfokú angol nyelvvizsgát. Ráébredtem, hogy tényleg bármit el lehet érni az életben, csak akarni kell és küzdeni érte.
30 éve vagy lemezlovas. Érezted e valaha is, hogy elfáradtál, nincs több motivációd?
Így van, közel 30 éve vagyok lemezlovas. Ebben a formában még soha nem éreztem, hogy kiégtem volna. De az utóbbi időben a világ olyan mérvű változáson ment keresztül erkölcsileg és az emberek egymáshoz való viszonyában, hogy bevallom őszintén, néha már megfordult a fejemben, hogy nem biztos, hogy ez az, ami kell nekem.
Mi segít túllendülni a nehéz időszakokon?
Az, hogy szeretem az embereket és szeretem a zenét. Meggyőződésem, hogy csak a pénzért, csak a rivaldafényért nem lehet diszkózni. Aki csak ezért csinálja, előbb vagy utóbb úgyis elbukik. Aki pedig a zene szeretetéért és az emberekért teszi, azt ez a két dolog mindenen át fogja segíteni.
Az országosan is ismert nagy bulik, a Fergeteg Party-k létrehozása a te nevedhez köthető. Mit kapsz a közönségtől ezeken a bulikon?
Ami számomra a legfontosabb, szeretetet és tiszteletet. Az emberek pedig jól érzik magukat, ez az, ami örömet szerez nekem, és amiért érdemes csinálni.
Milyen korosztály van jelen a bulijaidon? Kik szeretik a zenéd?
Gyakorlatilag minden korosztály. Az hiszem pont ez az egyik dolog, amiben a Fergeteg Party egyedülálló. Soha nem is akartam célcsoportot meghatározni. A minap éppen tizenéveseknek zenéltem egy tánctáborban, de kaptam már meghívást nyugdíjas otthonba is. Felléptem a Hungária és a Neoton előtt épp úgy, mint a Welhello vagy éppen Ákos warm up-jaként is különféle nagy koncerteken. Minden korosztály számára nagyon szeretek zenélni. Úgy gondolom, hogy a jó buli és a jó zene nem korfüggő.
Igaz a hír, hogy hamarosan David Guettával fogsz dolgozni? Mit lehet tudni a közös munkáról?
Akkoriban találkoztam először Daviddel, mikor még csak egy átlagos francia dj volt. Egy osztrák fesztiválon léptünk fel mindketten. Azóta jó párszor összehozott már minket az élet. Minden egyes alkalommal szóba kerül a közös dal terve. Megbeszéljük, hogy egyeztetünk a menedzserekkel, producerekkel, de ez egy elég bonyolult folyamat egy ilyen elismert világsztár esetében. Remélem, egy nap létrejön majd a közös munka.
Állandóan úton vagy, folyamatosan inger gazdag közegben mozogsz. Hogyan pihensz, mi kapcsol ki igazán?
Egy újabb buli! És ez nem vicc! Ha adottak a körülmények és megvan a megrendelő részéről is a megbecsülés – mert a közönség szinte mindenhol nagyon jól fogad -, akkor minden tökéletes. Tehát várom már a következőt. Ma is éppen három bulira készülök, de szerencsére így volt ez a tegnapi napon és így lesz ez holnap is. Ezért nagyon hálás vagyok az életnek.
